A kijózanodás éve
2006. december 28. 00:00

Kudarctörténet a magyarországi rendszerváltoztatás. A társadalmi kísérlet 2006. október 23-án süllyedt mélypontjára. Ekkor az állam az 1956-os sortüzek után – fél évszázad elteltével –először alkalmazott terrort társadalma ellen.

Immár a legelvakultabbak előtt is bebizonyosodott, hogy a szabad választás még korántsem jelent demokráciát. Annak több feltétele van: például a sajtó kiegyensúlyozottsága is fontos lenne. Ez nem feltétlenül jelent két behemót sajtótábort. Lehet négy-öt érdekszerveződés, amelyek együtt lehetetlenné teszik, hogy egyetlen nagy politikai maffia terrorizálhassa a társadalmat.

2006 szeptemberéig még áltathattuk magunkat azzal, hogy számtalan baj ellenére a rendszerváltozásnak volt értelme. Noha bevallott – bár elévült – törvénysértések is jellemzik a politikai elit tagjait, azért legalább nyilvánosan megemlíthetjük az adócsalásokat, a jogi gengszterizmussal való – állami segédletet is bevonó – megfélemlítést, az idegenek hazánkba telepítését.

Szeptemberben egy kicsit módosult a kép: egy közszereplő nyíltan bevallotta, hogy csalt, alkotmányt sértett a választások előtt, és ahelyett, hogy ezért pironkodott volna, büszkélkedett vele.

A cinizmust arculcsapásként érzékelte a társadalom egy része, és föllázadt a hatalmon lévő szereplőcsoport ellen. A központ az első órákban megengedte, hogy a zavargás törvénysértésekké fajuljon, és ezzel „erkölcsi alapot” virtualizált a későbbi karhatalmi terrorra.

Magyar fiatalok, köztük rendőrök szenvedtek – részben maradandó – sérüléseket, és szereztek priuszt a politikusi cinizmus, a hatalmi provokáció miatt.

És elérkezett október 23., az évtized történelmi perverziója.

A Parlamentben „a szabadság városának” kiáltották ki Budapestet, majd a Parlament előtt a társadalmat durván kirekesztve ünnepelt az „európai” „elit”…

Az unió vezetősége kollaborált a terror gyakorlatával, mindezt a szabadság, a demokrácia jegyében.

Pár óra múlva pedig még tisztázatlan állampolgárságú, ám a magyar rendőrség egyenruháját viselő verőlegények is vérrel pirosították a pesti utcát.

Kijózanító volt az élmény.

Annak idején a pártállam rendőrsége csak hátranyomta gumibotjával Orbán Viktor nyakát – mint erről filmfelvétel is fennmaradt.

Most ólmosbottal verték véresre az idős állampolgárokat, és gumilövedékkel okoztak szemsérülést magyar fiataloknak.

Nem tudjuk, kik.

Mert azonosító számot nem viseltek a kékruhások.

Ezért önfeledten üthették teleszkópos fémrúddal a földön fekvőt, és rúghatták hátulról kanyarmozdulattal szájba a kirakatot néző állampolgárt.

Minderről filmfelvételek tanúskodnak megdönthetetlenül. Ám a rendőrparancsnok azzal hárítja el a kérdést: ezek „vágott” felvételek… Azaz hülyének nézi az állampolgárokat a budapesti főrendőr.

És utána kitüntetést kaphat a városvezetőtől, aki luxusvillát épített a tengerparton, miközben Budapesten több tízezerre emelkedett a hajléktalanok száma…

Tizenhat éve húszmilliárd dollár volt eladósodottságunk, ám az egy Tungsramot kivéve még megvolt az állami vagyon.

Mai eladósodottságunk csillagászati – többszöröse az 1990-esnek –, ám a közvagyonnak már nyakára hágott a magát ünnepeltető, gyanúsan meggazdagodott, még gépkocsi-költségre is három év alatt nyolcmilliót az államkasszából bezsebelő közéleti csoport.

És demokrácia helyett karhatalmi terrorba süllyedt a rendszerváltozás kísérlete.

Kezdhetjük újra – kevesebben, kifosztottabban, betelepültekkel megszálltan, terrorral megfélemlítetten – az újabb kísérletet.

Ám talán a Jóisten segedelmével.

Molnár Géza Pál
Címkék:
MTI Hírfelhasználó