Üzleti biztosítók: a gazdagok rühellik saját népüket I.
2007. március 16. 19:01

Komoly szakértők parázs vitákat folytatnak az emberek feje fölött az egészségügyi reformról, az átlagfejekben azonban – ha lehet – csak fokozódik a zűrzavar és bizonytalanság. Érdeklődő barátaimmal beszélgettem a több-biztosítós rendszerről, s olyan vélemények hangzottak el, hogy - elsősorban az élet számtalan területén tapasztalható kiszámíthatatlan, folyton változó szabályozás miatt - „ha egy mód van rá, a magyar állammal én minél kevesebb közös pontot szeretnék a jövőben”. Korántsem általános a felismerés, hogy az élet minden területére behatolni próbáló pénzvilággal szemben az állam – Czakó Gábor találó szavaival – az utolsó védművünk. Lépten-nyomon észlelhetjük, hogy a vizitdíjnál vagy a tandíjnál összetettebb, nehezebben átlátható ügyekben sokszor termékeny talajra hull a piaci demagógia. Még világosabban, egyszerűbben, az emberek mindennapi tapasztalatait jobban felhasználva kell hát érvelnünk, több megközelítésben megmutatni, hogy a profitorientált egészségbiztosítók belépése – egy szűk elitet leszámítva - csak ronthat a helyzetünkön.

Az egyik hatásos érvelés az üzleti biztosítók természetének bemutatására épülhet. Ha visszaemlékezünk, volt pár éve egy nagyon keményen árvizes év. Ekkor az Aegon biztosító a Tisza-völgy összes árvízveszélyes ingatlana esetében egyoldalúan felbontotta a vízkár-biztosítást is tartalmazó szerződéseket. Ez az eset kristálytisztán mutatja, mik is valójában a biztosítók: kockázatminimalizáló, bevételmaximalizáló pénz(el)nyelő automaták. A gépjármű üzletágban pl. a kárkifizetések a beszedett díjaknak alig több mint a felét teszik ki. Ne feledjük azt sem, hogy az autóbiztosításnál bónus-malus rendszer van érvényben, ami az egészségbiztosításra lefordítva annyit jelentene, hogy aki betegeskedik, annak magasabb díjat számolnak fel. Ha a biztosítók mégsem alkalmazhatnak kockázati felárat (mert ezt a szabályozás megtiltja nekik), az egyetlen értelmes reakciójuk, hogy minden energiájukkal szabadulni igyekeznek a kockázatos ügyfelektől, és az egészségesek, gyermektelenek, jól keresők megszerzésében versenyeznek egymással. Nem is tehetnek mást, hiszen sok száz vagy ezer kilométerre lévő irodaházakban összegyűlő részvényesek érdekeit kell követniük, ehhez van kötve a menedzsment javadalmazása is.

Ebbéli tevékenységükben rendkívül találékonyak. A "reménybeli" egészségbiztosítók reklámkampányai jelentős részben az interneten zajlanak majd, s a mi nyugdíjasaink bizonyára nagy örömmel és készséggel fognak regisztrálni vagy éppen vizitdíjat elektronikusan fizetni. Hollandiában olyan „finomságok” is előfordultak, hogy az irodáikat emeleti helyiségekben rendezték be, ahol nem volt lift, a közelben pedig nem volt tömegközlekedés. Ide jöjjenek a fájós lábú mamikák meg a babakocsis kismamák! Főleg nálunk, ahol a motorizáltság korántsem olyan teljes, mint Nyugaton. Az irodahálózat eleve ügyes befolyásoló eszköz. Vajon hogyan fognak a móricgáti vagy öttömösi tanyasi parasztok vagy a Gyurcsány által munkára ösztönzött alsóvadászi cigányok jóindulatáért versengeni? S hogy biztosan mentesüljenek ezektől a macerás ügyfelektől, Molnár Lajos már be is jelentette, hogy maradhat az állami OEP is. Itt maradnak azok, akik rászorulnak a gyógyításra, s az üzleti biztosítókhoz áramlanak, akik magas járulékot fizetnek.

Az előbbiek ellátását ma a többiek finanszírozzák. De ha éppen a legjobban keresők, a legmozgékonyabbak, a leginformáltabbak, a legegoistábbak kiléphetnek a rendszerből, hogy végre a kötelező biztosítás keretében is anyagi lehetőségeiknek és igényeiknek megfelelő ellátást vásárolhassanak maguknak, annyival kevesebb marad a szegényekre, idősekre, munkanélküliekre, nagycsaládosokra. Ezt jelenti a gyakorlatban a „nemzeti kockázatközösség megbontása”. S ha ez már az elviselhetőség határáig megy, akkor az állam esetleg ad valamennyit – a mi adónkból -; s azok helyett, akik kiviszik a járulékaikat az eddig közös biztosítóból.

A nyugdíj esetében ez részben már meg is történt. A magánkasszák szépen gyűjtögetik a fiatalok pénzeit, az öregeknek meg ennyivel kevesebb marad a nyugdíjalapban. A politikai választhat: vagy felkopik az álluk, vagy adókból (természetesen a mi adónkból, mert a multik adómentesek, sőt még fizetünk is, hogy méltóztassanak ide települni) kell kipótolni az így keletkezett lyukat. Hab a tortán, hogy az eltelt tíz év átlagában a magánpénztárakban "takarékoskodók" nyugdíjvárománya ALACSONYABB, mint amit azok kapnak, akik maradtak az állami rendszerben. Ugyanis a befizetéseknek legalább tíz százalékát, de van hogy többet is elviszik a "működési költségek". Azok, melyek az állami nyugdíjalapnál két százalék alatt vannak. Sokan jól megélnek ebből a ránk kényszerített bizniszből, a leendő nyugdíjasok meg ugyanannyit vesztenek rajta. (Ne feledjük, a pályakezdőknek kötelező volt a magánpénztárakkal szerződniük; törvény kötelezte őket egy magánszolgáltatás igénybevételére! Nehogy megtörténjen, hogy a mi zsebünkből (!) finanszírozott milliárdos félrevezető kampány ellenére is az állami rendszerben akarjanak maradni.)

Mindez úgy következett be, hogy a magán-nyugdíjpénztárak formálisan non-profit szervezetek, tehát profitot még nem is vesznek ki. Csak vagyonkezelési díjakat, ügyviteli költségeket, marketingköltségeket meg ilyesmit. És nehogy azt gondolja valaki, hogy majd öreg korában e pénztárak legalább fizetni fognak; még ha kevesebbet is az államinál. Nem ők fognak; erre nincsenek felkészülve sem szakmailag, sem intézményesen, csak a pénzgyűjtésre vannak felkészülve. Szakmai berkekben köztudott, hogy majd eladják az összegyűlt pénzeket profitorientált biztosítóknak, akik majd csináltatnak egy egészségügyi kockázatbecslést, s aszerint fognak majd fizetni valamit. De hát nekik is lesznek költségeik, meg a részvényeseknek hozamelvárásaik. Vagy egyszerűen felszívódnak, mint pilótajátékoknál szokás, aztán az állam kezdjen a nyugdíjasokkal, amit akar.

Volt ilyen, Dél-Amerikában néhány helyen már régen áttértek a „haladó” üzleti rendszerekre, és már be is következett néhány nagyszabású csőd. Lehet, hogy a centrumországokban ilyesmi nincs; lehet, hogy a németek vasvillával kergetnék meg, aki ilyenre vetemedik, de mi A PERIFÉRIÁHOZ tartozunk, nálunk a pénzügyi cégek elsősorban nem szolgáltatni akarnak, hanem feltölteni a kasszát, hogy a gazdag országokban úgy-ahogy szolgáltatni tudjanak. S ez általános tendencia. A Deutsche Telekom, a mi T-akármijeink tulajdonosa, odahaza olcsóbban méri a telefont meg az internetet, mint nálunk. Kollégáik a gáz és áram területén tüsténkednek, hogy végre idehaza is alkalmazhassák a "világpiaci" árakat. Miközben más kollégáik ide jönnek, hogy a világpiaci bérek tizedéért termeljünk nekik profitot. Amit a nyugati biztosítási és nyugdíjalapok majd részben leszüretelnek. Az ember azt hinné, ilyen erőviszonyok mellett mindenki számára világosnak kellene lenni: csakis egy jól vezetett állam képes akkora alkuerőt felmutatni, hogy valamelyest képviselje kiszolgáltatott polgárai érdekeit.

Az üzleti modell misztifikálása már csak azért is érthetetlen, mert ma már alig létezik a szó eredeti értelmében vett, egyéni érdekeltségen nyugvó kapitalizmus. A nagy multik és befektetési alapok ugyanolyan mamutintézmények, mint bármelyik állami szervezet. Ha az működni tud, miért ne tudna működni egy állami? Csak akarni kell, szemben a MSZP-SZDSZ-kormányokkal, amelyek szándékosan züllesztik le az állami szférát, hogy azután megbízóiknak olcsón privatizálhassák. Szervezetszociológiailag semmi különbség nincs egy állami és egy magánbiztosító között. Csak a célrendszere más. Az egyik azt akarja, hogy a rendelkezésre álló szűk forrásokból minél több ember részesülhessen olyan ellátásban, amilyenben, a másik, hogy minél több megszerezhető pénzből minél kevesebb szolgáltatást kelljen nyújtania. Érdemes megnézni a magánklinikákat, mit mennyiért vállalnak. Az állam ennek harmadából-negyedéből nyújt ellátást. Mi sem természetesebb, hogy ez az ellátás jogos bírálatokra adhat okot. De hol van az a pénz, amivel tízmillió embert a magánklinikák színvonalán lehetne ellátni? Az egész több-biztosítós nyomulás azért van, mert a felső osztály nem kíván többé osztozni a szegényekkel, nem óhajt ugyanazokba az intézményekbe járni, mint a cigány munkanélküliek. Büdös nekik a saját népük, s nem akarnak részt vállalni annak terheiből sem. Ha vehet Armani öltönyt a pénzén, miért pont a kórháznál (az iskolánál, a nyugdíjnál, stb.) ne teremthetné meg a maga falanxát? Ez a játék lényege.

Krómer István
Címkék:
megmondó
Világossá vált, hogy a rasszizmus ellen oly bőszen hisztériázó uniós vezéralakok egy bizonyos rasszizmus fölött szemet hunynak.
  • A demokrácia torzszülöttje
    Maga Medgyessy nevezte puccsistáknak megbuktatóit szinte percekkel leváltása előtt egyes tévéadásban. Ezt még el tudta érni miniszterelnökként.
  • Európa elesett, reconquista harc következik
    Ha valaki nagy nyilvánosság előtt közzéteszi másságát, például azt, hogy ő se nem férfi, se nem nő, azt valóságos hősként ünneplik.
  • Jézus célkeresztben
    Jézus ellen ugyanolyan gyűlölködés folyik, mint két évezrede, amikor Pilátust belerántották a bűnbe a római gyarmat helyi lakosai.
  • Kétfrontos harc Európa megvédéséért
    Egy amerikai tőzsdespekuláns széles, több kontinenst lefedő hálózatot szőtt az utóbbi negyven évben.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI