Üzleti biztosítók: a gazdagok rühellik saját népüket II.
2007. március 17. 19:20

Az SZDSZ kedvenc propaganda-szlogenje, hogy most ér véget a szocializmus. Csak azt nem teszik hozzá, hogy most ér véget, ami a szocializmusban értelmes és működőképes volt. A "szocialista" (állami) egészségügy ugyanis bizonyíthatóan hatékonyabb, mint a "kapitalista", csak hasonló gazdasági erejű országokat kell összehasonlítani. Amerikát pl. Skandináviával, vagy akár Kanadával. Kanada sokkal kevesebbet fordít egészségügyre, de azt állami rendszeren keresztül, és egészségügyi mutatói jobbak az Egyesült Államokénál. Sőt ez még Nagy-Britanniára is igaz. Ott még Thatchernek sem sikerült privatizálnia a National Health Service-t. Az USA-ban azonban 40-50 millió szegénynek semmilyen biztosítása nincs. Vagy a szegényebb vidékek felé fordulva, talán nem véletlen, hogy Venezuela több ezer kubai orvost importál, olcsó olajért cserébe. Mert egész Latin-Amerikában a kubai népegészségügy a legjobb. Sok rosszat lehet a szocializmusra mondani, de talán nem azzal kéne harcolni ellene (mint Kóka), hogy megszüntetjük az ingyenes felsőoktatást, meg fizetőssé tesszük az egészségügyet. Az igazi baj egyébként az, hogy a "szocialisták" nem szocialisták. Gyurcsány meg főként nem az. De nem is kell szocialistának lenni az állam megbecsüléséhez. Másfajta dokumentumban is olvashatunk ilyesmit: "mindenkinek, de főként az állam vezetőinek elsősorban azon kell fáradozniuk, hogy az alapvető közszolgáltatásokat a vidéken is megfelelően fejlesszék, az úthálózatot, a közlekedést, a szállítási, postai és távközlési hálózatot, az egészséges ivóvíz-szolgáltatást, a lakásépítést, az orvosi és gyógyszertári ellátást, az általános és szakiskolai rendszert. Ezek XXIII. János pápa szavai…

Hogy lehet komoly képpel követelni az állam lerombolását, amely valamelyest megvédhetne minket a szervezettebb, erősebb, befolyásosabb külvilág mohóságával szemben? Vajon mi volt jobb, amikor az MSZP-SZDSZ-kormányok a "nincs rosszabb az államnál" jegyében mindent kiárusítottak, s hagyták, hogy a benyomuló multik kényükre-kedvükre emeljék áraikat, vagy amikor az Orbán-kormány próbálta megmenteni a maradék állami befolyást az energetikai cégekben, szabályozta az energia- és gyógyszerárakat, a magyar útépítő cégeket favorizálta, s "versenytorzító" támogatás adott a kisvállalkozóknak. (A Hankooknak adott tízmillárdok persze nem versenytorzítók, hanem beruházásösztönzők. Micsoda különbség!)

Roppant érdekes, hogy amikor a világ más részein még gyümölcsözőbb profitkilátásokra lelve, a szemünk előtt veszi a sátorfáját egyik-másik multi, a hazaiak meg szépen csúsznak a csőd felé (a külföldi csődbotrányokról meg nem vagyunk eléggé informáltak), sokan ész nélkül hajlandók lennének fél évszázadra is profitorientált magáncégekre bízni a pénzükkel együtt időskori biztonságukat is. A megélhetésüket is, meg a gyógyításukat is. Nagyszüleink tudnának mesélni arról, mi minden történhet meg fél évszázad alatt. Vajon honnan veszik a bizalmat, hogy egy üzleti vállalkozás annyi idő után még létezni fog, s ígéreteiért jót fog állni? Hogy erre semmilyen garancia nincs, azt ékesen bizonyítja, hogy a magán-nyugdíjpénztárak esetében is az állam szavatolja, hogy a tőkeérték erejéig jótáll a megtakarításokért. (A hozamot persze elveszíthetik, de ez az ő bajuk. Miért mentek oda, ahova törvény kényszerítette őket?)

Állam ellenben ezer éve létezik, s remélhetjük, hogy még fog is egy darabig. Akkor meg minek az egész magánbiztosítósdi? Nagyon egyszerű: mert befolyásos - a közvélemény hatékony manipulációjára képes tudományos és sajtóköröket, ill. a döntéshozó és döntéselőkészítő „elit” jelentős részét a zsebében tudó - pénzügyi körök nagyon szeretnék, hogy legyen. Mint ahogy nagyon szerették volna megkaparintani annak idején a magyar élelmiszeripart, a háztartásvegyipart, a kereskedelmet, magát a pénzügyi szférát, az energetikát, a vízszolgáltatást, ill. ezek biztos piacait. És meg is kaparintották. Mert a magyar elit olyan óvatlan és/vagy megvásárolt volt, hogy megtehették. Eddig azonban csak tárgyi értékeinket vesztettük, most kezdik a fogukat fenni a humán szférára. Miért éppen – Mikola István szavaival – az egészségbiztosítóban dübörgő évi ezerötszázmilliárd forintból ne szedhetnék le a maguk sápját? Miért éppen az egyetemi szférából hagynák kizárni magukat? Az egészségipar meg éppen különösen vonzó. A beteg ember erején felül is hajlandó fizetni gyógyulásának pusztán a reményéért is. Ha a gyermekéről van szó, akkor még inkább. Milyen remek üzletet lehet erre a kiszolgáltatottságra alapozni!

Az alapkérdés az, hogy a gyógyulás jogát olyan közjószágnak tekintjük-e, ami pénzügyi helyzettől, kortól, nemtől, egészségi állapottól függetlenül lehetőleg mindenkit megillet. Ha a válaszunk igen, az egészségügyet elvben sem lehet profitorientált cégekre bízni. Ha jobban belegondolunk, voltaképpen már az ötlet is hajmeresztő. Kik veszik igénybe döntő részben az egészségügyi ellátást? Az idősek és a kisgyerekek, éppen azok, akik esetében a család a legnehezebb anyagi körülmények között él. Járulékot fizetni ellenben azok tudnak, akik fiatalok és egészségesek. Olyannyira, hogy keresőképtelenség alatt szünetel is a járulékfizetés, viszont táppénzt kap a beteg dolgozó. Ha valami kiált a szolidáris újraelosztás után, hát az éppen az egészségfinanszírozás. Vajon melyik magánbiztosító szerződik a gyes-en lévő feleség és az öt kiskorú gyerek gyógyítására, továbbá a nagyszülőkére, az ország félmillió munkanélküli cigányára és a másik félmillió feketén éhbéren dolgoztatott emberre? Csak azok kellenek nekik, akik sokat tudnak fizetni, és csak elvétve betegszenek meg. Ha akad is hely a gazdag világban, ahol a több-biztosítós rendszer elviselhetően működik, a miénk merőben más világ. Itt nincs széles, stabil középosztály, annál inkább lecsúszott, kiszolgáltatott milliók.

Jövőnk egyetlen reménye, a nagycsaládok elemi érdeke a mai rendszer megtartása, hiszen a sok gyerek miatt ők a szolidáris rendszer legfőbb haszonélvezői (Kókáék szóhasználatával a potyautasai...). Minél inkább teret nyerne az "öngondoskodás", annál inkább lehetetlenülnének el a sokgyerekes családok, amint ez a felsőoktatási tandíj esetében hamarosan majd be is következik. A vizitdíj-küzdelem már ízelítőt adott a jövőnkből. Eredetileg már az iskolás gyerekek után is kellett volna fizetni. Ettől az MSZP is visszariadt, végül csak 18 év felett kell. (Mintha nem lennének 18 évnél idősebb jövedelem nélküli gyerekeink, akikért fizetni kell – a tandíj mellett, természetesen.)

A történetnek azonban még nincs vége. Amíg az állam kezében van a dolog, addig a társadalom a választásokon vagy akár menet közben nyomást tud gyakorolni a szabályok elviselhető megállapítása érdekében. De ha a szabályokat az üzleti világ diktálja, s az amszterdami vagy New York-i urak úgy gondolják, hogy pazarlás lemondani a gyerekek után fizetendő vizitdíjról (ők majd már co-payment-nek fogják nevezni), akkor majd mind a három, öt, nyolc gyerek után fizetni kell. Humán passziók miatt ugyanis nem veszélyeztethetjük a „befektetők” pénzét. És persze pillanatok alatt kiderülhet, hogy a háromszáz forint nagyon kevés. Alig több mint egy euró. Nevetséges, többe kerül az adminisztrációja. Piaci viszonyok között piaci árakat kell fizetni. S akkor már késő lesz felébredni. Az üzleti világot nem lehet leváltani, s nyomást se nagyon lehet rá gyakorolni, főként ha a központjuk külföldön van. És ha már túl nagy a feszültség, akkor majd jön az állam és elrendezi. Könnygázzal vagy segéllyel, amelyik éppen kevesebbe kerül. Természetesen a mi adónkból. De akkor minek az egész? - kérdezhetnénk újból. Mert befolyásos pénzügyi körök életünk minden szféráját, a maradékot is profittermelésük szolgálatába kívánják állítani - felelhetjük (újból). Ilyen egyszerű.

Krómer István
Címkék:
megmondó
Világossá vált, hogy a rasszizmus ellen oly bőszen hisztériázó uniós vezéralakok egy bizonyos rasszizmus fölött szemet hunynak.
  • A demokrácia torzszülöttje
    Maga Medgyessy nevezte puccsistáknak megbuktatóit szinte percekkel leváltása előtt egyes tévéadásban. Ezt még el tudta érni miniszterelnökként.
  • Európa elesett, reconquista harc következik
    Ha valaki nagy nyilvánosság előtt közzéteszi másságát, például azt, hogy ő se nem férfi, se nem nő, azt valóságos hősként ünneplik.
  • Jézus célkeresztben
    Jézus ellen ugyanolyan gyűlölködés folyik, mint két évezrede, amikor Pilátust belerántották a bűnbe a római gyarmat helyi lakosai.
  • Kétfrontos harc Európa megvédéséért
    Egy amerikai tőzsdespekuláns széles, több kontinenst lefedő hálózatot szőtt az utóbbi negyven évben.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI