Batthyány tér - a Víziváros központja
Ki ne ismerné Budapesten a Batthyány teret? Igazi budai hangulat, többé-kevésbé rendezett közterület kilátással az Országházra, a Dunára és a Szent Anna templomra. Néhány hajléktalan, úri budai, galamb, virág, buszok, nagy forgalom és egy felújított metrómegálló a város szívében.
2007. április 5. 11:16
A török időkben is állt már itt karavánszeráj, melynek szerepét immár több fogadó vette át. Katonai őrház került a tér közepére, amely az itt felhalmozott ágyúgolyókról új nevet kapott: Bomba tér. Ezt a nevet változtatják meg majd 1905-ben az első felelős magyar kormány miniszterelnökének tiszteletére a Batthyány tér elnevezésre.

A tér északi oldalán a ferencesek által építtetett s később a betegápoló Erzsébet-apácák használatába került gyönyörű barokk templom, a Szent Ferenc Sebei áll (1731-57), a hozzá tartozó egykori kolostorral és kórházzal. Mellette áll a korai klasszicista stílusban épült hajdani Marczibányi-féle menedékház (1805), a tér felőli oldalon pedig Kölcsey Ferencnek, a Himnusz költőjének méltóságteljes szobra (Kallós Ede, 1939) látható.

A tér nyugati felén két további műemlék épület áll. Egyikük a copf stílusban épült Hikisch-ház, melyet a jeles építőmester saját lakóházának emelt (1794-5 körül). A másik épület az egykori Fehér Kereszt fogadó, fővárosunk egyetlen jelentős rokokó műemléke (mai formájában 1770 körül). A fogadó nagytermében egykor nagy táncmulatságokat és színielőadásokat tartottak; s többször szállt meg itt II. József, a kalapos király is. E két műemlék ház mellett egykor hasonló barokk házak sorakoztak, melyek helyén ma a századelőn (1902) épült, s ma már szintén műemléknek számító vásárcsarnok „Buda első vásárcsarnoka” áll.

A tér közepéről az újabb, most már klasszicista stílusú katonai őrház építésekor elhelyezték a pestisjárvány után fogadalomból emelt (1724, de 1748-ban újrafaragott) Mária Immaculata-szobrot, s szoboralakjai nélkül a mai Mária-téren állították fel (1834). Ma ezekre semmi sem emlékeztet már itt: a később többször is funkciót váltott őrházat is régen lebontották már. A tér szintjét a Duna-part rendezés során (1872) árvízvédelmi okokból feltöltötték, így a régi épületek bejárataihoz ma már néhány lépcsőfokon jutunk csak le.

A Vízivárost is súlyosan megviselő második világháború után szükségmegoldásként itt állt a főváros két felét egykor összekötő Kossuth-híd hídfője; helyét ma emléktábla jelöli. A metró építésekor a tér közepére üvegépületet emeltek, amely a Duna alatt áthaladó földalatti állomásához és a szentendrei HÉV végállomásához vezet minket. Ezekkel, villamos- és buszmegállóival, végállomásaival együtt a tér ma is ugyanúgy a város egyik fontos közlekedési csomópontja, mint ahogy az immár sok évszázad óta. S a tér déli oldalán ma is ott áll régi díszében a Szent Anna templom, a főváros Duna-parti látképének meghatározó eleme, amely az útikönyvírók egybehangzó véleménye szerint fővárosunknak legalábbis egyik legszebb barokk műemléke.

A Víziváros múltja

A Várhegy és a Duna között elterülő városrész a középkor óta viseli ezt a nevet. Már a rómaiak előtt fontos közlekedési útvonal vezetett itt, s ennek vonalát követte a római fő hadiút is, amely Pannonia provincia belsejébe éppen a mai Batthyány tér környékén ágazott el. Ezt az utat később a honfoglaló magyarok is használhatták.

A terület a népvándorlás korában már lakott hely volt, a később Vízivárosnak nevezett városrész azonban majd csak a tatárjárást követő várépítésnek köszönhetően kezd kiépülni. Egykor több, különálló városrész feküdt itt. Északnyugati részét például (1270-től biztosan) itt állott templomáról Szent Péter-városnak, déli részét pedig Halászvárosnak hívták. Itt, ahol a Duna kissé csendesebben folyik, forgalmas kikötő működött, Mátyás király korától pedig országos vásárokat is tartottak. 1541 után, a török időkben a „varos"-nak nevezett városrészt fallal vették körül, mely a Vár külső erődrendszeréhez csatlakozott.

A másfél évszázados török uralom, majd Buda 1684. és 1686. évi ostroma nagy pusztulást jelentett a városrész számára. A Király fürdő ugyan még ma is emlékeztet a hódoltság korára, a dzsámivá és mecsetté alakított régi templomok viszont jórészt elpusztultak. A török kiűzése után azonban a „Wasserstadt” gyorsan újjáépült és az eleinte túlnyomórészt német anyanyelvű lakosság szorgalmának köszönhetően hamarosan igazi barokk várossá vált, földszintes és emeletes polgárházakkal, templomokkal, kolostorokkal, kápolnákkal.

A Víziváros déli végében (a Lánchíd budai hídfőjénél) áll a magyarországi országutak kiinduló pontját jelölő "0 kilométer kő". A városrész fő közlekedési útvonala „Buda legősibb útja” egyedülállóan gazdag templomaival: a Fő utca mentén ma is álló öt értékes műemlék épületet három keresztény felekezet hívei (s köztük egy férfi- és egy női szerzetesrend) használják. Jelentős, Duna-parti sávja ma a Világörökség része.

gondola - cserkesz.hu
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
  • A Szent Korona nemcsak tárgy, hanem eszme is
    A Szent Korona sokkal több, mint egy díszes ötvösmunka. Jogforrás, jelkép, ereklye, nemcsak tárgy, de eszme is, hordozza erősségeinket és gyengeségeinket, tanúja küzdelmeinknek, abroncsa közös sorsunknak, büszkévé tesz, figyelmeztet hivatásunkra, emlékeztet nemzeti együvé tartozásunkra.
  • A történelemoktatásról – Hozzászólás a NAT-vitához
    Miért fontos, hogy történelmet tanuljunk? Milyen értékeket, ismereteket, tudásokat akarunk átadni, megtanítani az utánunk jövő nemzedékeknek és mi célból?
  • Bayer: Gruevszki bűne
    Gruevszki a migránsválság kellős közepén, országa jobboldali vezetőjeként kerítést épített a görög határszakaszra, és bejelentette, hogy mindenáron feltartóztatja az inváziót.
MTI Hírfelhasználó