Batthyány tér - a Víziváros központja
Ki ne ismerné Budapesten a Batthyány teret? Igazi budai hangulat, többé-kevésbé rendezett közterület kilátással az Országházra, a Dunára és a Szent Anna templomra. Néhány hajléktalan, úri budai, galamb, virág, buszok, nagy forgalom és egy felújított metrómegálló a város szívében.
2007. április 5. 11:16
A török időkben is állt már itt karavánszeráj, melynek szerepét immár több fogadó vette át. Katonai őrház került a tér közepére, amely az itt felhalmozott ágyúgolyókról új nevet kapott: Bomba tér. Ezt a nevet változtatják meg majd 1905-ben az első felelős magyar kormány miniszterelnökének tiszteletére a Batthyány tér elnevezésre.

A tér északi oldalán a ferencesek által építtetett s később a betegápoló Erzsébet-apácák használatába került gyönyörű barokk templom, a Szent Ferenc Sebei áll (1731-57), a hozzá tartozó egykori kolostorral és kórházzal. Mellette áll a korai klasszicista stílusban épült hajdani Marczibányi-féle menedékház (1805), a tér felőli oldalon pedig Kölcsey Ferencnek, a Himnusz költőjének méltóságteljes szobra (Kallós Ede, 1939) látható.

A tér nyugati felén két további műemlék épület áll. Egyikük a copf stílusban épült Hikisch-ház, melyet a jeles építőmester saját lakóházának emelt (1794-5 körül). A másik épület az egykori Fehér Kereszt fogadó, fővárosunk egyetlen jelentős rokokó műemléke (mai formájában 1770 körül). A fogadó nagytermében egykor nagy táncmulatságokat és színielőadásokat tartottak; s többször szállt meg itt II. József, a kalapos király is. E két műemlék ház mellett egykor hasonló barokk házak sorakoztak, melyek helyén ma a századelőn (1902) épült, s ma már szintén műemléknek számító vásárcsarnok „Buda első vásárcsarnoka” áll.

A tér közepéről az újabb, most már klasszicista stílusú katonai őrház építésekor elhelyezték a pestisjárvány után fogadalomból emelt (1724, de 1748-ban újrafaragott) Mária Immaculata-szobrot, s szoboralakjai nélkül a mai Mária-téren állították fel (1834). Ma ezekre semmi sem emlékeztet már itt: a később többször is funkciót váltott őrházat is régen lebontották már. A tér szintjét a Duna-part rendezés során (1872) árvízvédelmi okokból feltöltötték, így a régi épületek bejárataihoz ma már néhány lépcsőfokon jutunk csak le.

A Vízivárost is súlyosan megviselő második világháború után szükségmegoldásként itt állt a főváros két felét egykor összekötő Kossuth-híd hídfője; helyét ma emléktábla jelöli. A metró építésekor a tér közepére üvegépületet emeltek, amely a Duna alatt áthaladó földalatti állomásához és a szentendrei HÉV végállomásához vezet minket. Ezekkel, villamos- és buszmegállóival, végállomásaival együtt a tér ma is ugyanúgy a város egyik fontos közlekedési csomópontja, mint ahogy az immár sok évszázad óta. S a tér déli oldalán ma is ott áll régi díszében a Szent Anna templom, a főváros Duna-parti látképének meghatározó eleme, amely az útikönyvírók egybehangzó véleménye szerint fővárosunknak legalábbis egyik legszebb barokk műemléke.

A Víziváros múltja

A Várhegy és a Duna között elterülő városrész a középkor óta viseli ezt a nevet. Már a rómaiak előtt fontos közlekedési útvonal vezetett itt, s ennek vonalát követte a római fő hadiút is, amely Pannonia provincia belsejébe éppen a mai Batthyány tér környékén ágazott el. Ezt az utat később a honfoglaló magyarok is használhatták.

A terület a népvándorlás korában már lakott hely volt, a később Vízivárosnak nevezett városrész azonban majd csak a tatárjárást követő várépítésnek köszönhetően kezd kiépülni. Egykor több, különálló városrész feküdt itt. Északnyugati részét például (1270-től biztosan) itt állott templomáról Szent Péter-városnak, déli részét pedig Halászvárosnak hívták. Itt, ahol a Duna kissé csendesebben folyik, forgalmas kikötő működött, Mátyás király korától pedig országos vásárokat is tartottak. 1541 után, a török időkben a „varos"-nak nevezett városrészt fallal vették körül, mely a Vár külső erődrendszeréhez csatlakozott.

A másfél évszázados török uralom, majd Buda 1684. és 1686. évi ostroma nagy pusztulást jelentett a városrész számára. A Király fürdő ugyan még ma is emlékeztet a hódoltság korára, a dzsámivá és mecsetté alakított régi templomok viszont jórészt elpusztultak. A török kiűzése után azonban a „Wasserstadt” gyorsan újjáépült és az eleinte túlnyomórészt német anyanyelvű lakosság szorgalmának köszönhetően hamarosan igazi barokk várossá vált, földszintes és emeletes polgárházakkal, templomokkal, kolostorokkal, kápolnákkal.

A Víziváros déli végében (a Lánchíd budai hídfőjénél) áll a magyarországi országutak kiinduló pontját jelölő "0 kilométer kő". A városrész fő közlekedési útvonala „Buda legősibb útja” egyedülállóan gazdag templomaival: a Fő utca mentén ma is álló öt értékes műemlék épületet három keresztény felekezet hívei (s köztük egy férfi- és egy női szerzetesrend) használják. Jelentős, Duna-parti sávja ma a Világörökség része.

gondola - cserkesz.hu
megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI