Önpusztító civilizáció
2008. május 18. 11:22

A harmadik évezred elején sokan érzik úgy, hogy a Föld nevű bolygó összezsugorodott, és a társadalmi, ill. környezeti problémák elől már sehol sem találni menedéket. A feltartóztathatatlanul szaporodó emberiséget egyre nagyobb veszélybe sodorja civilizációjának „mellékhatása”, a globális felmelegedés, a nyersanyagok kimerülése, a levegő és a víz szennyezése. A fizikai életfeltételek romlása társadalmi, politikai feszültségeket, szélsőséges formában fundamentalista terrorizmust gerjeszt. A kaotikus helyzettel sem a politikusok, sem pedig a véleményformáló értelmiség nem képes szembenézni, mert a lehetséges megoldások egy része kivitelezhetetlen, más részüknek még a felvetését is ideológiai tabuk zárják ki. Politikai és szociális rendszereink hiányosságai szembe ötlőek. A demokráciákból hiányoljuk a hatékonyságot, és viszonylagos biztonságot, melyekkel a diktatúrák közül jó néhány rendelkezett, az utóbbiakkal azonban még rosszabbak a tapasztalataink. Nincs ideális társadalom, nincs ideális ideológia, nincs ideális környezet. Úgy látszik, a pozitív utópiák napjainkra teljesen kipusztultak, mint a legutóbbi jégkorszak végén a mamutok. A tudat, hogy a jövőtől jobbat nem, csak rosszabbat várhatunk annál, ahogy ma élünk, kifejezetten bénító.

Jared Diamond, a kaliforniai állami egyetem (UCLA) számos rangos díjjal kitüntetett földrajzprofesszora, a WWF (World Wild Found) tekintélyes tanácsadója, környezetvédelmi bestsellerek szerzője. Könyvei számomra azt példázzák, hogy a siker és a széles körű elismerés valódi érdemeket is honorál. Diamond munkái alapos kutatásokra támaszkodó, élvezetes stílusban megírt, új eredményeket tartalmazó könyvek, melyek éppen ezért hihetetlenül aktuálisak. Háborúk, járványok technikák című kötetének elolvasása után, mely az emberiség őstörténetének revelatív összefoglalása, fokozott várakozással vettem a kezembe Összeomlás – tanulságok a társadalmak továbbéléséhez című, 2005-ben írt könyvét, melyet, az előzőhez hasonlóan nemrég a Typotex kiadó jelentett meg magyarul.

Nagyszerű, hihetetlenül aktuális munka, melyet kötelezően elolvastatnék minden magyar politikussal, illetve értelmiségivel. Koncepciója világos és logikus. Először behatóan elemzi a természeti környezetre az emberi civilizáció miatt leselkedő veszélyeket (az USA Montana állama, mint minta), majd az alapvetően a természeti környezet elpusztítása miatt kihalt civilizációkat (az erdők kiirtása miatt lakhatatlanná vált Húsvét szigetek, a városaikat elhagyó maják, késő középkori viking telepek Grönlandon, a délnyugat amerikai anaszázi indiánok,  egyes óceániai szigetek polinéz civilizációi) veszi szemügyre. Ezután a napjaink katasztrófáit elemzi alapvetően újszerű módon (a ruandai népirtás, a reménytelenül vegetáló Haiti), hogy azután Kína és Ausztrália példáján a leselkedő, csak nagy társadalmi összefogással elhárítható veszélyekre figyelmeztessen. Itt jegyzem meg, hogy Diamond feltűnően kerüli könyvében azt a térséget, melynek az Egyesült Államok politikailag és katonailag a legnagyobb figyelmet szentel, az arab világot, pontosabban az iszlám országokat. Pedig itt, ezekben az óriási a népszaporulattal, nélkülözhetetlen nyersanyagkinccsel rendelkező országokban óriási tömegek élnek kritikus helyzetben, de alig esik szó róluk a könyvben. Van azért benne egy térkép, amely feltünteti a természeti környezet pusztulása szempontjából válságos helyzetben lévő országokat, ahol ugyanakkor (az előbbitől nem függetlenül) súlyos a  politikai válság, sőt, polgárháború dúl. A mai világ politikailag és környezetileg legproblematikusabb területei: Szomália, Irak, Pakisztán, Afganisztán, Banglades, Indonézia (ezeket nem elemzi a szerző), továbbá Haiti, Madagaszkár, Nepál, Mongólia, Ruanda és Burundi, Fülöp-szigetek, Salamon-szigetek.

Említettük, hogy Diamond könyve, bár nem bolygatja a „legkényesebb” kérdéseket, így is tele van új információkkal. A legtöbb ismertetésétől hely hiányában el kell tekintenünk, van viszont egy fejezete a könyvnek, mely az irtózatos ruandai népirtás ökológiai hátteréről szól, és ezt érdemes részletesebben ismertetnünk. A Malthus Afrikában című fejezet azért is kiemelkedően érdekes, mert a szerző „rehabilitálja” Thomas Malthus angol közgazdászt és demográfust, aki 1798-ban megjelent, hamar híressé vált könyvében azt fejtegette, hogy az emberiség népességszáma előbb utóbb mindig lekörözi a rendelkezésre álló élelem mennyiségét, mivel az előbbi exponenciális ütemben nő, az utóbbi pedig lineárisan. „Malthus elmélete azt jósolja, hogy az élelem iránti igény mindaddig meghaladja a rendelkezésre álló mennyiséget, amíg a népszaporulat valamilyen okból le nem áll. Ez az ok lehet háború, járvány, tömeges éhínség vagy az emberek szándékos megelőző intézkedései, például fogamzásgátlás, művi abortusz, későbbi házasságkötés.”

Az ökológiai és demográfiai következtetéseket kombináló „matlhusianizmust” egyaránt élesen bírálták a marxisták, akik az imperialista háborúk igazolását vélték belőle kiolvasni, de támadták, és ma is élesen elvetik a különböző vallási felekezetek papjai, mindenekelőtt a katolikusok, akik az általuk elitélt születésszabályozás, és a művi abortusz támogatását „olvassák ki belőle”. Viszont ha az ökológiai és demográfiai tényezőktől eltekintünk, egyszerűen nem lehet megérteni az 1994-ben Ruandában bekövetkezett iszonyatos népirtást, hívja fel a figyelmet Diamond, aki összegzi az eseményeket, a térség történelmét, gazdasági és politikai és viszonyait feldolgozó tanulmányokat. Nyugati politikusok és emberjogi megfigyelők ma is úgy értelmezik a ruandai népirtást, hogy „a korábban létező etnikai gyűlöletet – t.i. a hutuk és a tuszik között -  politikusok egy cinikus csoportja szította fel, mert ezt látta saját érdekének.” Ez a megállapítás azonban csak részben igaz: voltak ugyanis más, mélyebb okok is, mint a „törzsi ellentét”. A kiváló természeti adottságú, termékeny, de túlnépesedett Ruandában egyes területeken 1993-ban 785 fő élt egy négyzetkilométeren, ami magasabb a hollandiai vagy a bangladesi átlagnál. Diamond két belga közgazdász vizsgálatait idézi, akik egy olyan ruandai települést, Kanamát vizsgáltak,  ahol csak hutuk éltek. Bár Ruandában országos szinten a lakosság 11 százalékát, azaz mintegy 800 000 embert mészároltak le 1994-ben, Kanamában, az ország észak-keleti településén is áldozatul esett a lakosság öt százaléka. Vagyis nemcsak etnikai okok motiválták a tömeggyilkosságot, hanem a földhiány és az éhezés, meg az ennek következtében elmérgesedett családi konfliktusok. A politikusok által kirobbantott válság egyszerűen alkalmat nyújtott a leszámolásra, a felgyülemlett számlák „rendezésére”. Alapjában véve ez volt az ok, ami miatt az ENSZ és a nyugati hatalmak nem avatkoztak be a konfliktusba, melyet amúgy sem lettek volna képesek megoldani.

A környezetrombolás folyamatait nyolc fő kategóriába sorolhatjuk (amelynek relatív súlya esetről esetre más): az erdők és egyéb élőhelyek elpusztítása, talajromlás (erózió, szikesedés és a tápanyagok kimerülése), vízgazdálkodási problémák, túlvadászat, túlhalászat, behurcolt fajok hatása a bennszülött fajokra, túlzott népszaporulat, illetve az a növekvő terhelés, amit az emberek egyenként is a környezetre gyakorolnak”, írja Diamond. Ezekhez még hozzátesz még négyet: „az ember által kiváltott klímaváltozást, mérgező vegyszerek felhalmozását, energiahiányt és azt, hogy elérjük a növényzet fotoszintetizáló képességének hatását. E tizenkét veszélyforrás némelyike bolygóméretekben kritikussá válhat már néhány évtizeden belül; addigra vagy kiküszöböljük őket, vagy aláássák nemcsak a harmadik világ, de a legfejlettebb társadalmak létét is.”

Hogy ezek a veszélyek Magyarországot is mennyire közelről érintik, jól példázza az a katasztrófával fenyegető folyamat, hogy a munka nélkül maradt, kilátástalan helyzetben lévő falusiak egész erdőket irtanak ki, hogy legyen tüzelőjük. Ugyanakkor, mivel nálunk a konkurencia miatt mezőgazdasági termékek egyre kevésbé termelhetők gazdaságosan, óriási területek maradnak parlagon, vadulnak el. Lehet, hogy néhány éven belül hiány lesz nálunk az alapvető élelmiszerekből, viszont bioüzemanyag-túltermelés alakul ki. Közben kétségek merültek fel Európai Unió zöldenergia-tervével kapcsolatban, melynek megvalósítása nem csökkenti üvegházgázok kibocsátását… Diamond könyve rádöbbent arra, hogy riasztó jövő vár ránk is, környezeti és társadalmi problémáink máris nyomasztóbbak, mint a legtöbben gondolnánk. 

Forrás:  Heti Ökopol

Pelle János
Címkék:
  • Gyurcsányi fordulat: igazat mondott
    A gyurcsányi cél ez volt: „visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól…” Mi fűtötte? Az, hogy „ történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok.”
  • Pluralizmus Ismét Működésben – PIM
    Ez itt a kérdés – Otthonosabbá tenni a magyar világot. Ezzel a címmel készített negyvenperces beszélgetést az M5-ös művelődési köztelevízió a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával, Demeter Szilárd székelyföldi íróval, költővel, filozófussal.
MTI Hírfelhasználó