Kiss J Botond India-könyve
2008. július 11. 00:00

Dr. Kiss J Botond ornitológus Így láttam Indiát címmel foglalta könyvborítók közé kétszeri (2001 – 2006) indiai élményeit. Előbb a sajnálatosan korán elhunyt székelyudvarhelyi Szeley-Szabó László híres és hírhedt állatvédő, kiváló természetfotós társaságában, bő fél évtized múltán barátja, a „Főbibic” halála után tudományos küldetést teljesítve egymagában, és az előbbi utazástól eltérőn közpénzen járt Indiában.

Kiss János Botond a szakmában nemzetközi szinten is jegyzett ornitológus, illetve ennél több, a magyar nyelvterületen kívül is elismert Duna-delta szakértő, én, könyvének előszavazója tudtam arról, hogy a madártan számára mintegy fedőnév, hogy az emberi beavatkozások miatt pusztuló természet egészének óvása és mentése a hivatása, tudtam, hogy ő írta legelőbb magyar nyelven a Delta-könyvét, amelynek későbbi bővített és átdolgozott kiadásai román nyelven is megjelentek, tudom, hogy a ’89-es fordulat után fegyveres testületet szervezett a Duna-delta kirablásának mérséklésére, tudom, hogy volt RMDSZ-es színekben környezetvédelmi államtitkár, ahonnan utána köszönés nélkül kellett távoznia, mert pártos alapon másra osztották ezt a szerepkört, s tudtam, hogy a madarakkal kapcsolatos tudományos munkássága révén bejárta a nagyvilágot, és most mégis meglepett a számunkra többnyire és valamennyire a mesék világából ismert India-könyve.

A székelyudvarhelyi Aves Alapítvány gondozásában az Erdélyi Nimród Könyvek sorozatban 1000 példányban megjelent Így láttam Indiát nemcsak tárgya miatt egzotikus könyv, azzá teszi egy ismeretlen világban az utazási kalandsorozat mellett az írói rálátás a témára, az európai ember indiai találkozása olyan jelenségekkel, amelyek hosszú-hosszú távon nemcsak a szubkontinens, hanem a létért való kíméletlen küzdelemben az emberiség egészének vesztét is megelőlegezhetik.

„Eleve tisztázandó – írja a könyv régi utószavában (van új utószó is, hiszen a kéziratok megfogalmazása majd kényszerű elfekvése és a mostani kiadás között hét év telt el) -: e szerény írás nem szakkönyv, népességét-, növény és állatvilágát, vagy bármi más, az óriási szubkontinensre vonatkozó tudományágat hivatott ismertetni, nem készült utazási zsebkönyvnek, még csak nem is hűséges útinapló, mint a vasutaspontosságú Jakabos Ödöné. Egyszerűen csak az általunk ott átélt események, látványosságok késői felelevenítése. Továbbá, kihasználva a keretet, rádöbbenteni az olvasót, mekkora nagy a világ, mennyi érdekesség, szépség van a természetben, s mindez mennyire törékeny és sebezhető.”

Könyvében a szerző megdöbbentő megfigyelésekkel és adatokkal illusztrálja, hogy a két utazás közötti hét éves időszakban milyen mérhetetlen (emberi) csapás érte a madár- és hüllőállományt, a sokmilliós madártömegek helyett a madárpopulációk csodájára érkező turisták, miként szemlélhetik az üres levegőeget. Indiában a tigrisvadászatot hivatalosan már 1970-ben betiltották. (Elena Ceauescu mikor is készítette a világbotrányt kavaró albinó tigrisbundáit?) Az 1972-es állománybecslés 1827 darabról számolt be. Ezzel szemben a szerző, amikor a könyvén dolgozott, a tigrisszámlálók adatai alapján 3500 – 3750 tigrisről olvasott. Amikor ezt az adatot egybeolvasta a nem külföldi turisztikai reklámként  közölt belföldi adatokkal, 1411 tigrisről szóltak a jelentések.

Indiának a 2007-es népszámlálás adatai szerint 1. 129. 866. 154 lakosa volt. Mindenki élni akar, akár a tigrisbundák árán is. Kiss János Botond a második utószóban rezignáltan jegyzi meg, hogy második indiai utazása során jó bő hét alatt egyetlen keselyűt sem látott, holott egy nem egészen évtizeddel előtt ez a madár Indiában még banális jelenségnek számított.

Kiss J Botond könyve egy borító ölelésében olvasmányos, kalandos, egzotikus és tudományos. Jellemző – ezt egyébként a Delta-könyveiben is tapasztalhattuk -, hogy az általa azonosított vadon élő állatok magyar és latin nevét is szójegyzékbe foglalja. (vörös arcú és fekete bülbül, indiai bibircses bibic, malabári bibic, pártás daru. hó daru, borzas gödény, rózsás gödény, örvös halkapó, tarka halkapó, sárgafejű fakopáncs, bengáli keselyű, dögkeselyű, fakókeselyű, kondorkeselyű, pulykakeselyű, szakállas keselyű stb. stb.)

Az embernek a magyar szavak egzotikuma miatt is kedve kerekedik beleolvasni az Erdélyi Nimród Könyvek sorozatának ebbe a kiadványába, s ha egyszer belelapozott, le sem veszi többet az éjjeli szekrényéről, amíg el nem olvasta.

Sylvester Lajos
megmondó
Burkolt rasszizmus, nyitottság, tolerancia, emberi jogok… Mintha időutazáson lennénk. A korrupcióval teli párt bornírt szólamai köszönnek vissza.
  • Flaszterparaszt és közokirat-hamisító mint kormányfőjelölt
    Jó lenne, ha az általános művelődési környezet emelkedne olyan nívóra, hogy flaszterparaszt és közokirat-hamisító még pártszékház portása se lehessen.
  • Medgyessy is, Gyurcsány is mulasztott
    „Gyurcsány Ferenc akkor is, és most is hivatalos személynek számít, márpedig hivatalos személyeknek kötelessége a tudomására jutott bűncselekményt feljelenteni.”
  • Harcoljunk a hazánkért
    Magyarországot az egykori tűzzel-vassal való támadások után sokkal veszélyesebb fegyverrel: az aljassággal támadják hosszú ideje.
  • Storcknak mennie kell
    Egy órán át emberhátrányban játszottak, és a világklasszist sorában tudó Portugáliának csak egy gólt sikerült szereznie ellenünk.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI