„Kolo” avagy a küzdelem bölcse
2008. július 16. 00:00
„Nincs jobbszó rá, Ő volt a legártatlanabb közöttünk” – emlékezik partnere, versenytársa.

„Az egész életét a kenuzásnak rendelte alá” – így a másik.

Az egész eddigi életét! - tehetjük hozzá, mert a tegnap hirtelen halált halt Kolonics György a Pekingi Olimpiai Játékokat követően nősülni, családot alapítani készült. Harminchat évesen. Több mint két évtizedes élversenyzői múlttal a háta mögött.

Edzője nyelvét a feltörő fájdalom bénítja, mielőtt megszólal: „Huszonkét év…! Többet foglalkoztam vele, mint saját lányommal” – zokogja.

Vizet látunk. Kolo életpályájának meghatározóján, a Dunán csendesen fodrozódnak a hullámok. „Kizárt a dopping-vád” – szól a kommentátor.

„A felkészülés során rendszeres volt az ellenőrzés. Mindegyik negatív eredményt hozott.”

„Ő volt a legártatlanabb közöttünk” – fog meg a vele egy hajóban evező küzdőtárs jellemzése. Talán a legnaivabb? Tehát a legőszintébb, a legkevésbé dörzsölt, a legigazabb? Az, aki nem játssza meg magát? Aki mindig önmagát adja szárazon és vízen? De azt aztán teljes szívvel-lélekkel?

„Nagyon sajtolom a szervezetemet” – nyilatkozza még az olimpiai felkészülés során Kolonics György, majd elgondolkozva teszi hozzá – „Lehet, hogy nem éri meg, de egyelőre még megy.”

Harminchat évesen, ötödik olimpiai megmérettetésére készülőben, két olimpiai, tizenöt Világ- és számos Európa bajnoki aranyérem birtokosaként, önmagával és az ellenfelekkel vívott többnyire sikeres harcok után, Kolo, a küzdelem bölcse mi mást is mondhatott volna?

Naiv volt, hogy így vallott? Ilyen pőrén, ilyen önmagát-kiadón, hogy ő, a bajnokok bajnoka „sajtolná a szervezetét”?

A nyilatkozók nyelve nem ilyen. Rejtőzködő inkább, ügyeskedő, diplomatikus, mi több, politikus, mint feltárulkozó:

„Az edzésterven végig mentünk…,a felkészülés jól sikerült…, a kitűzött célt(!) teljesítettük…, ha nem jön semmi közbe…” – ilyen és ehhez hasonlókhoz vagyunk szokva. És akkor imígyen szóla Kolonics György:

„Lehet, hogy nem éri meg, de egyelőre még megy.”

Igen, ezt és így mondta. Ez és így - állapíthatjuk meg - nem nyilatkozat. Semmi köze nincs hozzá. Ennek a kijelentésnek megnyilatkozás a neve. „Ő volt a legártatlanabb közöttünk” – jellemzi a vele egy hajóban evező küzdőtárs.

Tehát a legőszintébb, a legkevésbé dörzsölt, a legigazabb.

Az, aki nem játssza meg magát. Aki mindig önmagát adja szárazon és vízen.

De azt aztán teljes szívvel-lélekkel.

A képes riport Kolo eddigi igazi otthonát mutatja. A Csepel SC a csónakházát. Azét az egyesületét, amelyhez annak anyagi ellehetetlenülése dacára is hű maradt. A gyúrópadot látjuk, társai ezen kísérelték meg a lehetetlent, Kolo életben tartását. A mentő már a halál beállta után érkezett.

„Izmai igen, a szíve nem bírta” – halljuk a kommentárt. A kamera közben rebbenő lángú mécseseket mutat. A társak helyszentelő emlékezetének fényeit.

„Miért csinálom? - teszi fel Kolo a kérdést önmagának. „Néhányunk örömére, meg a magaméra.”

Ez a „néhányunk” közel annyi, amennyinek – lélekben – Antall József kívánt miniszterelnöke lenni: a nemzet. Az önmagára figyelő és önmagára adó magyarság figyelmétől kísérve érte el Kolo mindazt a megbecsülést, amellyel teljesítményét honorálták. Ha nem e figyelem volt a legnagyobb honoráció?!

Talán igen, talán nem tudta, milyen közdelemnek is a bölcse Ő. A Homérosz- megénekelte héroszok egyikében ismerjük fel Kolo morális ősét. A neve: Szarpédon, aki Hektórral, a trójaiak vezérével tört ki a várból, Ílionból, hogy az ostromló akhájok kikötőben állomásozó hajóit felégesse. Az élethalál harcba vonulva Szarpedón így szól hűbéreséhez, a mellette vonuló Glaukoszhoz, melyet most Devecseri Gábor fordításában idézünk:

Glaukosz, mondd, mi okért tisztelnek minket erősen
székkel meg hússal s borral telt jó poharakkal
otthon a szép Lükiában? Miért oly nagy telkünk is a Xanthosz
partjainál, szőlőt és búzát teremni áldott?
Kell hát, hogy mi a legderekabb lükiébelieknek
élén járva rohanjunk most tüzes viadalba:
hadd szólhassanak így sürü-vértes jó daliáink:
Nem méltatlanul országolnak, lám, Lükiában
s méltán esznek zsíros húst e derék fejedelmek,
s nagyszerü édes bort, mert bátorságuk is első,
legderekabb lükiébeliek sora közt verekednek.
Hisz, bajtárs, ha talán e csatából megmenekülve
már örökéletűek lennénk s örökifjak is egyben,
én se rohannék így a legelső sorba csatázni
és téged se tüzelnélek híres viadalra:
ám miután a világnak végzete számtalan úgyis,
és a halandó tőlük nem tud megmenekülni,
induljunk: diadalt vagy nyujtani, vagy learatni.

- szil -
Címkék:
megmondó
Alighanem a hattyúdala lesz Thomas Doll edzőnek az Európa Liga selejtező második fordulójának visszavágója Herningben.
  • Újabb izmus az EU-ban: idiotizmus
    Az elmúlt évszázad még a legrokonszenvesebb izmus, a humanizmus fogalmát is beszennyezte, mert ezt a szép eszmét megélhetési humanisták sajátították ki.
  • A 2006-os terrorkormányzás
    Az egészen durva kettős mérce azt mutatja, hogy rejtett érdekcsoport próbálja rombolni Magyarországot.
  • Háború előkészülete zajlik térségünkben
    Úgynevezett „migránsfalvakat” akarnak létrehozni, megsértve adott államok területi integritását. Háborúk kezdődtek ekként évezredek óta.
  • Civilizációs mentőcsónakok
    Jelenleg a civilizációs mentőcsónakok épségben való megőrzése lehet a társadalmi önvédelemnek a stratégiai célja.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI