Szerbiai választás és kormányalakítás
2008. július 25. 10:38

Hat alkalommal mehettek szavazni országos ügyekben az elmúlt nyolc évben Szerbia választópolgárai. A többpártrendszer 1990-es bevezetése óta egyetlenegy parlamenti ciklus sem tartott a kijelölt ideig, azaz négy évig.  2008. március 9-én a szerbiai választópolgárok arról értesülhettek, hogy május 11-én megint mehetnek majd szavazni. Kormányfőjük, Vojislav Koštunica, aki egyúttal a Szerbiai Demokrata Párt (DS) elnöki tisztét is betölti, teátrális sóhajtások közepette tudatta, hogy „vissza kell adni a megbízatást a népnek”.

 

A választási kampány első szakasza

 

A kampány szereplői

 

Némileg meglepő volt, hogy maga Vojislav Koštunica állt elő a rendkívüli választások ötletével. Ő és pártja az elmúlt egy évben is fokozatosan veszített népszerűségéből, ezért idő előtti választásokba belemenni a kormányzati hatalomból való kikerülés kockázatát hordozta magában.

 

Koštunica azon lépését, hogy ő maga javasolja az előrehozott választásokat, az indokolja, hogy egyszerűen elege lett a demokratákkal való, 2007 óta tartó együttműködésből, s a hozzá ideológiailag közelebb álló radikálisokkal szeretne kormányozni a választások után.

 

Az idei képviselőházi választások a szerbiai politikai színtér bizonyos fokú tömbösödését vetítették előre. Koštunica pártja (DSS) az Új Szerbiával (NS) fogott össze. A baloldalon a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) sem egyedül vágott neki a választásoknak, hanem az Egységes Szerbiával és a nyugdíjasok pártjával. A három magyar kisebbségi párt ezúttal is a Magyar Koalíció listájába tömörült, remélve a februári sikeres szereplés folytatását.

 Szintén közös listát nyújtottak be az Európa-barát (értsd: az uniós csatlakozást erőteljesen szorgalmazó) politikai erők: a legnagyobb párt a DS volt, őt követte a G17, és még néhány kisebb párt. A közös lista „Európai Szerbiáért”(„Za evropsku Srbiju”-ZES) nevet viselte, ami jól leképezte a lista legfőbb mondanivalóját: az EU-hoz való csatlakozás propagálását.

 

Kampányüzenetek

 

A ZES az Európai Uniót úgy állította be, hogy annak tagjává válása esetén, Szerbia előtt komoly fellendülés lehetőségét nyitja meg, azaz az emberek jobban fognak élni. A párt vezetői komolyan vették az empirikus kutatási eredményeket, melyek szerint az ország lakosságának többsége támogatja az Európai Unióhoz való csatlakozást.

 

Szinte majdnem mindegyik választási résztvevő élt a negatív kampány eszközével.  A demokraták ezúttal a DSS-t és a radikálisokat is célba vették. Két nagy ellenfelüket igyekeztek összemosni, úgy állítva be őket, mint akik akadályozzák az ország EU-s csatlakozását. A ZES negatív kampánya azt szolgálta, hogy azokat a szavazókat is megnyerje magának, akik a radikálisok és a szerbiai demokraták magatartása miatt az ország EU- csatlakozását látták veszélyeztetve. Kapóra jött, hogy Koštunicáék és a radikálisok erőteljesen ellenezték az EU-val megkötendő Társulási és Stabilizációs Megállapodást, így az EU tagság ellenzőinek mezejébe tudták őket tolni akkor, amikor a választók jelentős része Európa-pártinak vallotta magát.

 

A nép-nemzeti blokk (Szerbiai Demokrata Párt - Új Szerbia) és a radikálisok erre azzal vádolták meg a ZES-t, hogy a Társulási és Stabilizációs Megállapodással elárulják a szerbség nagy ügyét, Koszovó Szerbián belül tartását. A radikálisok és a szerbiai demokraták EU- szkepticizmussal átszőtt plebejus retorikát folytattak, és az átalakulás veszteseihez szóltak, akiknek – munkahely, nyelvtudás, anyagi tartalék nélkül – vajmi kevés esélye van arra, hogy élvezze a majdani EU- tagság előnyeit.

 

Kampánytechnikák

 

A legprofibb kampányt vitathatatlanul a demokraták vezette ZES folytatta le. Nem pusztán a kampány hagyományos, „kötelező” kellékeit (plakát, szórólap, hirdetések) vonultatta fel, hanem nagy gondot fordított a posztmodern kampánytechnikák (pl. a választókkal való internetes kapcsolattartás) alkalmazására is.

 

A TV-reklámok célja a párt üzenetének közvetítése mellett annak érzékeltetése is volt, hogy a ZES mindegyik réteg gondjai iránt nyitott, felelősséget érez velük szemben.

 

A ZES egyik reklámfilmjében egymás után jelennek meg néhány másodpercre civilek, a párt politikája mellett érvelve.

 

Majd az elnök következik, aki mögött egy nagyváros képei láthatók, a kamera lendületesen mozog, miközben ő beszél.

 

Boris Tadić: „Aláírtuk az EU-val a Csatalakozási és Stabilitási Megállapodást, ami konkrétan a következőt jelenti: Koszovó megvédését, több beruházást, könnyebb utazást, korszerűbb oktatást a fiataloknak, 200 ezer új munkahelyet. Ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztanunk,mert a munka nem várhat!” Ezután az elnök a korábban szereplő civilekkel jelenik meg együtt. Mit is üzenhet a kép? Például azt, hogy Tadić velük van, implicite az ország népével.

 

Tadić: „Május 11-én szavazzon az új munkahelyekre, a jobb életre, az európai Szerbiára!”

 

 Míg a ZES képei derűt sugároznak, a Szerb Radikális Párt TV-szpotján Nikolić a „Gladiátor” c. amerikai film kísérőzenéjével bánatosan megállapítja, hogy az ország az elmúlt nyolc évben gyárak, bankok nélkül maradt.

 

A Szerbiai Demokrata Párt TV-hirdetésén Koštunicát látni a „Kosovo Szerbia!” februári nagygyűlésén.

 

Egy másik, néhány másodperces filmben Vojislav Koštunica meglehetősen merev arckifejezéssel hangoztatja: „Szerbiának győznie kell!”.

 

A választási kampány második szakasza

 

Az EU vezető politikusai – pl. Javier Solana vagy Olli Rehn bővítési biztos – már szinte leplezetlenül buzdították a szerb választókat arra, hogy a ZES listájára kell szavazni. Ugyan nyíltan nem mondták ezt  ki, de „az Európa-barát erők” melletti kiállásuk a ZES-nek szólt.

 

A kampánycsend előtt pár nappal, május 6-án két olyan hír is érkezett, ami a DSS-G17+ pozícióit erősítette. 17 EU-s ország adta tudtul Szerbiának, hogy bizonyos feltételek esetén hajlandó ingyenes vízumot biztosítani a szerbiai fiataloknak. A másik hír Kragujevacból érkezett: nagy médiafelhajtással a Fiat cég memorandumot írt alá a város vezetőivel a jugoszláv autóipar egykori büszkeségének számító Zastava gyárba való beruházásról. Az aláíráson jelen volt Boris Tadić, az előző napokban pedig Mlađan Dinkić egyengette a nagyberuházás útját, amelynek révén az olasz autógyár adókedvezményekhez jutott, az ország viszont vélhetően több ezer új munkahelyhez, a demokraták pedig fontos választási segítséghez. A ZES a kampány hátralévő két napját telesulykolta azzal, hogy a szövetség politikája következtében jönnek a külföldi befektetők, s ezzel a politikával új munkahelyek jönnek létre.

 

A választások eredményei és kormányalakítás

 

A 2008-as előrehozott választások döntően nem módosították a korábbi politikai erőviszonyokat, amennyiben egyik politikai oldalnak sem sikerült domináns pozíciót elfoglalnia a szerb politikai erőtérben. Mind a radikálisok – nép-nemzetiek alkotta blokk –, mind a demokraták – LDP fémjelezte demokratikus blokk – rákényszerültek arra, hogy a kormányalakításhoz újabb partner után nézzenek.

 

2008. évi választások

 

2007 . évi választások

 

1. Európai Szerbiáért (ZES)

 

102 mandátum (+15)

 

1. Szerb Radikális Párt (SRS)

 

81 mandátum

 

2. Szerb Radikális Párt (SRS)

 

78 mandátum (-3)

 

2. Demokrata Párt (DS)-

 

64 mandátum

 

3. Szerbiai Demokrata Párt (DSS)

 

30 mandátum (-17)

 

3. Szerbiai Demokrata Párt

 

47 mandátum

 

4.Szerbiai Szocialista Párt (SSP)

 

20 mandátum (+4 mandátum)

 

4. G17+

 

19 mandátum

 

5. Liberális-Demokrata Párt

 

13 mandátum (+2 mandátum)

 

5. Szerbiai Szocialista Párt (SPS)

 

16 mandátum

 

6. Magyar Koalíció (VMDK, VMP, VMSZ)

 

 4 mandátum

 

6. Liberális Demokrata Párt

 

15 mandátum

 

7. Bosnyák Liga az Európai Szandzsákért -

 

2 mandátum

 

7. Vajdasági Magyar Szövetség

 

3 mandátum

 

8. Presevói völgyi Albán Koalíció-

 

1 mandátum

 

8.Szandzsáki Lista

 

2 mandátum

 

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

 

9. Preševói völgyi Albán Koalíció

 

1 mandátum

 

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

 

Egyebek

 

2 mandátum

 

A ZES sikere azonban viszonylagos, mert a hozzá közel álló politikai erőkkel sem szerezte meg a mandátumok több mint felét. Ha a ZES listájából több mint 20 képviselőt levonunk, akik nem a DS frakciójában helyezkednek el (lásd: G17+), akkor a demokraták így 77 mandátummal rendelkeznek, ami már csak 13-al több mint 2007-ben volt.

 

A DSS mandátumainak csaknem 40%-os csökkenésével fizetett azért, mert nem volt képes új témákat a kampányban bevetni, s túlértékelte Koszovó mint kampánytéma szerepét, a gazdasági kérdéseket  pedig javarészt mellőzte. A választások eredménye következtében Koštunica és maga a párt is kikerült a kormányzati hatalomból.

 

Nehéz helyzetben vannak a radikálisok is. A párt 2000 óta képtelen kormányzati tényezővé válni, s most valamelyest még veszített is erejéből.

 

Ami a legnagyobb kisebbségi szövetség, a Vajdasági Magyar Koalíció szereplését illeti, azt felemásnak kell minősítenünk. Eggyel sikerült növelni mandátumai számát, Szabadkán viszont nem sikerült megtartania a polgármesteri széket, miután a képviselő-testületben a demokraták szerezték meg a legtöbb mandátumot. Némi vigaszt nyújthat a Magyar Koalíció számára, hogy Egeresi Sándor lett a tartományi képviselőház elnöke. Ez persze nem független attól, hogy a törékeny többséggel rendelkező új kormánynak szüksége van a 4 magyar parlamenti képviselő szavazatára (velük együtt van a kormánypártoknak 126 mandátuma a 250-ből).

 

Mivel a DSS és a DS nem volt hajlandó további együttműködésre, a DS számára nem maradt más lehetőség, mint a szocialisták bevonása a kormányba, így alakulhatott meg – meglehetősen bonyolult alkufolyamatok után – 2008. július 7-én a Mirko Cvetković vezette koalíciós kormány.

 

A demokrata párti, közgazdász kormányfőnek minden ügyességére szüksége lesz kormánya egyben tartása érdekében. A két fő erő kapcsolatát megterheli a nem is olyan távoli múlt: a szocialisták a Milošević rendszer elszánt védelmezői voltak, a demokraták pedig éveken át annak megdöntésén munkálkodtak. Az ország előtt álló komoly kihívások, a törékeny koalíció és egyéb bizonytalansági tényezők miatt nem volna meglepő, hogy ha ez a kormány is idő előtt felbomlana, és a szerbiai polgárok mehetnének ismét választani…

 

Nagy Attila Tibor
Címkék:
MTI Hírfelhasználó