Nem is bíbelődünk hát az Index újságírójára aggatott díszítmények fölsorolásával. A magunk véleményét mondjuk: nagyon jó, hasznos és szükséges könyvet tett le az asztalra Bodoky Tamás.

A Túlkapások címet viselő mű százhuszonvalahány oldalon foglalja össze azt – amit eddig is tudtunk: a 2006. októberi rendőri erőszak a harmadik Magyar Köztársaság erkölcsi bukását jelentette.

Ez a könyv azért fontos alkotás, mert az iménti tényt Magyarország egyik fele két éve nem hajlandó felfogni. Viszont itt és most egy nem „Fidesz-bérenc”, nem „mocsok jobboldali”, nem „neonáci” újságíró a ma közkeletű módon (sok színes képpel, viszonylag kevés szöveggel, fordulatos, mozgalmas stílusban) teszi le az asztalra a történteket.

Következtetései világosak.

 

Mondják, a tények makacs dolgok. Ám az előítéletek sem adják meg magukat egykönnyen. A mai Magyarországot elborító vörös köd csak nem akar eloszlani. Ennek bizonyságául ideteszünk két „kritikát”, a könyv indexes blogjából (eredeti helyesírással):

Lolek:

a kurva anyját az ilyen íróknak! A tények hajlítása az mindig megy, meg az ugatás, komolyan mondom hogy néha már kínos hogy magyar vagyok... Ki a faszom kérte, hogy a rendőrökre molotov koktélt dobáljanak meg törjenek -zúzzanak??? És az a szomorú, hgy a sok gyökér (aki később ártatlan áldozattá válik) a kődobáláskor még tele pofával röhög és ordít, mert a rendőrheccelés az menő, de mikor elfogy mögüle a símaszkos köcsögbrigád akkor hempereg a földön hogy ő ártatlan polgár... A rendőr, akit egy napja dobálnak kővel (!) meg lerúgja? Hát simán tegye is meg...
Érdekes, engem egyszer sem vert meg rendőr.... lehet hogy nem mentem ki padot borogatni, meg kukát gyújtogatni? Bazze... ez ilyen egyszerű?

Vakablak:

Én, mint liberális, mélységesen elítélem a kérdéses időpontbeli (sőt, bármikori) rendőri erőszakot példátlan brutalitást mindenkivel, így természetesen a szélsőjobboldali rombolókkal és - napnál világosabb - ugyanennyire az ártatlanokkal szemben, elítélem az ezt követő kormányzati elkenést, a felelősségrevonás elszabotálását. Ugyenezt egyébként már részletesen és félreérthetetlenül leírtam egy itteni korábbi hozzászólásomban.
Csakhogy ettől engem, mint liberálist, következésképp zsidót, kommunistát, nemzet- és hazaárulót, bitangot, a népnyúzó kormány szekértolóját, stb. még ugyanúgy a Dunába lőne vagy az első fára felhúzna a szélsőjobbos turbómagyarok közül bármelyik, ha lehetősége nyílna rá. Érzek itt némi diszparitást. Nehéz Ma Mo.-on demokratának lenni. Ami nagyon zavar, hogy engem még soha egyetlen jobboldali ember meg nem védett egyetlen blogon vagy fórumon sem, akármennyire is gyaláztak. Ha az "én fajtám" kiirtásáról is esik szó, ami elég egyérelmű náci beszólás, arra se szokott soha senki megálljt kiáltani. (Megjegyzem, nem is tudom, mi lenne, ha ki kellene irtani az én fajtámat, én ugyanis amolyan magyar fajta vagyok.)