Nem szoktunk hasra esni minden gyüttment „tekintély” előtt, a manapság divatos „díjak” pedig kifejezetten taszítanak, elsősorban azért, mert nem a teljesítményt, hanem az együvé tartozást szokták honorálni velük. Viszont akinek kijár, az előtt örömmel emelünk kalapot.
2008. október 3. 01:47
Nem is bíbelődünk hát az Index újságírójára aggatott
díszítmények fölsorolásával. A magunk véleményét mondjuk: nagyon jó, hasznos és
szükséges könyvet tett le az asztalra Bodoky Tamás.
A Túlkapások címet viselő mű százhuszonvalahány oldalon
foglalja össze azt – amit eddig is tudtunk: a 2006. októberi rendőri erőszak a
harmadik Magyar Köztársaság erkölcsi bukását jelentette.
Ez a könyv azért fontos alkotás, mert az iménti tényt
Magyarország egyik fele két éve nem hajlandó felfogni. Viszont itt és most egy
nem „Fidesz-bérenc”, nem „mocsok jobboldali”, nem „neonáci” újságíró a ma
közkeletű módon (sok színes képpel, viszonylag kevés szöveggel, fordulatos,
mozgalmas stílusban) teszi le az asztalra a történteket.
Következtetései világosak.
Mondják, a tények makacs dolgok. Ám az előítéletek sem adják
meg magukat egykönnyen. A mai Magyarországot elborító vörös köd csak nem akar
eloszlani. Ennek bizonyságául ideteszünk két „kritikát”, a könyv indexes
blogjából (eredeti helyesírással):
Lolek:
a kurva anyját az ilyen íróknak! A tények hajlítása az
mindig megy, meg az ugatás, komolyan mondom hogy néha már kínos hogy magyar
vagyok... Ki a faszom kérte, hogy a rendőrökre molotov koktélt dobáljanak meg
törjenek -zúzzanak??? És az a szomorú, hgy a sok gyökér (aki később ártatlan
áldozattá válik) a kődobáláskor még tele pofával röhög és ordít, mert a
rendőrheccelés az menő, de mikor elfogy mögüle a símaszkos köcsögbrigád akkor
hempereg a földön hogy ő ártatlan polgár... A rendőr, akit egy napja dobálnak
kővel (!) meg lerúgja? Hát simán tegye is meg...
Érdekes, engem egyszer sem vert meg rendőr.... lehet hogy nem mentem ki padot
borogatni, meg kukát gyújtogatni? Bazze... ez ilyen egyszerű?
Vakablak:
Én, mint liberális, mélységesen elítélem a kérdéses
időpontbeli (sőt, bármikori) rendőri erőszakot példátlan brutalitást
mindenkivel, így természetesen a szélsőjobboldali rombolókkal és - napnál
világosabb - ugyanennyire az ártatlanokkal szemben, elítélem az ezt követő
kormányzati elkenést, a felelősségrevonás elszabotálását. Ugyenezt egyébként
már részletesen és félreérthetetlenül leírtam egy itteni korábbi
hozzászólásomban.
Csakhogy ettől engem, mint liberálist, következésképp zsidót, kommunistát,
nemzet- és hazaárulót, bitangot, a népnyúzó kormány szekértolóját, stb. még
ugyanúgy a Dunába lőne vagy az első fára felhúzna a szélsőjobbos turbómagyarok
közül bármelyik, ha lehetősége nyílna rá. Érzek itt némi diszparitást. Nehéz Ma
Mo.-on demokratának lenni. Ami nagyon zavar, hogy engem még soha egyetlen
jobboldali ember meg nem védett egyetlen blogon vagy fórumon sem, akármennyire
is gyaláztak. Ha az "én fajtám" kiirtásáról is esik szó, ami elég
egyérelmű náci beszólás, arra se szokott soha senki megálljt kiáltani.
(Megjegyzem, nem is tudom, mi lenne, ha ki kellene irtani az én fajtámat, én
ugyanis amolyan magyar fajta vagyok.)
Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
Egyre biztosabbnak tűnik, hogy Liz Truss lesz a következő brit miniszterelnök – de milyen külpolitika várható az egykori liberálisból lett konzervatív politikustól?