Hogyan működik az állam?
A Nemzeti Csúcshoz vezető út
2008. október 23. 10:44


„Tudniillik benne van a megállapodásban, hogy mindenhol, ahol erre mód van, mellékeljük a politikai megállapodáshoz a jogszabályoknak a szövegét.  Name=Igenis, a mi szakbizottságaink átveszik a parlamenttől a kodifikációs munkát. Tehát kész jogszabályszövegeket fogunk mellékelni, amelyeket azután a parlament elé fog terjeszteni a kormány. Ebben megállapodtunk.”

(Sólyom László a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások középszintű politikai egyeztető bizottságának 1989. június 26-ai ülésén)

„Bárki megértheti, mennyire dicséretes, ha fejedelem megtartja adott szavát, őszinteséggel és nem ravaszsággal él. Napjainkban mégis azt tapasztaljuk, hogy a szószegő uralkodók vittek véghez nagy dolgokat, kik az emberek eszén kifogtak; ezek végül is többre vitték, mint akik igazul cselekedtek.”

(Niccoló Machiavelli: A fejedelem)

Politikai taktika

A Nemzeti Csúcs rövid távú előzményét négy fontos esemény mentén ragadhatjuk meg. 1. A koalíciós szakítástól és népszavazási kudarctól terhelt Gyurcsány Ferencnek létszükséglet volt valamilyen formában újrapozícionálnia magát a politikai játszótéren. A szigorú reformer ruháját másra kellett cserélni: ezt célt szolgálta az őszi évadnyitáskor a Megegyezés programja. A dolgozat azonban önmagában korántsem volt elegendő, hiszen az SZDSZ „megrendelésére” készített cselekvési terv szerepét betöltő írás nem aratott osztatlan sikert a liberálisok között – arra azonban elég volt, hogy felvillantsa a szabad madarak „rendezetlen röptét”. 2. Ezután következetek tárgyalások, amelyek szintén nem hoztak átütő eredményt. Azonban a kormányfő részsikereként értékelhetjük, hogy megerősítette pozícióit a pártján belül, ezt a rendkívüli kongresszus koronázta meg. Ebben az időszakban kettős cél lebegett a kormányfő előtt: a fő (deklaratív) prioritás az volt, hogy megszerezzék az egész SZDSZ támogatottságát, emellett azonban felsejlett az a lehetőség is, hogy a költségvetés és az adótörvények elfogadtatása végett (partizánakciókkal) biztosítsák a parlamenti matematikai egyenlet végeredményét. 3. Következtek a Magyar Demokratikus Charta és a Magyar Tarka kezdeményezései. Ezeken a rendezvényeken a közjogi méltóság és magánember Gyurcsány Ferenc egyaránt meg tudott mutatkozni: sugallva azt, hogy mind a két minőségében a köztársaság védelmére akar és képes kelni (s ehhez társadalmi támogatottsága is van). Eddig a pontig az események egy szervezett arculatépítési taktika részeként tűnhetek fel. Ez önmagában is azt jelenthette, hogy a kormányfő készül valamilyen (legalábbis virtuális) „nemzetegyesítésre”, amelynek nem elhanyagolható célja a személyes politikai levegővétel. 4. Végül jött egy (tervezetlen) állomás: a pénzügyi válság. A kormány reakciójából az derült ki, hogy eleinte nem számoltak a válság nagymérvű hatásaival: a kommunikációban szinte meg sem jelent a krízis, ha pedig megjelent, akkor hazánkat biztonságban vélték tudni. Gyurcsány Ferencnek ügyes taktikai manőverrel a fenti sorba és újrapozícionálási folyamatba sikerült integrálnia a válság begyűrűzését is. Ennyiben tehát a Nemzeti Csúcs összehívása korántsem előzmények nélküli fejlemény.

Célok és eszközök

Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy a Nemzeti Csúcs a kormányfő integrált és a változó helyzethez adaptált taktikájának része. A rendezvényt több oldalról is kritikák érték: egyesek a kormány felelősségének az eloszlatását vélték felfedezni, mások pedig az esemény legitimitását azzal vonták kétségbe, hogy résztvevők „semmilyen felhatalmazással nem rendelkeznek arra, hogy bárkire nézve kötelező döntést hozhassanak”. Érdemes máshonnan közelíteni, mégpedig a – nem is olyan régi –magyar politikatörténet felől, amelyből levonhatunk egy zavarba ejtő következtetést: Magyarországon egyáltalán nem idegen a Nemzeti Csúcshoz hasonló („legitimálatlan”) intézményekben való gondolkodás. A rendszerváltás idején a Nemzeti Kerekasztal (NEKA) volt ilyen típusú fórum, amellyel kapcsolatban megállapodásban rögzítették, hogy nem gyakorolhat közvetlenül közjogi funkciókat, s nem lehet amolyan kvázi-parlament, mégis – például a sarkalatos törvények megfogalmazásával – szinte elsőszámú közjogi fórummá válhatott a még létező utolsó állampárti parlament mellett. (Külön érdekesség, hogy a NEKA tárgyalások részvevőinek egy része kritikát fogalmazott meg a Nemzeti Csúccsal kapcsolatban, más részük pedig részt vett rajta.)

A Nemzeti Csúcs – hasonlóan a NEKÁ-hoz – nem minősíthető közjogi legitimációval rendelkező grémiumnak, ám könnyen belátható: a magyar történelem fontos pillanataiban hasonló („önjelölt”) szervezetek viselték a történelmi felelősséget és alakították ki a közjogi-politikai konstrukciót. A Nemzeti Csúcs mögötti széleskörű társadalmi platform kialakításának akadályát jelenti az, hogy a konstrukció a kormányfő hitelvesztését jelképező „őszödi ördögi kör” vonzásterébe került: a „szószegő” kormányfő hitelességi deficitje bekebelezte a kezdeményezést (ilyen szempontból akceptálandók a kritikus megjegyzések). A kormányfő saját céljai (talán politikai túlélése) és a válságból való kilábalás végett élesztett fel egy olyan (a nemzeti párbeszédet megjeleníteni hivatott) intézményt, amelynek nem tud „hőse lenni”.

A folyamatos rendszerváltás – adaptációs kényszer

A Nemzeti Csúcs szellemisége (mégha a kormányfőt ravaszság is vezette) aktuálisabb, mint valaha. A rendszerváltás fogalmát egy horizontálisan és vertikálisan tagolt térben értelmezve beszélhetünk politikai, gazdasági, jogi, szociológiai és a mindennapi szempontból értelmezett rendszerváltásról. Ezen horizontális összetevők másként jelentkeztek/jelentkeznek a társadalom rétegeiben, csoportjaiban – kialakítva az értelmezési mező vertikális részét. Az átmenet az említett rendszerekben nem egyformán ment végbe, kiteljesedése még várat magára. A rendszerváltás tehát egy dinamikus, szakaszos és mindenek előtt velünk élő jelenség. Fontos megjegyezni, hogy a korábbi „szószegő uralkodók” tevékenysége nyomán általános rendszerváltással kapcsolatos kiábrándultság.

A befejezetlen (és konstrukciójában bizonytalan) rendszerváltás napjainkban új korszakához érkezett (amelyben fontos szerepe kell, hogy legyen egy közjogi-politikai paktumnak): a hazánkra jellemző külföldi adaptációs kényszer jelen válságban nem találja a megszokott, követendő mintákat. A kihívás kettős: hazai ügyinket rendezve, a rendszerváltás konstrukcióját teljessé kell tenni, eközben pedig meg kell találjuk a helyünket a modellválsággal küzdő világban. A magyar politikai élet sajátja, hogy ilyen orientációs válsághelyzetekben kvázi közjogi intézményekhez fordul.   Ahhoz, hogy egy ilyen intézmény sikeres legyen, egy széleskörű társadalmi konszenzus kell, ezt a Nemzeti Csúcson (egyelőre, az ismertetett okokból kifolyólag) nem sikerült demonstrálni. Azonban a kezdeményezés, valamint a meghívottak többségének megjelenése azt jelzi, hogy – mégha a válság okán is, de – a politikai szereplők valamit megértettek „az idők szavából”: a „szószegő és igaz uralkodóknak” össze kell fogniuk. Úgy tűnik így működik az állam.

Antal Attila
Címkék:
  • Újra kell tanulnunk a demokráciát
    A „létező demokrácia” részének kell tekintenünk az idegen titkosszolgálatok videókészítését és az időzített nyilvánosságra hozást. A külföldi tőzsdespekulánsok kampányfinanszírozó tevékenységét. A külföldi propagandaközpontok itthoni buzgólkodását.
  • Karácsony Gergely lovasszobránál
    De nézzük végre Budapestet, mert Budapest csodás. Húsz évig vezette egy szociológus, kilenc éve vezeti egy mérnök. Nem kell különösebb hangszerismeret lezongorázni a különbséget.
  • Itt járt „Európa” a budapesti kampányban
    Több magyar ellenzéki politikus is részt vett egy találkozón a romkocsmák környékén, amelyet többek között a Vote4Budapest, illetve a Night Embassy of Budapest szervezett.
  • A túlélés első szabálya
    Megszakad az az építkezés, ami Tarlós István nevéhez köthető. Karácsony győzelmi nyilatkozatainak voltak ugyan ígéretes részei, de jócskán ismételgette a tartalom nélküli, de érzelmeket felkorbácsoló szlogenjeit, például, hogy ezentúl zöld és szabad lesz a főváros.
  • Választási eredmények
    A vasárnapi önkormányzati választáson a Nemzeti Választási Iroda adatai szerint a következő eredmények születtek.
MTI Hírfelhasználó