Hogy érinti Magyarországot a pénzügyi válság
2008. november 3. 13:20
A nemzetközi pénzügyi válság arra kényszerítheti a kormányt, hogy a jövő évi költségvetés tervezetét másodszor is átírva érdemben hozzányúljon a nyugdíjasok, illetve az állami alkalmazottak juttatásaihoz, ez a lépés lehet ugyanis a feltétele az IMF által nyújtott támogatásnak. A miniszterelnök megpróbálja öt párti egyetértés kialakításával elfedni a megszorító intézkedések mögötti felelősségi problémát, az ellenzék viszont azt kockáztatja, hogy látványos egyet nem értését egy továbbra sem kizárható forintválság esetén a kormányzati kommunikáció a válság okaként állíthatja be.

A nemzetközi tőkepiacokon a  közel egy éve jelentkező problémák az elmúlt néhány hónapban eszkalálódtak. Világszerte zuhannak a tőzsdék, a fejlett gazdaságokban is állami beavatkozásokra volt és van szükség a bankrendszer stabilitásának megőrzése érdekében. További problémát jelent, hogy a bankok gondjai a hitelezés leállása miatt gyakorlatilag az egész világon reálgazdasági lassulást, sőt recessziót okozhatnak az elkövetkező években.

Ez a világgazdasági környezet nyilvánvalóan sújtja a felzárkózó országokat, köztük Magyarországot is. Az e régiókba irányuló, korábban lendületes tőkeáramlás leáll, sőt, tőkekivonás tapasztalható. Ennek hosszabb távon a gazdaság leállása lehet a következménye, rövid távon pedig az adott ország fizetőeszközének látványos gyengülése. Ezek a jelenségek különösen azokat az országokat hozhatják nehéz helyzetbe, ahol a gazdasági-pénzügyi alapok nincsenek rendben. Sajnálatos módon Magyarország is e kategóriába tartozik.

A magyar kormány a válság első szakaszában egyáltalán nem ismerte fel, hogy a nemzetközi folyamatok milyen komoly fenyegetést jelentenek az ország számára. Megnyilatkozásai - például a betétbiztosítás ügyében - egyértelműen rontották az ország egyébként sem túl kedvező megítélését befektetői körökben. A forint további gyengülése, illetve a Magyar Nemzeti Bank oktató/felvilágosító tevékenysége következtében azután ráébredtek a kormány tagjai, hogy egy esetleges forintválság el is söpörheti őket, így egy csapásra a válság elhárításának élharcosaivá váltak. Ennek jegyében visszavonták és átdolgozták a költségvetés tervezetét, amelyben már reális makrogazdasági keretfeltételekkel számoltak, de az állami kiadások GDP-arányos alakulását elemezve kitűnik, hogy a jóléti-szociális kiadásokat arányaiban ezúttal is kímélték.

E magatartás mögött elemzők rendszeresen azt az indokot gyanítják, hogy az inaktív rétegek, köztük a nyugdíjasok jelentik továbbra is a szocialisták legfőbb megmaradt bázisát, így őket próbálja a kormány kímélni. Ugyanilyen jellegű kritika már a 2006-os költségvetési kiigazítással kapcsolatban is elhangzott. Az állami kiadások visszafogása/átrendezése -  a szükséges hiánycsökkentés megvalósulásának elismerése mellett – akkor is inkább rövid távú, relatív népszerűségi szempontokon alapult, nem jövőbe mutató stratégián.

A miniszterelnök mindeközben megpróbálja kihasználni a világgazdasági gondok nyújtotta lehetőséget arra, hogy korábbi politikai elszigeteltségéből kitörve a válság ellen küzdő államférfi szerepét öltse magára. Széleskörű egyeztető fórumot hívott össze „Nemzeti csúcs” néven, ahol a parlamenti pártok és a jelenlegi, illetve korábbi közjogi méltóságok előtt játszhatta el a gondos családfő szerepét, aki meghallgatja mindenki javaslatát a helyzet rendezésére. A rendezvényről utólag bebizonyosodott, hogy egyetlen értelme a kormányfő kommunikációs pozíciójának javítása volt. Amint azt a rendezvénytől egyébként távol maradó Sólyom László köztársasági elnök is megállapította, a „Nemzeti csúcs” a kialakult helyzetért viselt felelősség kérdését is elmosta, ugyanis a nagy, közös problémamegoldás közepette egy szó sem esett arról, hogy Magyarország problémái jelentős részben az elmúlt hat év elhibázott gazdaságpolitikájából következnek, amiben a jelenlegi miniszterelnöknek igen komoly felelőssége van.

Az élet azonban gyorsan túllépett a Nemzeti csúcson, illetve a költségvetés második verzióján. Az elmúlt hetekben olyan komoly nyomás alá került a magyar forint a devizapiacokon, amely előrevetítette egy Izlandhoz hasonló árfolyamválság kialakulását. Történt mindez annak ellenére, hogy a magyar gazdaság alapjai, illetve a külső adósság szerkezete az izlandi állapotokhoz képest egyértelműen kedvezőbb, ám félő volt, hogy a befektetőket rövid távon ez már nem fogja érdekelni. Egyértelművé vált, hogy külső segítségre van szükség az ország iránti bizalom helyreállításához. Az Európai Központi Bank által nyújtott 5 milliárd eurós keret önmagában nem bizonyult elegendőnek, így a kormány tárgyalásokat kezdett a Nemzetközi Valutaalappal egy olyan hitelkeretről, amely átsegítené az országot a rövid távú devizalikviditási nehézségeken.

Az IMF-megállapodás megítélése nem egyértelmű szakértői körökben. Abban többé-kevésbé mindenki egyetért, hogy a bizalom helyreállításának a hitelkeret lényeges eleme, és az is fontos szempont, hogy az IMF rákényszerítheti a kormányt az eddig tabuként kezelt nyugdíjasok juttatásainak megnyirbálására. Ugyanakkor az EU-tagság negyedik évében kissé megalázó, hogy Magyarország – befektetői szempontból -  a latin-amerikai országokkal, Fehéroroszországgal vagy éppen Pakisztánnal esik azonos megítélés alá. Mindeközben a kormányzat úgy tesz, mintha az események ilyen alakulásához semmi köze nem lenne, és folyamatosan „nemzeti egységet” próbál teremteni a kényszerintézkedések mögé.

Kérdés, hogy az ellenzék eme kommunikációs offenzívának megtalálja-e az ellenszerét. Az természetes jelenség, hogy nagy megrázkódtatások idején a mindenkori kormány megítélése javul, de ettől még korábbi felelőtlen intézkedéseinek kritikáját folytatni lehet. A fő ellenzéki erő jelenleg nem akarja támogatni a kormányzati megszorításokat, mert attól fél – nem alaptalanul –, hogy ezzel osztozna az intézkedések népszerűtlenségében. Ugyanakkor életképes alternatív javaslatot is fel kellene mutatnia, ám a jelen helyzetben ilyet nehéz találnia. Így a kormányzat egy kommunikációs fordulattal könnyen vádolhatja - egyébként alaptalanul – azzal az ellenzéket, hogy éppen nem konstruktív viselkedésével hozza nehéz helyzetbe az országot.

A világgazdaság jelenlegi problémái hatványozottan jelentkezhetnek Magyarországon, ahol az elmúlt évek gazdaságpolitikai hibái következtében a gazdaság az európai átlagnál sérülékenyebb állapotban van. A kormány 2006 nyara után másodszor kényszerül nemzetközi piaci nyomásra népszerűtlen intézkedéseket bevezetni, paradox módon azonban a külső kényszer köpenye mögé bújva akár megerősödve is kikerülhet a jelenlegi helyzetből. Továbbra sem zárható ki azonban az a forgatókönyv, mely szerint - minden külső és belső erőfeszítés ellenére - Magyarország nem tudja elkerülni a devizaválságot.
Budapest Analyses
Címkék:
megmondó
Jelenleg a civilizációs mentőcsónakok épségben való megőrzése lehet a társadalmi önvédelemnek a stratégiai célja.
  • Az Andorra-szindróma
    A következmények súlyosak: labdarúgásunk várt fölemelkedése újra beláthatatlan távolságba került, fiatalságunk megint elfordul a futballtól.
  • Alois Mock és „Küldjük a Gyulát”
    A határőrök az előző napon visszaépítettek 10 méternyi kerítést. A „vasfüggönyt” ugyanis már korábban lebontották, de a tévéfelvételhez kellett egy díszlet.
  • Külföldről fizetett gyűlöletkeltők
    Felbérelt vörös gárdisták másznak erkélyre, és hőbörögnek, rontanak be szerkesztőségbe, és fenyegetőznek – természetesen népes médiapereputty kíséretében.
  • Maoista vörös gárdisták szerkesztőséget támadnak
    A liberális szélsőség a maoista kulturális forradalomhoz nyúl vissza, annak módszereit veszi át, és igyekszik elterjeszteni Közép-Európában.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI