Hogy hívják a jelenlegi közlekedési minisztert?
2008. november 11. 09:59

Kiderült, hogy kevesebb vonat fog közlekedni ugyanannyi vagy több pénzből a MÁV Startnál (a MÁV stagnál). Egyéb problémák is vannak a döntéssel, például, hogy nem takarít meg pénzt, továbbá az utasok majd jobban elszoknak a vonatozástól.

Ez persze, meg a híresen biztos menetrend, és az ár/értékarányos kiszolgálás elősegíti majd azt, hogy még kevesebben utazzanak a vasúton. Ekkor majd jön egy – rendszerint baloldali, vagy liberális - politikus, aki ezek alapján majd kijelenti, hogy még több vonalat kell bezárni. Továbbá kitér arra, hogy az állam rossz gazda. (Ezért működnek állami keretekben a nyugati vasúttársaságok is.) A MÁV Start egyelőre viszont állami cég, felügyeleti szerve a Közlekedésügyi Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium. Ekkor tehetjük fel a kérdést, hogy ki ennek a szervnek a vezetője?

A politika berkeiben járatlanabb kedves olvasónak megsúgjuk: Szabó Pál az illető neve. Elsőre nem tűnik a dolog túl érdekesnek, minden minisztert hívnak valahogyan, jó esetben, ha hívják, akkor jön. Ám ha küldik vagy menne a kormányunkból, akkor úgy tűnik, nem megy, esetleg nem engedik.

A Magyar Kormány – mint alkotmányjogi fogalom - ismét alkotott egy olyan kategóriát, amelyet nem lehet felülmúlni. Ugyanis van nekünk már egy hónapja olyan miniszterünk, aki lemondott, illetve lemondatták – a lényeg szempontjából ez mindegy is - de mégis miniszter. Miniszter, de mégsem az.

A Magyar Köztársaság Miniszterelnöke október 6-án megkapó, sírásra görbülő szájjal elmotyogott lemondatást vitt véghez. Ez már önmagában is egy médiatörténeti kuriózum volt az érzelmes kormányfőtől, de ez nem is fontos. Nehezen volt értelmezhető a miniszter eltávolítása például azért, mert az illető gyakorlatilag alig ült bele a bársonyszékbe, tehát olyan túl sokat még nem tehetett a balesetbiztonság megjavítása ügyében.

Esetleg javasoljuk a kormányfőnek, hogy ilyen alapon Palcsó Tomi ügye miatt - ittasan vezetett a barátja és belecsattantak egy oszlopba - dalban menessze Kondorosi Ferencet, mert hiszen a zéró tolerancia atyja kudarcot vallott ennek a derék megasztárnak az ügyében.

Mint kiderült, más kérdésekben (vö. ütemes menetrend megnyirbálása, IC-k számának csökkentése) tett valamit a miniszter, ám abban sok köszönet nem lesz. Mindenesetre, ha a miniszterelnök a baleset miatt mondatta le, akkor nem volt egy bölcs húzás. Más kérdés, hogy egyéb ügyek (l. pl. a százezer forintnál többe kerülő postai biciklik, privatizációk Hunalu fronton) miatt elég kínos volt miniszternek kinevezni. Ám felejtsük ezeket el: elfogadásra került a lemondás.

Elfelejtődött a lemondás is. Az is érdekes, hogyan felejtődött el.

Szelektíven. Mert ez a feledékenység olyan, hogy internetes hivatalos portálokon nem követhető. A MeH honlapján elfogadott lemondásról van szó, a minisztérium honlapján viszont ez hiányzik, sőt a miniszter köszönti a kedves látogatókat.

Alkotmányjogilag egész érdekes szituáció ez az eset.

Az Alkotmány 33/B. §-a szerint ugyanis a miniszter megbízatása megszűnik:

a) a Kormány megbízatásának megszűnésével,

b) lemondásával,

c) felmentésével,

d) halálával,

e) választójogának elvesztésével,

f) összeférhetetlenségének megállapításával.

Az 1997. évi LIX. alkotmánymódosító törvényben lefektetett alapelvek szerint a miniszter megbízatása megszűnt. A miniszterelnök maga jelentette be, hogy elfogadta a lemondást. Ez persze állandóan felveti azt a kérdést, hogy miért kell elfogadni a lemondását bárkinek is? Attól hatályos egy lemondás, hogy valaki elfogadja? Ipso iure megszűnik miniszter státusza l. b) bekezdés, bármilyen elfogadás nélkül is.

Tehát mit jelenthet ez jogilag? Azt jelenti, hogy a miniszter által lemondása után jóváhagyott közigazgatási aktusok, döntések, és rendeletek (ilyen nem volt szerencsére) mindegyike alkotmányellenesen lépett hatályba. Mivel ő nem miniszter. Ugyanis ügyvivő kormány van – mint alkotmányjogi fogalom -, azonban ha a kormány maga nem ügyvivő, akkor ügyvivő miniszter sincs.

Persze elfogadhatnánk azt az érvelést, hogy nem találtak helyére mást. Sőt azt is, hogy politikai egyeztetések – személyi kérdések – miatt nem történik semmi. Csak hát egyrészt Magyarország jogállam, és a jogállamokra az a jellemző, hogy legalább a lényegesebb szabályokat be szokták tartani. Az Alkotmány pedig elég lényeges szabálynak tűnik. Másrészt akkor mi fog történni a következő választások után például? Ennek analógiájára az addigi kormány jól elfelejt távozni néhány hónapig – esetleg évig? Elkormányozgatnak még egy darabig?

Így feltehetjük a kérdéseink: Vajon ki, miért, mikor miniszterkedik? Ki felügyeli a tárcát? Kit kell interpellálni? Ki jelölte ki a válaszadót, ha nem ő az? Ki ül a kormányüléseken? És egyáltalán: ha október 6-a óta ott ült, akkor milyen minőségében tette azt? Haverként?

Az egyetlen biztos dolog, hogy a parlamenti üléseken jelenleg Puch államtitkár, a neves szocialista pénzügyi szakember válaszol a kérdésekre, illetőleg az interpellációkra. Ez most azt is jelentheti, hogy ő vezeti a tárcát, azt is, hogy mégsem.

Akkor most, ebben a pillanatban hogyan is hívják a jelenlegi közlekedési minisztert?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- csett -
Címkék:
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó