Egy önkéntes száműzött naplója (71.)
2008. december 13. 10:24

(december 11.)

A hihetetlen

„Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed…” - Pedig ez a helyzet, nem nagyon tudok másról írni. Iszonyú nehéz egy tizenkét palackos bordeauxi faládát hurcibálni. Oddbins-ba heti egyszer jött a rakomány, a Le Pont de la Tour nevű csodaboltba ellenben minden nap, és itt jobbára egyedül birkózom a pakkal.

Ugyanakkor persze roppant kellemes egy egész Michelin csillagot birtokló étteremben, egész pontosan az Orrery-ben a francia Mas de Daumas Gassac kult- borászat vezetőjével, az étterem fősommelier-jével, aki egyben Master of Wine aspiráns, valamint más gurmanokkal magánvacsorán kifinomultan táplálkozni. Abban az étteremben, ahol természetesen a borlistán - a legnagyobbak között - ott szerepel Szepsy István neve.

Mindkettőben részem van: élvezetben és kínban egyaránt. Mindkettő kimerítő! Amikor az előétel elé is előételt kínálnak, és amikor az utóételnek is van még egy levezetője, de még azt megelőzően a sajtkollekciót is testközelből kell megtapasztalni. S mindezt, természetesen, tökéletesen illesztett, gasztro-orgazmust okozó borokkal párosítva. Ott végelgyengülés a végállomás. Nem kell nagy adagokat elképzelni, csak épp mindenből egy kicsit. Jajhhh! De az, hogy omlik, roppan, cuppan. Ebből a fajta élvezetből egyelőre jóval kevesebb jut, mint a borosüveg - rakodó szakmunkási feladatokból. S mégis, miért van értelme ennek a díj-birkózósdinak?

A Le Pont de la Tour baromi előkelő, de nem volt Szepsy boruk, mert a franciák a saját boraikat akarják eladni, és ami vetekszik az ő legnagyobb boraikkal,  arról nem akarnak tudomást venni. Kétségtelen, hogy a nagy boraik azok bizony nagyon, nagyon komolyak.

Borpincéreink mindig megmentenek egy-két kortyot nagy titokban a maguk s a magam számára egy-egy rongyrázósabb vendég borából, aki nem sajnál kiadni három-négy-ötszáz gíbífontot egy-egy butéliáért. Így került elém egy 2000-es Cote-Rotie La Turque Guigal-éktól, és egy 1983-as Hermitage La Chapelle.  Az élmény libabőröztetőn döbbenetes. Utóbbi a legszebb érlelésű paprikás szalámi illat és zamatanyagait produkálja, az előbbi pedig a balzsamos narancskosár dalra fakadása. Csak, hogy mire képes a Syrah szőlőfajta és az észak Rhone borvidék.

Ám most jön a lényeg, amiért két éve verítékezem messze a hontól.

Are you happy with this? (Akkor ezzel má’ boldog leszel?) – préselte ki a kérdést, mintegy megadva magát mániákus óhajomnak a nagyfőnök, aki egyébként kicsi és akarnok. Mondhatni zsarnok. Konfliktuskezelése abból áll, hogy ő indukálja a konfliktust. Persze, ordítozik is. Én ehhez nem vagyok hozzászokva, úúúútálom. Mindezek tetejébe valahogy mégis kijövök vele, mert hogy okom van rá.

Megrendelte!!! Jajh, de miféle út vezetett idáig, és még mit fogok ezért kapni!? Ordítozást? Pofán verést? Kirúgást? Kacskaringós úton eljutottam a kereskedőhöz, aki egyébként magyar, s meginvitáltam, hogy hozza el a boltba kóstolásra Szepsy mester borait. Így sikerült eljuttatni a nagyfőnök szájáig az IGAZI TOKAJIT, és a zsarnoknak sok esélye nem maradt, mert egy szakmai nagyágyúval - a fent említett Master of Wine aspiránssal - felfegyverkezve álltunk elébe az üvegekkel. Elismerőn bólogatott, de az idő haladtával csak tologatta, halogatta a megrendelést, mert csökkentenünk kell a borválasztékot, tekintettel a gazdasági válságra, és reménykedett hátha elfelejtem az ügyet. De én, mint egy megszállott, csak mondogattam, hogy azt a ziccert nem kéne kihagynia, hogy van egy magyar sommelier-je és egy magyar borárusa, akik nevetve adnák el a borokat az új fajtákra szomjas angol bankároknak. S egyre mondogattam, hogy már a megmaradt minták alapján elővételben eladtam néhány üveggel, tehát muszáj lesz megrendelnie, és egyébként is itt a Karácsony, a Tokaji nagy szezonja!

Hovatovább, egy nem kifejezetten óhajtott randevúra is hajlandó voltam elmenni (nem a zsarnokkal), mert ha törik, ha szakad, akkor is árulni fogok Szepsy - bort a Le Pont de la Tourban.

Tehát megrendelte, és néhány napja megérkeztek a dobozok, amelyek oldalán ott áll a magyar borászat legcsillogóbb betűsora S-Z-E-P-S-Y.

Szépen felpakoltam a polcra a néhány üveg Király Hárslevelűt és Botond cuvéet (e bor a mester másodszülött unokája után kapta nevét), a maradékot pedig beraktam a legféltettebb legdrágább d’Yquem-ek, Haut-Brion-ok, Cheval Blanc-ok, Opus One-ok közé.

Igen, most már boldog vagyok! – kapta meg a főnök a választ aznap, amikor megérkeztek a Szepsyk. Mert Szepsy Istvánért és azokért az asszonyokért, akik elfogadták a mester „vízióját”, és nekiálltak termést ritkítani több mint egy évtizede, hogy létrehozzák a szuperminőséget, és szedik a botrytiszes töppedt aszúszemet egyenként, hidegben, összefagyott kézzel, akiknek a nevét nem ismerem, akiknek hisznek Tokajban - ő értük érdemes ládát emelgetni, és zsarnokokkal dacolni.

De elsírom magam, ha arra gondolok, hogy néhány borsodi település hajlandó lemondani a világörökségi címről, mert nekik fontosabb egy erőmű, mint Tokaj a maga különleges klímájával.

S gyorsan el is jött a napja, amikor az első üveg Botond cuvée-t (165GBP) a francia sommelier felkínálta a segítségemmel. Normál körülmények között én nem megyek be az étterembe, csak a sommelier-ek kezébe adom a borokat, de most ott akartam lenni. Tehát Nicola kibontotta az üveget, megvizsgálta a dugót, töltött a halvány arany borból. Én meg reszketve vártam s lestem, hogy akkor most kiderül az igazság: A vendég száját pedig a kóstolás után az unbelievable HIHETETLEN szó hagyta el. Mi kell ennél több? Még egy üveggel rendeltek, sőt az üveg címkéjét is akarták! Ezek után pedig javaslom, tényleg építsünk erőművet Tokaj-Hegyalján! Éljen Rákosi elvtárs!

És még mindig nincs vége…másnap csörgött a telefon a boltban és az előző napi vendég félrerakatott tizenkét üveggel a Botond cuveéből.

Folytatása következik…

Címkék:
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • „Késelés történt, agyonlőtték a gyanúsítottat”
    A „politikai korrektség” pszichoterrorja hatott. Egy újságíró agya áldozatul esett: meghibbant attól a megfeleléskényszertől, amelyet környezete kialakított benne. Nem merte leírni azt, hogy a tettes, a bűnöző, a terrorista.
  • Nemzeti örökségünk megőrzése a színházban is
    Nyílt levél színművészeinktől - A Színház- és Filmművészeti Egyetemen százötvenöt éve generációk adják egymásnak tovább a tudást és a szakma szeretetét. Nemzeti kultúránk védelmében kinyilvánítjuk, hogy támogatunk minden olyan átalakítást, amely az egyetemen felhalmozott hatalmas tapasztalatot - továbbfejlesztve azt - nemzeti örökségünk megőrzésének és gyarapításának szolgálatába állítja.
  • Ütközetre készülnek katonáink
    Zászlóaljszintű komplex gyakorlaton vett részt a KFOR Harcászati Tartalék Zászlóalj. A feladatba bevonták azokat az alegységeket is, amelyek riasztás estén együttműködnek a magyar katonákkal és különleges képességeikkel hozzájárulnak a feladatok sikeres teljesítéséhez.
  • Orbán: Magyarország megerősödve kerülhet ki a válságból
    Ha Magyarország nem engedi, hogy a koronavírus-járvány ismét "felszaladjon", ha "észnél van a határvédelemnél", ha támogatja a beruházásokat és a munkahelyteremtést, és ha nem engedi, hogy "baleknak" nézzék Nyugaton, akkor megerősödve kerülhet ki a válságból - mondta Orbán Viktor kormányfő a közrádióban.
MTI Hírfelhasználó