A finom rezgések nyelve, Bajtala Emese hárfazenéje
Bajtala Emese: A szív húrjai
A fennkölt pillanatok megörökítése - legyen szó könnyű vagy klasszikus zenéről - minden komponista számára izgalmas kihívást jelent. Az elmúlt évszázadok során a zenebarátok nagy-nagy örömére számos ilyen zenemű született. Az egyik legnépszerűbb hazai hárfaművész, Bajtala Emese A szív húrjai című albumára pont ilyen szerzeményekből válogatott egy szép kollekciót.
2009. február 18. 11:34

Ismert egy olyan nézet, mely szerint vannak olyan hangszerek amelyek kifejezetten a lélekhez szólnak. A hárfa is közéjük tartozik. A hárfa a legősibb húros hangszer, már Kr.e. 3000 évvel ezelőtti egyiptomi emlékeken is szerepel. Egy ilyen hangszert csak igazán tiszta lélekkel lehet megszólaltatni.  Bajtala Emesének ez sikerült és jelen album példa arra, hogy nem is akárhogyan. Az előadó 8 éves korában kezdte meg az ismerkedést az instrumentummal és 16 évesen már szimfonikus zenekarokban játszott. Sokat koncertező, széles és színes repertoárral rendelkező hárfaművész. Szóló és kamarazenei fellépésein a komolyzene mellett helyet kapnak a könnyedebb zenei stílusok is.

A szív húrjai című album egy igazi csemege a finom dallamok szerelmeseinek a számára. A gazdag repertoárban a klasszikus művektől (pl. az Álmodozás /Robert Schumann/, a Consolation /Felix Mendelssohn/, a Mennyegzői kórus /Richard Wagner/, a Preludium /J.S. Bach/) az ír balladákig (Amazing Crace) mindenféle zenemű megfordul. Minden alkalommal amikor ilyen, mesterien előadott, lélekteli zenét hallunk, akkor ösztönzést és gyönyört kapunk. Ez a zene egy szempillantás alatt képes felemelni a tudatunkat, felébreszti és ösztönzi a szívünket. Bajtala Emese a jól ismert műveket hallatlan könnyedséggel és finom kidolgozottsággal játssza, méghozzá úgy, hogy a hárfa húrjai az ujjai alatt valóban a szív húrjaivá válnak. 

Kiadó: Szerzői kiadás
Honlap: www.harfamuzsika.hu

 

Czékus Mihály
Címkék:
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó