A Kalapana vulkán kitörésére
2009. március 27. 08:37
Ismét kitört Hawaii szigetén a Kalapama település közelében magasodó tűzhányó – olvasom a Magyar Hírlap online kiadásában. Megtudom azt is, hogy legutóbb 1992-ben tapasztaltak itt vulkáni tevékenységet. Legújabban 2007 novemberétől észleltek ilyen jelenségeket a tudósok és szakemberek.

Eddig a hír.

Olvastán többször is megborzongok - no nem csak a vulkáni kitörés miatt -, hisz annak a párafelhője nem látszik a Kárpát-medencéig -, hanem azért, mert geológus fiam és pszichológus menyem, Zoltán és Anikó karácsony táján töltöttek vagy tíz napot Hawaii szigetén, s a szakmai szenvedély vagy ártalom – ki, ahogy értelmezi - késztetésére sok-sok fotót készítettek, köztük gigapanoramikus felvételeket is a Hawaii-i vulkáni jelenségekről. A fantasztikus jelzős jellemzést is felülíró fotók felkerültek ugyan a fiam blogjára, - www.zsylvester.blogspot.com - de, ismervén a hazai internet használat arányait, s azt is számba véve, hogy nekem például milyen téves vagy mennyire hiányos képzeteim vannak a vulkanikus és posztvulkanikus jelenségekről, rendkívüli elfoglaltsága mellett (geológus kutató az észak-amerikai Houstonban) arra kapacitáltam a fiamat, hogy néhány különleges fotót „vigyen be” a magyar nyelvű elektronikus naplójába is (www.zsylvester.wordpress.com). Azért, hogy ezekre a honi népek is rácsodálkozhassanak, hiszen mi itt Székelyföldön ma is a posztvulkanikus jelenségek özönével találkozunk.

A „gyerek” végül is kötélnek állt és summás, lényegre törő képaláírásokkal közölt is néhány fotót. E fölötti örömem több rétű volt, mert, először is abban reménykedtem, hogy kedvet kap a képaláírásos közléshez, másrészt azon morfondíroztam, hogy szakmai világjárásai során (tudományos konferenciák, expedíciók, terepkutatás) geológusként olyan helyekre jut el és olyan szemmel-aggyal nézheti-fotózhatja a földtani jelenségeket, mint az én tájékozódási körömből senki olyan, aki a mi nyelvünket beszéli. Hisz kinek van lehetősége (illetve az ő esetében szakmai feladata), hogy most csak a világ egzotikus „végeit” említsem, rendszeresen látogassa Chile déli farkának (Patagónia) magas hegyeit, a Horn-fok tájékának meglátogatása után több ízben is megforduljon illetve mászkáljon a Fokváros környéki hegyekben, a Jóreménység-fokánál. Továbbá a dél-afrikai sivatagban, vagy, Peruban, az észak-amerikai- és a Kanadai Szikláshegységben, Norvégiában, Írországban vagy Japán északi csücskében, Spanyolhon magas hegyeiben és sok-sok itt terjedelmi okok miatt fel nem sorolható csodás helyen. Ezeket gyakran egybe tud vetni olyan dolgokkal, amelyeket itthonról, az erdővidéki Vargyas-völgyéből, vagy a Keleti Kárpátok Tarkői takarójáról, amelyről a doktori disszertációját a kaliforniai Stanford Egyetemen védte meg a tudományokkal, nyelvekkel való itthoni birkózások eredményeként fél évtizedre szóló amerikai ösztöndíjának köszönhetően.

„Jókor jött” nekem a Kalapama kitörése, amely egyébként lakott településekben és személyekben nem tett kárt. Szóval jókor kezdett ömleni s a „Csendes Tenger” felé – Bod Péter uram megnevezése – forró csokoládémasszaként folyni az olvadt kőzet, mert pár órányira engem kikapcsolt a hazai és magyarhoni böfögő politikai vulkanizmus világából, amiről sose lehet tudni, hogy porhintés-e vagy csak könnygáz füst, vagy éppenséggel a maga társadalmi meredélyein mindent felégető, megfékezhetetlen láva.

* * *

Néhány évvel ezelőtt egy észak-amerikai magyar meghívásnak (2005) eleget téve két hetet a kinn élő fiam-menyem társaságában is tölthettem. Természetesen ez alatt az idő alatt is, kívánságomra többnyire a magas hegyeket jártuk, a Sziklás Hegységet, a Grand Tetont és a Yellowstone Nemzeti Parkot. Persze megláthattam a Michigan-tavat, amely számomra tenger és bekalandozhattam a Mexikói öböl egy hosszú partszakaszát is.

Ezekből az úti élményekből itthon, Erdélyben könyvet is írtam-szerkesztettem. A kötetnek „Erdélyiek Észak-Amerika ihlető tájain” címet szántam. Átnéztem az általam elérhető magyar nyelvű internetes információkat is. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a világ eme csodáiról csak könnyed lélegzetű publicisztikai, naplóbéli felvillanásokat olvashatok, arról nem is szólva, hogy a három híres nemzeti parkról magyar nyelven egyetlen összefüggő, de még részmunka sem születetett. Különösen olyan nem, hogy az ottani geológiai, földrajzi, természeti jelenségeket egybevesse a honi vagy európai hasonlóságokkal, különbségekkel és az olvasót ezek históriai gyökereihez visszavezesse.

Könyvemmel előbb itthon, Erdélyben kilincseltem. Különösen a sok színes fotó s az anyagi támogatás elmaradása miatt gyorsan rá kellett jönnöm, hogy számomra itt nem terem babér. A napi- vagy hetilapokban való közlés nyomdatechnikai megjelenítés miatt nem jöhetett számításba. De azért sem – maradjunk a Kalapama vulkán kitörésénél Hawaii szigetén – mert itthon egy Thaiföldön született kétfarkú majom vagy egy Polinéziában világra jött hatujjú csecsemő nagyobb hírlapi, bulvárlapi szenzáció, mint a természettudományok irányába forduló írások, fotók.

Próbálkoztam az amerikai ihletésű könyv pesti kiadatásával is. (A fogadtatást nem részletezem. Most talán itthon, Erdélyben „lesz valami” belőle.)

Úgyhogy jól jött nekem az a Kalapama fölötti nagyhegyen a vulkáni kitörés, a lávafolyam óceánba ömlése, s az így keletkező óriási gőzfelhők, amelyeket én képmagyarázatok hiányában eddig vulkáni hamunak véltem, most így értem meg, hogy a láva tengerbeömlése körül a hatalmas hőmérsékleti különbség miatt tornádók és szivárványok egyaránt „keletkezhetnek.”

„Kollektív” internetes emlékezetemet is segítségül hívtam, s így akadtam rá Lantos Gábor világutazó internetes naplójára. Örültem, illetve örülök ennek a felfedezésnek. Lantos, természetesen világutazóként látja elsősorban az „érdekességeket”. Jól fogalmaz, kellemesen ír. Nemcsak a Kalapana vulkán kitörése ürügyén idézem:

„Délután Kalapanára igyekeztünk. Kalapanát és az odavezető utat valamikor teljesen elöntötte a láva. Big Island különben is híres a két, 4000 méter magasra nyúló vulkánjáról, a Mauna Loaról, és a Mauna Kea-ról, utóbbin magam is jártam, de erre a beszámolóra még egy kicsit várniuk kell. Szóval, Kalapana felé haladt az út, de előbb tettünk még egy kis kitérőt. Először lava-tree-t (lávafát) csodálhattam meg, egy erdő közepén, melyet az izzó rengeteg korábban elöntött, kiégetve a fákat és így keletkeztek ezek az üszkös lávafák, amelyek olyanok, mint egy kémény - belül üresek és feketék. Majd eljutottam a Nagy Medence elnevezésű helyhez, amely egy természetes "gödör". Benne édesvíz hullámzik, ezt alulról fűti a vulkán, így télen-nyáron melegvízbe csobbanhat a látogató. A medencét egy fal választotta el az óceántól, de a kövek között azért becsurgott a sós lé, keveredve az édessel. Szinte minden nap lejárnak ide a Nagy Sziget keleti oldalának lakói, hogy ússzanak és esetleg találkozzanak azokkal a piciny tengeri halakkal, amelyek megharapdálják az ember lábát. Fürödni azonban nem veszélyes.(...)

Következő megállónk az Akaka Falls State Park, azaz vízesésekkel találkozhatunk ezen a tájon. Az észak felé haladó úton jobbra kell fordulni, tábla is jelzi a park közelségét. Egy álmos hawaii falun keresztülhaladva érkeztünk meg a parkolóhoz, azaz innen már csak gyalog lehet továbbmenni. A meredek lépcső lefelé visz, az út 1 óra alatt (virág és liánfényképezéssel) bejárható. Az alsó vízesés a kisebb, de azért ez is igen tekintélyt parancsoló, igazi őserdei fauna, amely csodálatos élővilággal bír. A felső vízesés remek helyet kínál a fényképek elkészítésére, s jó területnek bizonyult, hogy egy, vagy több bunkó (elnézést!) honfitársam két évvel ezelőtt nyomot hagyjon itt: a fából készült pihenőnél a fába vésett "Szeretlek Zolika! 2001" felirat díszeleg, melynek láttán kissé elszégyelli magát az ember. Ha véletlenül e remekmű készítője olvasná a soraimat, üzenem neki, hogy a rovás még mindig ott van hirdetve a magyarok határtalan tiszteletét a természet iránt. Fényképezőgépem lencséje hamar megtalálta a legszebb virágokat, majd indultunk tovább. Az álmos hawaii falucskában ért bennünket az ebédidő és egy kocsmában néhány szemtelen légy társaságában fogyasztottam el az 5,95 dolláros sajtburgeremet, nem éppen olcsó mulatság, de itt más nincs, s ha az emberfia nem csomagolt előre, akkor egye meg azt, amit megkap a világvégén. Visszakanyarodva a 240-es, észak felé menő útra hamarosan újabb megálló következett, s most nekiveselkedem, hogy leírjam a nevét: Laupahoehoe Beach County Park és Vasúti Múzeum.(...)"

Természetesen – kötelező apai-apósi elfogultsággal mondom – egy geológus más szemmel (is) látja ugyanazt a világot.

Zoltán fiamat idézem:

December végén végre alkalmunk adódott meglátogatni a Hawaii Nagy Szigetet, az alábbi képek ott készültek. Ezt a szigetet hívják tulajdonképpen Hawaii-nak (Hawaii állam fővárosa, Honolulu, Oahu szigetén van); a nyolc “fő” sziget közül ez messze a legnagyobb (10433 négyzetkilométer), szinte háromszor akkora, mint Háromszék.


Geológiailag ez a legfiatalabb, ami ezeken a kizárólag vulkáni eredetű szigeteken azt jelenti, hogy az aktív vulkánok mind itt vannak. A szigeten levő öt vulkán közül a Kilauea a legfiatalabb és a legaktívabb. Kilauea 1983 óta állandó kitörésben van, a Puu Ōō kráter megállás nélkül önti a lávát magából, több óceánmenti települést teljesen eltemetve és felszámolva. A Kilauea felületének 70%-a 600 évesnél fiatalabb. A szatelitfelvételen a sötét színek jórészt viszonylag fiatal lávafolyásokat jelölnek; látható, hogy a viszonylag friss lávafolyások elsősorban a Mauna Loához és a Kilaueához kötődnek. A sziget keleti oldala sok csapadékot kap, de a nyugati part, ahol a nagy üdülőtelepek vannak, a több mint 4000 méter magas csúcsok (Mauna Kea és Mauna Loa) esőárnyékában van, és a napsütés számít normálisnak. De jöjjenek a képek.


A bazaltlávák kétféleképpen viselkednek: a pahoehoe-nak nevezett folyások felületét gyakran kötélhez hasonló gyűrődések borítják, innen jön a kötélláva elnevezés. Ennek a szöges ellentéte a rendkívül egyenetlen és éles kődarabokból álló felületű láva. A láva nem túl fotogén, ezért nincsenek is jó képeim róla. A pahoehoe lávák kevésbé viszkózusak, mint a folyások.


A pahoehoe láváknak a szokásos kötélformától eltérő morfológiája is lehet, mint például a fenti "bél-láva” (angol “entrail”).


Ha egy lávafolyás elindul a lejtőn lefele, gyakorlatilag lehetetlen megállítani, pedig sok mindennel próbálkoztak már Hawaiiban, a vízzel való hűtéstől a bombázásig. Ami az útjába kerül, az menthetetlenül elég és/vagy örökre betemetődik. De miután kihűl a láva, egy ilyen trópusi szigeten nem sok időbe kerül, hogy megjelenjenek az első növények, mint például ez a páfrány a Kilaeua Iki kráter fenekén. Ez a kősivatag 1959-ben egy hatalmas lávató volt.


A jelenleg aktív lávafolyások hosszú, felül zárt, megszilárdult lávacsatornákon keresztül érik el az óceánt. Ahol a láva találkozik a tengerrel, nagy gőzfelhők keletkeznek, gyakran a tengerbe vezető mini-tornádókkal, és néha a vörös lávát a levegőbe röpítő robbanások teszik még látványosabbá a jelenetet.


A Nagy Szigetnek persze nemcsak a geológiája érdekes, hanem az élővilága is. A keleti oldalt gazdag trópusi növényzet jellemzi. Gyakoriak például a léggyökerű fügefák, amelyek egy másik fára kapaszkodva-csavarodva kezdik életüket, hogy később, a magasból leengedett és megvastagodó gyökereikkel teljesen dominánssá váljanak.


A tengerpartokon mindenütt gyakoriak a pálmafák, és a nyugati parton a naplementék gyakran képeslap-szerűek.


A víz alatti világ még színesebb és érdekesebb, mint a szárazföld: a szigetet körbevevő korallzátonyok környékén hemzsegnek a hihetetlenül színes halak, és az sem ritka, hogy az ember a szimpatikus tengeri teknősökkel néz farkas-, jobban mondva teknősszemet a búvárszemüvegen keresztül.

Sylvester Lajos
megmondó
Az egyik esetben Vlagyimir Iljics Lenin elvtárs, a másik esetben a sikeres magyar tőzsdespekuláns, Soros György alakja emelkedik égi magaslatokba.
  • Szabad-e Dévénynél zsidózni?
    Az egykori SZDSZ-es hihetetlen éleslátással látja a láthatatlant, látja a szörnyűséget, hallja a hallhatatlant.
  • Vörös segély kell a szélsőségesnek
    A hungarofób figura a jelentős ajándékpénzből sem tudott önjáróvá válni, csak megélhetésieket tudott maga köré csődíteni.
  • Az SZDSZ ökológiai lábnyoma
    Szegény agrárszakértőnk és néprajztudósunk (meg a pártja) tavaly még ugyanilyen lelkesedéssel fogadta a Szegedi Megváltót.
  • A finom hazugság a legaljasabb
    Azokat a politikai bűnözőket, akik titokban utalt pénzekért együttműködnek az embercsempész bandákkal, kiszolgálják a migránsmaffia főkolomposait.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI