Gondola-kommentár: Megnyugodtak a kőolajpiacok
Államcsíny Venezuelában: megbuktatták Chávez elnököt
Hugo Chávez államfőt péntekre virradóra a hadsereg letartóztatatta, az átmeneti kormány élére Pedro Carmona, a gyáriparosok szövetségének vezetője állt. A zavargásokká és a redőrséggel szembeni összetűzésekké fajult tüntetéseknek 12 halottja és több mint száz sebesültje volt. Az események hírére a kőolaj világpiaci áza több mint egy dollárral csökkent.
2002. április 13. 13:42
A fővárosban százezres nagyságrendű tömeg vonult fel csütörtökön Hugo Chávez elnök lemondását követelve az országban zajló általános sztrájk keretében. Velük szemben ezerszám sorakoztak fel az államfő hívei. A caracasi elnöki palota környékén erőszakos jelenetek vették kezdetüket, miután rejtőző fegyveresek lövöldözni kezdtek, illetve a rendőrség könnygázzal próbálta lecsillapítani a tömeget.Hugo Chávez venezuelai államfő péntek reggel (helyi idő szerint kora hajnalban) aláírta lemondását, és fegyveres biztonsági őrök kíséretében távozott a caracasi elnöki palotából egy katonai támaszpontra.

Chávez 1999-ben lett a Venezuelai Köztársaság elnöke, azzal az ígérettel, hogy felszámolja a korrupciót és a dél-amerikai ország lakosságának 80 százalékát érintő szegénységet. Eőadói képességének köszönhetően maga mellé állította a szegények népes rétegét, boldogabb jövőt, az olajtermelés hasznát lefölöző oligarchia letörését, valamint költségvetési pénzekből finanszírozott közmunkákat ígért. Több sikeresen végrehajtott népszavazás után átalakította az alkotmányt, a kongresszust és a bírói szervezetet, majd saját elnöki mandátumát 2006-ig kiterjesztette.Rövidesen a katonaság hatáskörébe utalt több polgári kormányzatra tartozó feladatot, így a közmunkákat, út- és hídépítéseket és az ételosztásokat.

(MTI nyomán)

***

Háromnegyed évszázaddal ezelőtt volt utoljára Venezuelában az elmúlt hetihez fogható tömegmegmozdulás. Akkor is, most is az olajipar dolgozói voltak a főszereplők. 1936-ban a jórészt a paraszti munkát éppen csak elhagyó, szakképzetlen tízezrek léptek sztrájkba a Maracaibo-tó keleti partvidékén az amerikai tulajdonban levő olajmezőkön folyó embertelen munkakörülmények miatt. Fellépésük következményeként jelentek meg Venezuela baloldali pártjai: a Kommunista Párt és a(szociáldemokrata) Demokratikus Akció párt.

A Chávez elnököt megbuktató tízezrek már nem a kizsákmányolás ellen lázadtak. Élükön szuperkvalifikált emberek álltak: az állami kőolajtársaság (Petroleos de Venezuela – PDVSA) Chávez által leváltott, kényszernyugdíjazott vezetői , akik – Venezuela történelmében először – maguk mozgósították az ágazat, majd az ország szakszervezeteit, hogy megdöntsenek egy marxista tanokból és antikommunista jelszavakból egybegyúrt zavaros „harmadik utas” elméletet hirdető politikust. Akinek legnagyobb bűne nem is populizmusa volt, (bár a demokratizálódott Latin-Amerikában ez sem igen van már divatban), hanem az, hogy –Manuel Caballero Venezuelai író szavaival – „megkísérelt berendezni egy olyan, élethosszig tartó totalitárius-autoritárius rendszert, amely jóval közelebb állt volna Benito Mussolini rendszeréhez, mint a Fidel Castróéhoz, jóllehet ez utóbbival vallja magát rokon lelkűnek.”Chávez legeslegfőbb bűne azonban az volt, hogy nemcsak az ország intézményeit igyekezett fenti kísérletének alárendelni, hanem az állami kőolajtársaságot is megpróbálta kliensei kezére játszani, leváltva a korporáció vezetőit, helyükre ültetve a maga embereit.

Venezuela már a múlt század húszas éveiben a világ legnagyobb kőolajexportálója volt (kitermelésben is csak az Egyesült Államok előzte meg), s ma is a negyedik helyen áll. A közel 25 millió lakosú ország bevételeinek háromnegyede a kőolajból származik. Igaz, sem az ötvenes, sem – az arab országok olajembargóját követően – a hetvenes évek olajboomját nem tudták igazán kihasználni; az olajjövedelmek jó része elfolyt a megalomán presztizsberuházások, az állami és magánpazarlás, a korrupció csatornáin át, de az ország (jó)léte mégiscsak szorosan függ az olajtól. Ezért életbevágó, hogy ki tartja az „olajütéren” a kezét.

Hugo Cháveznek - Venezuela szempontjából – kétségkívűl nagy érdemei vannak a kőolajárak másfél – két évvel ezelőtti elszabadulásában. (A madridi LaVanguardia kiküldöttje „az OPEC első számú agitátorának” nevezte tegnapi tudósításában.) Amikor 1999. februárjában beiktatták, az olaj hordónkénti ára alig haladta meg a hét dollárt. Cháveznek sikerült meggyőznie a kőolajexportáló országokat ( közöttük a nem OPEC-tag Oroszországot és Mexikót is), hogycsökkentsék a kitermelést. 2000. szeptemberében, amikor a z OPEC-csúcsot Caracasban tartották, csak Szaúd-Arábia és az emirátusok józasága miatt nem érvényesülhettek Chávez legradikálisabb javaslatai –az akkor tíz dollár körüli hordónkénti ár azonban Caracas után újból emelkedni kezdett. A venezuelai elnököt az sem fogta vissza, hogy az Egyesült Államok – ahol a Petroleos de Venezuela több száz benzinkutat üzemeltet – nemcsak legfőbb vásárlója, hanem legfőbb beruházója is.

Érthető, hogy az „agitátor” leváltásának híre megkönnyebbüléssel töltötte el mind a venezuelai szállításoktól nem kis mértékben függő Egyesült Államokat, mind a nemzetközi nyersolajpiacokat. Miközben a caracasi tőzsde pénteken nyolc százalékos(!) emelkedéssel zárt, a kőolaj hordónkénti ára a világpiacon egy – másfél százalékkal csökkent ( a londoni brent 1,47, az úgynevezett U.S. light egy dollárral). A venezuelai szállítások mintegy másfél hónapja, amióta a munkaadók és a munkavállalók mind összehangoltabb és nagyobb arányú megmozdulásai folytak, erősen akadoztak. A kikötőkben a héten már közel harminc óriás tankhajó várakozott, hogy feltölthesse tartályait, és elindulhasson; a kőolajpiac kezdett idegeskedni.

A hatalomátvétel után Pedro Carmona ideiglenes elnök egyik legelső dolga volt, hogy bejelentse: Venezuela néhány napon belül újrakezdi a nyersolajszállítást, és beindítja a legnagyobb finomítókat. Edgar Paredes, a PDVSA finomítási, ellátási és kereskedelmi igazgatója –Chávez néhány napja őt is leváltotta – a kőolajipari dolgozók naggyűlésén kijelentette, a nyugati félteke legnagyobb olajvállalata a lehető leghamarabb normalizálja termelését.

Az események egy melllékszála: Paredes ugyanezen a naggyűlésen azt is bejelentette, hogy Kuba mostantól kezdve egyeten hordó olajat sem kap Venezuelától. Semmisnek nyilvánítják a 2000. Októberében Chávez és Fidel Castro által aláírt egyezményt, amelynek keretében a szigetország napi 53.000 hordó olajat kapott Venezuelától, mélyen a világpiaci ár alatt. Az országban egyébként erős Kuba-ellenes hangulat akult ki. A puccs után több tucat tüntető tört-zúzott a kubai nagykövetség előtt, követelve, hogy adják ki az állítólag oda menekült elnökhelyettest, Diosado Cabellót. A kubai nagykövet a Miami Herald tudósítójának sem cáfolni, sem megerősíteni nem volt hajlandó az elnökhelyettes ott létét, ám kijelentette: ha a tüntetőknek sikerült volna betörni a nagykövetség garázsának ajtaját, „vér folyt volna. Kuba megvédi felségterületét.” (Az épületet egyébként néhány városi rendőr védte.)

Bár a hadsereg vezetői az ideiglenes államfő mellett állnak, a fővárostól 120 kilométerre levő Marakayban – ahol állítólag Chávezt laktanyafogságban tartják – a légibázis egy ejtőernyős tábornoka fellázadt Carmona ellen. (Chávez maga is ejtőernyős alezredesként szerelt le a hadseregből 1994-ben.) Újságírók szombaton azt jelentették a városból, hogy néhány ezer fő az utcákon is Chávez mellett tüntetett, azt azonban cáfolták, hogya katonák elindultak volna a főváros felé.

Caracas külvárosaiban ugyancsak Chávez melletti zavargások voltak, ám ez valószínüleg nem fog változtatni a tényen: a caracasi Miraflores palotában pénetken letette az esküt, és megalakította kormányát az ország új – átmeneti – elnöke. Az ország visszakapta régi nevét – Venezuelai Köztársaság -, amelyet Hugo Chávez a 19. századi függetlenségi harcos, a szabad és egységes Dél-Amerikáról álmodó Simón Bolívar iránti nosztagiából Bolívári Venezuelai Köztársasággá keresztelt át. A nemzetgyűlés (parlament) tagjait és a három hatalmi ág vezetőit, az ország főtisztviselőit felmentették, a megbuktatott elnök által leváltott vagy nyugdíjazott olajipari vezetőket visszahelyezték tisztségeikbe. Egy éven belül – előreláthatólag ez év decemberében – megtartják az új elnökválasztásokat.

A caudillizmus véget ért – mondta Carmona beiktatási beszédében. Úgy legyen...

(gondola kommentár – arg)

Címkék:
  • „Tudományos” látásmód
    Ilyen körülmények között lefordíthatjuk-e Lenint magyar pénzből angolra?
  • Eltüsszentett forradalom
    Tényleg feltámadt a baloldali ellenzék, legalábbis sok éves tespedését felszámolva mintegy varázsütésre in concreto a tettek mezejére lépett.
MTI Hírfelhasználó