Kétszáz éves Kazinczy mester
Ma kétszáz esztendeje látta meg a napvilágot a magyar nyelv megújításának vezére, a magyar irodalom reformátora, a modern magyar nemzet bölcsőjének fáradhatatlan ringatója, Kazinczy Ferenc. A késő maradék a kívánatosnál kevésbé ismeri őt s művét, ami egyébiránt nem egy vagy néhány alkotás, hanem maga az élete: a magyar megújhodás.
2009. október 26. 06:49

Nemes Kazinczy Józsefnek, Abaúj vármegye táblabírájának és Bossányi Zsuzsánnának gyermeke, ki a kor szokása szerint az anyai nagyszülők birtokán, a Bihar vármegyei Érsemlyénben látta meg a napvilágot 1759. október havának 27. napján, mozgalmas élet jutott osztályrészül. A család a Rákócziak szolgálatában emelkedett föl, és erősen református szellemű volt.

 

Kazinczy gyermekkora a XVIII. századi nagy magyar fellendülés legszebb időszakára esett, sőt ifjan ő maga is kivehette részét az országépítésből. Tanulmányainak legnagyobb része Sárospatakhoz köti. Atyjának halála után először ismeri meg a szűkösebb mindennapokat, de Mária Terézia, s főleg a vallási türelme okán protestáns alattvalói körében nagy becsben állt II. József idején a sokoldalú műveltségéhez méltó állásokat kapott. Görögül, latinul nagy kedvvel tanult kisgyermekként, a német úgyszólván általánosan beszélt volt kora nemesi köreiben, ő a szepességi szász dialektust tanulta, ezekhez jött a francia. Jogot végzett, de teológiát is sokat hallgatott.

 

Egész élete az északkelet-magyarországi tájakon telt. Pesten végezte el ügyvédi inaséveit, aztán az elsők között lépett a józsefi reformok idején közhivatalba, 1782-ben. József császár, a „kalapos király” reformjait tevékenyen támogatta, hivatali pályájának csúcsán, 1786-tól a kassai tankerület felügyelőjeként szép fizetést kapott, amiért meg is dolgozott: kétszáz iskolát állított fel a Szepességtől a Kiskunságig terjedő országrészben, amelynek egyébként minden gondját-baját jól ismerte családilag is, és korábbi abaúji táblabírói meg zempléni aljegyzői éveiből.

 

II. József halála utána jozefinista reformer értelmiség – kezdődvén a francia forradalom miatti nemzetközi reakció – idővel kiszorult az államigazgatásból, ami többeket a Martinovics Ignác-féle ködös mozgalomhoz közelített. Kazinczy is kapcsolatban állt az „összeesküvőkkel”, amiért 1794. decemberben lefogták. Pallosra s jószágvesztésre ítélték, amit Ferenc császár-király kegyelme fogságra enyhített.

A birodalom több börtönében is megfordult, közülük Kufsteint vára híresült el Fogságom naplója című munkája nyomán. Ferenc király 1801. június 28-ával megbocsátott neki, ezzel véget ért a legendás 2387 napos fogsága.

 

A Kufsteinből szabadult Kazinczy egészen új, mondhatni második életet kezdett. Noha már az 1780-as évek végén is volt súlyos beteg, 1801 után azonban gyakorlatilag együtt kellett élnie megromlott egészségével. Rabsága idején családja zavaros anyagi körülmények közé került, s édesanyja halála után a keveset kellett elosztani. Kazinczynak a Sátoraljaújhely melletti bányácskai birtokocska jutott, valamint többfelé apróbb területek, amikkel csak a gond volt.

 

1804-ben megnősült, feleségül vette gróf Török Lajos leányát, Zsófiát, aki hozomány nélkül adtak hozzá. A házasság bővelkedett gyermekáldásban, nyolc gyermekükből egy halt el korán; Lajos fiát Aradon végezték ki mint a „lázadó” honvédsereg tábornokát, 1849. október 25-én.

 

Kazinczy hivatalt többé nem viselt, s – mint az egész középnemesi osztály – a XIX. században elindult az anyagi süllyedés kezdetben enyhe, idővel mind meredekebb lejtőjén.

 

Az 1794-es fogság előtt Kazinczy írt, fordított és szervezett. A magyar nyelv és a magyar polgárosodás ügyét szolgálta, szenvedélyesen és határtalan szorgalommal. Buzgósága révén mondhatni az egész országot ismerte, Magyarhonban s Erdélyben nem élt valamirevaló értelmiségi, akiről Kazinczy ne tudott volna, akinek munkásságát figyelemmel ne kísérte volna, akivel ne levelezett volna.

 

Fogságból szabadulása után az irodalomszervezői munkát nem adta fel – de az már új helyzet volt. A hét kiesett esztendő, a megváltozott világ, az ízlés fordulása és a fogság miatti megbélyegzettség Kazinczy életének második felét sokkal nehezebbé tette, mint az elsőt.

 

A kortársak is mások, s sokan idegenül tekintettek a bányácskai mesterre. Ő azonban nem adta fel és nem fordult befelé. Irigylésre nem méltó lakhelyét – oly jellemző rá! – Széphalomnak nevezte el, s a fojtó anyagi nehézségek dacára, az időnként harcos-karcos elutasítások ellenére is változatlan intenzitással szervezte a magyar megújhodást.

 

Életműve ez a szervezőmunka. Levelezése huszonhárom kötet. A bennük található 5933 levélből 3200-nál több az, amit ő írt kortársaihoz. Ötéves volt, amikor az elsőt írta, az utolsót már nem tudta befejezni. A köztük eltelt idő hatvanhét esztendő krónikája. Levelezése kor- és kultúrtörténeti dokumentum.

...huszonöt esztendeig Széphalom a magyar irodalom központja. A szív szerepét tölti be, a szónak élettani értelemben. Levelek áradnak szét a kis házból az ország minden részébe - a postaköltségeknek jelentős része van a nyomasztó adósságban, amelyet később Kazinczy özvegyére és gyermekeire hagy -, a levelek többnyire nem csak a címzett olvasta, tovább keringenek írók és irodalombarátok között, folyóiratokat pótolnak, irodalmi köztudatot teremtenek, nyelvet újítanak...” (Benedek Marcell)

 

1831. augusztus 23-án – hogy máshogy – levélírás közben érte a halál, a kolera gyűrte le a hetvenkét éves mestert.

 

A kultúrharcokra most boruljon a feledés fátyla. Adózzunk tisztelettel annak az embernek, aki két század távolából is példát mutat tettrekészségből, hazaszeretetből. Hogy nem teljesedett be a kortárs Herder jóslata az eltűnésre ítéltetett magyar nyelvről, abban minden bizonnyal Kazinczy Ferencnek is vannak érdemei, talán a legnagyobb érdeme néki van.

Címkék:
megmondó
Mégiscsak dehonesztáló, ha egy magyar politikai tömörülés a nevében is jelzi, hogy magyar.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI