Azok a fiúk, akik tíz éves korukban rosszul viselkednek, esélyesebbek arra, hogy ötvenedik életévük betöltése előtt meghaljanak, állítják tudósok. Azok a gyerekek, akik rendszeresen iskolát kerülnek, vagy bajba kerülnek az iskolában, rendszerint még a 48. évüket sem érik meg, írja a Telegraph a Cardiff University kutatásaira hivatkozva.
2009. december 12. 13:51
A Journal of Public Health által közölt tanulmány több mint négyszáz
olyan férfi vizsgálatáról számol be 8-48 éves korukig, akik mindannyian
dél-Londonból származnak. A vizsgált személyek 16 százaléka gyermekkorában
rossz magaviseletű volt, és tövényszéki bejegyzések szerint 18 éves
korukban már nem éltek, vagy 48 éves korukra rokkantak lettek.
Ehhez az adathoz képest csak 2.6 százalék azoknak a fiúknak az aránya, akik
ugyanarról a környékről származnak, de soha nem viselkedtek rosszul az
iskolában.
A kutatók, akik csak 365 férfi sorsát tudták nyomon követni tanulmányuk
befejezéséig, azt tapasztalták, hogy tizenheten meghaltak 48 éves koruk
előtt, tizenheten pedig megrokkantak.
A halálesetek oka nem drog vagy erőszak, hanem szívbetegség, rák és más gyakori betegség volt.
Az úgynevezett „liberalizmus” ma is világhatalomra törekszik, éppúgy, ahogy egykor a világ egyhatodát uraló kommunizmus. Ebben is hasonlít egymásra a „liberalizmus” és a kommunizmus.
„Az állam a legrosszabb tulajdonos” – ismételgette mantraként számos külföldről megfizetett – fölbérelt – politikus a kilencvenes években. Sokan bedőltek nekik, mert ez a külföldi propagandaközpontban megfogalmazott mondat nagyon hatásos volt. Négy évtizednyi kommunista uralom után jól hangzott.
Az MSZP bukott kampányfőnöke és egyetlen EP-képviselője Facebook bejegyzésében beleszállt Ursula von der Leyenbe, aki szerinte narancsszemüveget hord és nyilván Orbán zsebében van.
A székelyföldi Atyhán (Atia) szombaton felszentelték azt a római katolikus templomot, amelyet egy villámcsapás okozta 2016-os tűzvész után kellett újjáépíteni.
Bayer Zsolt két állandó közgazdász vendége – Bogár László és Boros Imre – egy tematikus adás keretében az európai identitás kérdését próbálták közérthetően megfogalmazni.
Az úgynevezett „liberalizmus” ma is világhatalomra törekszik, éppúgy, ahogy egykor a világ egyhatodát uraló kommunizmus. Ebben is hasonlít egymásra a „liberalizmus” és a kommunizmus.
„Az állam a legrosszabb tulajdonos” – ismételgette mantraként számos külföldről megfizetett – fölbérelt – politikus a kilencvenes években. Sokan bedőltek nekik, mert ez a külföldi propagandaközpontban megfogalmazott mondat nagyon hatásos volt. Négy évtizednyi kommunista uralom után jól hangzott.
