Bosznia-Hercegovina alkotmányreformja
2010. január 8. 11:23

A NATO- és az EU- tagságra, sőt, a schengeni határrendészeti zónába való belépés megkönnyítésére is alkalmatlannak minősített Bosznia-Hercegovina sorsdöntő heteket, hónapokat él meg mostanában. Brüsszel és Washington egyaránt azt sugallja, ha nem sikerül működőképessé tenni az államot, hosszabb időre szertefoszlanak álmai az euro-atlanti integrációról. Ennek ellenére október 20-án másodszor is kudarcot vallott az EU és az USA közös próbálkozása, hogy megegyezésre bírja a három államalkotó nép, a bosnyákok, a horvátok és a szerbek politikai vezetőit az alkotmányreformról. 

Az EU és az USA képviselői mérsékelt derűlátással nyilatkoztak a megegyezés esélyéről. A kilátások azonban változatlanul nem biztatóak, mert a nemzetközi közösség által – már nem először - javasolt változtatásokat mindegyik fél elfogadhatatlannak tartja, a tárgyalásokba bevont bosnyák pártok közül is csupán az egyik jelezte, hogy hajlandó a kompromisszumra. A sarokba szorított helyi vezetők külföldi patrónusokhoz fordultak támogatásért. Szerbia soha sem hagyott kétséget afelől, hogy igényt tart a boszniai szerbek, pontosabban, a boszniai szerb állam védelmezőjének szerepére. Ennek következtében gyakoriak a kölcsönös látogatások, a boszniai szerb vezetők sűrűn folytatnak konzultációkat Belgráddal.

A szerbiai vezetők viszont csak ritkán jutnak el Szarajevóig, legtöbbször megelégszenek a boszniai szerb „fővárossal”, Banja Lukával, mint úti céllal. Látogatásával Jadranka Kosor horvát miniszterelnök is jelezni kívánta, Zágrábnak sem közömbös a bosznia-hercegovinai horvátok sorsa. Bosnyák politikai körökben azonban kedvezően fogadták, hogy egyenesen Szarajevóba ment, ellentétben elődjével, Ivo Sanaderrel, aki számos látogatása során – szerbiai kollégáihoz hasonlóan - csak egyszer jutott el Bosznia-Hercegovina fővárosáig. A bosnyák-muszlim vezetők pedig - különösen amióta Ahmet Davutoglu török külügyminiszter egyértelműen a pártjukra állt - egyre inkább Ankarára tekintenek, mint védelmezőjükre. A nagyhatalmi szerepének megújítására a Balkánon (is) törekvő Oroszország szintén „letette a garast” az alkotmányreform témában külügyminisztere november 5-ei, szarajevói látogatása alkalmával. Egyelőre csak azzal a jól hangzó, de ez idő szerint keresztülvihetetlen szentenciával, hogy számára csakis az a megoldás elfogadható, amelyikben mind a három érdekelt fél megegyezésre tud jutni. Tekintettel arra, hogy ilyen egyelőre nincs, Lavrov szavai az orosz politika pragmatizmusát mutatják.

Erről tanúskodik az is, hogy Bosznia-Hercegovina vonatkozásában elsősorban a gazdasági kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt. Az orosz tőke jelenléte a boszniai Szerb Köztársaságban már most is jelentős. Lavrov hasonló volumenű beruházásokat ígért a Föderációban is. Első lehet a sorban az Energopetrol elnevezésű olajvállalat, amelyet jelenleg a magyar MOL és a horvát INA konzorciuma 67%-ban birtokol. Mivel a konzorcium nem teljesítette szerződéses kötelezettségét, és ezért a szarajevói kormány a szerződés felbontására készül, a boszniai szerb olajpiacot uraló Zarubezsnyefty bejelentette érdeklődését a cég iránt.  

A reformcsomag, amelyet a bosznia-hercegovinai vezetőknek, némileg módosított formában, de már többedszer kínáltak fel, számos változtatást vezetne be az ország irányításának, a kormányzati döntéshozatal folyamatának egyszerűbbé tétele érdekében. Így pl. az eddigi Elnökség helyett, amely funkcióban a három államalkotó nép képviselője 8 havonta váltja egymást, bevezetné az államelnöki, valamint két elnökhelyettesi funkciót. Az államfőt nem közvetlenül a polgárok választanák, hanem a Képviselőház. A miniszterelnököt - a kormányzó pártokkal lefolytatott konzultációk után - az államfő nevezné ki.

Miután az ország lakosságában és a parlamentben is a bosnyákok alkotják a többséget, a javasolt új rendszer ellen a bosnyákoknak alapvetően nincs kifogásuk. A Haris Silajdžić vezette Párt Bosznia-Hercegovináért (SBiH) azonban sérelmezi, hogy nem szünteti meg a döntéshozatalt leginkább blokkoló entitás alapú szavazási rendszert, amelynek értelmében egy-egy javaslatnak a képviselői szavazattöbbségen felül, entitásonként is megfelelő támogatást kell kapnia ahhoz, hogy arról pozitív döntés szülessen. Ennek megszüntetését azonban a javaslattevők nem találták időszerűnek. Ha nem így lett volna, leginkább a szerbek részéről heves ellenállásba ütközött volna, mert ebben látják annak legfőbb zálogát, hogy ne kizárólag a bosnyák többség akarata érvényesüljön. Milorad Dodik, az országot alkotó egyik entitás, a boszniai Szerb Köztársaság miniszterelnöke szerint ezek a javaslatok még így is gyökeresen megváltoztatnák a döntéshozatal módját, úgyhogy azok a szerb entitás számára elfogadhatatlanok.

Követeli továbbá, hogy kerüljön bele az alkotmányba az egyes entitásoknak ahhoz való joga, hogy népszavazáson dönthessenek Bosznia-Hercegovinához tartozásukról vagy kiválásukról. A horvátok alapvetően a két entitáson – Bosnyák-Horvát Föderáció (FBiH) és boszniai Szerb Köztársaság (RSB) – alapuló berendezkedést kifogásolják, s mint számbelileg legkisebb népesség fennmaradásuk zálogát a saját entitás létrehozásában látják. Az eddig megtartott két tárgyalás során az álláspontok nem közeledtek egymáshoz. A nemzetközi közösség jövő év márciusáig szeretné elfogadtatni az alkotmányreformot annak érdekében, hogy a következő választásokra már ennek alapján kerüljön sor.

A megegyezés kilátásai azonban nem kizárólag Bosznia-Hercegovinán belüli okok miatt nem túl jók. Úgy tűnik, hogy most is, mint a történelem folyamán már nem először, nagyhatalmi érdekek feszülnek itt egymásnak, némelyek közülük ki is oltják egymást, de még így sem veszélytelenek, mert közben felerősítenek kedvezőtlen folyamatokat. Több jel utal arra, hogy a reformcsomagot felkínáló EU és az USA elképzelése meglehetősen különbözik az ideális bosznia-hercegovinai berendezkedést illetően. A helyzetet bonyolítja, hogy az EU-n belül is vannak különbségek az egyes tagországok véleménye között. Az EU szeretné elérni a Főmegbízotti Hivatal mielőbbi átalakítását saját különleges képviselőjének hivatalává, míg az USA a bezárását tűzte ki célul, ami megegyezik a boszniai szerb állásponttal.

Az EU tagországok többsége tart a nemzetközi katonai erők tervbe vett kivonásától, mert nagyon törékenynek érzi a békét. Egy újabb nyílt konfliktus nagyon is elképzelhető fejlemény, hiszen a kilátástalan gazdasági helyzet és a politikai széthúzás közepette mindegyik államalkotó nép részéről egyre erősödik a szélsőségesen nacionalista retorika. A térséggel foglalkozó amerikai politikusok - legalábbis nyilvános megnyilatkozásaik alapján - nem tartanak a fegyveres cselekmények kiújulásától. (Mindazonáltal amerikai segítséggel (5,5 millió USD) NATO-kompatibilis kommunikációs és koordinációs központot hozott létre Szarajevóban vészhelyzetekben a polgári védelem, az egyes minisztériumok tevékenységének összehangolása és a külföldi békemissziókban részt vevő bosznia-hercegovinai katonai egységekkel folytatandó kommunikáció céljára.)

Ehhez a markáns amerikai-európai véleménykülönbséghez néhány, amerikai politikus részéről elhangzott „érdekes” vélemény, javaslat festi meg a hátteret. Így pl. William D. Montgomery, aki a volt Jugoszlávia területén több állomáshelyen (pl. Zágráb, Belgrád) szolgált mint USA-nagykövet, síkra szállt a boszniai szerbek jogáért a kiválásról tartandó népszavazáshoz, ami de facto  egyet jelentene az ország felosztásával.  Montgomery pillanatnyilag semmilyen politikai tisztséget nem tölt be, véleménye tehát nem a hivatalos Amerika álláspontja. Az a tény azonban, hogy a legbefolyásosabb amerikai napilapban, a The New York Timesban fejtette ki, legalább is arra utal, hogy folyik ilyen tervezgetés ottani agytrösztökben, s most így tesztelik, hogy pl. az EU mit szólna hozzá. Bill Clinton volt amerikai elnök egy amerikai történésszel folytatott beszélgetései során – amelyek könyv alakban megjelentek – az európai szövetségesekre hárítja a felelősséget azért, hogy a bosnyák fél nem jutott fegyverhez, mert – úgymond - saját Bosznia-Hercegovinába küldött katonáik védelmében ellenezték a fegyverszállítási embargó feloldását a bosnyákokkal szemben, s  ezáltal alakulataikkal mintegy „élő pajzsként”  az országot szétszakító boszniai szerb hadsereget védelmezték. Ennek nyilvánosságra hozatala alkalmat adott néhány bosnyák politikusnak Európa és általában a nemzetközi közösség elleni kirohanásokra, mondván:

Európa ezzel és több más döntésével feláldozta Bosznia-Hercegovinát, mint működőképes államot, és a bosnyák népet, csupán csak azért, mert muszlim hitű. A napokban szivárogtak ki a sajtóba (a Global c. szarajevói magazin hasábjain) a Főmegbízotti Hivatal korrupció ellenes tevékenységgel és politikai elemző munkával foglalkozó csoportja által készített vázlatok, amelyek azt sugalmazzák, hogy bosnyák politikai, gazdasági és vallási vezetők finanszírozzák a radikális iszlám és a terrorizmus terjesztését Bosznia-Hercegovinában.

A szóban forgó sajtóorgánum tulajdonosa és Mustafa Cerić vallási vezető szerint a bosnyák vezetőket kriminalizáló tevékenység mögött Raffi Gregorian, Valentin Inzko főmegbízott amerikai helyettese áll. Inzko belső vizsgálatot rendelt el az ügyben. Az azonban máris felgyorsított egy folyamatot, amely végkifejletében rendkívül veszélyes lehet. Ürügyet szolgáltatott Cerićnek, hogy egyre radikálisabb hangvételű politikai nyilatkozatokra ragadtassa magát. Fokozott szerepvállalása a politikában, legalábbis annak látványossá válása nyári koszovói látogatásához köthető, amikor is Pristinában kijelentette: az albánok és a bosnyákok, összesen közel 20 millióan (sic!), számottevő erő a Balkánon. Híveit odahaza is arról igyekszik meggyőzni, hogy csakis a velük egyvallásúakban bízhatnak. Koszovói útjára elkísérte Muamer Zukorlić, a szandzsáki székhelyű szerbiai muszlim közösség vezetője, amely közösség szintén az aktívabb politikai szerepvállalás mellett döntött: nemrégiben politikai tanács alakításáról hozott határozatot. A vallási vezetők fokozott részvétele a politikában persze egyáltalán nemcsak a muszlim közösség sajátja, hanem a szerbeké is. Különösen látványos volt a délszláv háború idején, de Koszovóban azóta is erőteljes.               

Az alkotmányreform, vagyis az állam működőképessé tételére tett újabb próbálkozás kudarca fontos tanulságokkal szolgál: elsősorban is azzal, hogy az uniós tagság mint perspektíva a speciális problémákkal küszködő Bosznia-Hercegovina számára nem megoldás, de már nem is elég vonzó ahhoz, hogy kompromisszumokat csikarjon ki belőle. Az szintén kérdéses – s ezt a helyi politikai vezetők is látják -, mennyire őszinte az EU részéről a tagság ígérete, amikor nyilvánvaló, hogy „belefáradt” a bővítésbe. A jelenlegi elnök, Svédország külügyminisztere, Carl Bildt által képviselt „laissez faire” módszer a bosznia-hercegovinai politika kezelésében nem vezetett eredményre, de a korábbi „erős kéz” politikája sem hozott tartós sikereket.

Nem kecsegtet sok reménnyel az OHR átalakítása sem, mert Brüsszelnek nincs ötlete a boszniai rendezésre. Az USA látszólag nagyobb teret enged most az európai politikának, a háttérben azonban mintha mindent megtenne azért, hogy bebizonyosodjon, az nem tud megbirkózni a feladattal. Bár gyakorta elhangzanak magabiztos nyilatkozatok arról, hogy az újabb fegyveres konfliktus esélye csekély, annak esélye éppen a bezártság, a perspektívátlanság és az ennek következtében fokozódó fanatizálhatóság miatt növekszik.

Vagy tenni kell valamit Bosznia-Hercegovina gazdasági felemelkedéséért, ami a világgazdasági válság közepette szinte lehetetlen, vagy intézményes megoldást kell találni az ország szétesésének megakadályozására, ami semmivel sem látszik kivitelezhetőbbnek, hiszen amint Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság miniszterelnöke mondta, a Boszniai Szerb Köztársaság számára a Daytoni Megállapodás által szavatolt több nemzetiségű Bosznia-Hercegovinán belüli szerb nemzetállamnak csak egy alternatívája van, az ország szétesése. S végezetül történelmi tapasztalat, hogy a nem közmegegyezésen alapuló államok ritkán válnak sikeressé, mivel az ilyen állam szétesésének megakadályozása eleve túlságosan nagy politikai és társadalmi energiát emészt föl.

Budapest Analyses
Címkék:
  • Februárban érkezik a 13. havi nyugdíj
    Novemberben már minden nyugdíjas megkapta a 80 ezer forintos nyugdíjprémiumot, de itt nem szeretnénk megállni, jövőre 5 százalékkal emeljük a nyugdíjakat, és visszavezetjük a baloldal által elvett 13. havi nyugdíjat is, amelyet februárban kap kézhez minden nyugdíjas honfitársunk” – jelentett ki a kormányfő.
  • Az egyházak jelenléte a járvány idején is eleven
    Az egyházak társadalmi jelenléte a koronavírus-járvány idején is élő, eleven maradt - mondta a köztársasági elnök a magyarországi történelmi egyházak vezetőinek tiszteletére rendezett adventi ebéden kedden a Sándor-palotában.
  • Politikai nyilatkozatot nyújtott be a parlamentnek a KDNP
    Politikai nyilatkozatot nyújtott be az Országgyűlésnek a KDNP, hogy utasítsák el a migrációt és a genderszemléletet is pozitív színben feltüntető megállapodást.
MTI Hírfelhasználó