Ezt hozhatja 2010 a politikában
Vajon megtörténik a beharangozott teljes átrendeződés, vagy a Fidesz ismét elrontja a hajrát? Hozza a Jobbik az EP-eredményt, netán előzi az MSZP-t? Dávid Ibolya továbbra is elszívja a parlamenti levegőt a nálánál arra sokkal érdemesebbektől? Így látja egy kommunikációs hallgató.
2010. január 14. 16:49

Adj erőt Mester!

Különös képessége a szocialistáknak, hogy a legszürkébb jelöltből is képesek hónapok alatt érdekesnek nevezhető, szalonképes jelöltet farigcsálni. Jelenleg túl sok idejük erre nem adatott, de Mesterházy Attila ismertségi és népszerűségi mutatóin már tudtak javítani. Feltehetően az MSZP-től egy rövid, ám de annál agresszívebb kampányra számíthatni, néhány jóléti és hangulatjavító intézkedés kormányzati bejelentésének kísértében. A magam részéről már tűkön ülök, hogy belenézhessek a Mesterházy-Orbán-Vona-Bokros vitába, végighallgatva a négy világ ezerféle elképzeléseit. Végre nem Kuncze oktalan brummogása és Ibolya mondanivalótlanságát a többiek lepopulistázásával leplezni próbáló vinnyogása tölti majd be az étert. Legalábbis remélhetőleg…

A szocialisták megfogalmazásuk szerint 50 egyéni körzetet szeretnének megszerezni, amely alapjában véve nem is lenne teljesen lehetetlen, ha Kelet-Magyarországon nem vitte volna el a Jobbik a szavazóik felét. Így viszont ez az év eddigi legnagyobb politikai vicce. Még bennfentes szocialista képviselő barátom első reakciója is kínos nevetés formájában öltött testet e cél hallatán, tehát nem tudom, hogy a vezetés hány üveg tömény szeszesital után mert ilyen bátor célkitűzést megfogalmazni. Önbeteljesítő jóslatok ugyanis csak megfelelő gazdasági és politikai környezetben működnek. A csodatételt pedig a szélsőjobb táltosai már különben is kisajátították. Egyébként minél nagyobb célokat tűz ki egyéniben a párt, annál nagyobb lehet a bukás, és annál nagyobb katarzis elé nézhet végre a megújulásra váró baloldal.

Ugyanakkor a listás szavazáson nem szabad leírni a pártot, egészen biztosan el fogják érni a 30-35 százalékot. Ne feledjük el ugyanis, hogy a kereskedelmi média nagy része balliberális orientációjú, valamint a szocialisták kampánygépezetébe – ellentétben a Fideszével - soha nem csúszik hiba, és mindig tudnak valami üdítő hatású meglepetéssel szolgálni (pl. Gyurcsány-tánc). Nem is beszélve arról a néhány hangulatjavító intézkedésről, melyet a választásokig még bizonyára bejelentenek, aktivizálva egyes szavazórétegeket, legfőképp az igen jelentős számú nyugdíjas bázist, akik évek óta csak néhány jó szó és ígéret formájában megtestesülő hadba hívásra várnak. Természetesen a lemorzsolódás és a sok, a nyolcéves kormányzással minden baloldalhoz való hűség ellenére is elégedetlen szavazó távolmaradása a választásoktól ellehetetleníti az egyéni választókerületi esélyeket, ám arra bőven elegendő, hogy a listán elért eredményekkel - a Jobbik eredményeit is ellenzékinek tekintve - megakadályozza a Fidesz egyedüli kétharmados többségét. Számolhatunk vele, hogy a szocialisták - nem sajnálva mind a kormányzati, mind a pénzügyi lehetőségeket - előrukkolnak a tőlük megszokott, már oly sokszor jól bevált baloldali populista kampányukkal. A szereplők adottak: Kovács László, a „nyugdíjasok védőszentje”, Mesterházy, „a szomszéd srác aki majd elintézi”, és Gyurcsány Ferenc mozgósító képességeit se felejtsük el! Bár e képessége lehet, hogy a túloldalon még hatásosabb, negatív formában...

Egyéni körzetekben a fent vágyott eredmény nem hozható, de 10-25 választókörzet megnyerhető. A rendszerváltás óta történt országgyűlési választások és a 2009-s EP-választási adatok egybevetése és elemzése után úgy látszik, az alábbi választókerületekben teremhet babér a szocialistáknak.

Szinte biztos: Kazincbarcika, Sajószentpéter, Tiszaújváros, Budapest XIII. kerület két választókerülete, Budapest IV. kerület két választókerülete, Budapest XIV. kerület valamelyik választókerülete, Budapest XV. kerület, Edelény és Hatvan nevető harmadikként

Esélyes lehet: Dunaújváros, Tatabánya, Komló, Salgótarján, Gyöngyös, Ózd, Miskolc IV. számú vk., Budapest VII. kerület, Budapest XIX. kerület, Budapest XX. kerület egyik vk., Budapest XXI: kerület egyik vk.

Hova tovább Jobbik?

Az önmagát nemzeti radikálisként definiáló párt okozta az európai parlamenti választás nagy meglepetését. A maga majd’ 15 százalékával a semmiből robbant be a közéletbe. Morvai és Vona azóta is témái a fősodratú médiának, nem telik el úgy nap, hogy valahol ne legyen róluk vagy a pártjukról szó. Kérdés persze, hogy ez mire elég a kiteljesedés szempontjából. Az európai parlamenti választást ugyanis nagy részben tekinthetjük protest szavazásnak, amely nem csak a kormány, hanem az egész politikai elit munkáját is véleményezte.

Van ellenben egy viszonylag széles réteg, amelynek támogatására minden bizonnyal számíthat a Jobbik. Ez a kelet-magyarországi alsóközép réteg, amely a válságig viszonylagos jólétben élt, azóta viszont jelentősen lejjebb kellett adnia életszínvonalából. Az addig számára kevésbé feltűnő ún. megélhetési bűnözés kézzelfoghatóvá vált, egyre inkább az egyes vidékeket sokszor rettegésben tartó bűnöző csoportok adták meg neki azt az impulzust, amely mindennapi életének témáit meghatározta. A gondolkodásmódja alapvetően nem változott meg, ugyanúgy a szocialista világ emlékében él, mint azelőtt. Egy különbség van: talált magának egy pártot, mely szólamaiban nem tér el alapvetően a gondolatvilágától, de kimond bizonyos, a szocialista utódpártban csak helyi szinten, fű alatt elhangzó problémákat. Ne legyen senkinek sem illúziója a Jobbikkal kapcsolatban: ugyanolyan szocialista eszméket hirdet, mintha maga lenne az MSZMP utódpártja, de mindezt nemzeti köntösbe csomagolja, megfűszerezve cigányellenességgel és antiszemitizmussal. Ahhoz, hogy megértsük sikerét, fontos némi történelmi visszatekintést tennünk. Magyarországon már a XIX. században kialakult egy masszív réteg, amely gondjainak forrását – olykor jogosan - a kisebbségekben látta. A skatulyázó magatartás pedig ennek szellemében egyenesen vonzotta a negatív előítéleteket nem csak a valóban problémásnak vélt kisebbséggel, hanem mindenkivel szemben, aki nem magyar. Ez a réteg főleg hazánk „kuruc” vidékein, valamint Budapesten erősödött meg. Mivel alsóbb társadalmi réteg volt, a szocializmus viszonylag sok előnnyel járt tagjai számára, legalább egy-két lépcsővel feljebb kerültek az addigi státuszukhoz képest. Éppen ezért kellemesen érezték magukat a szocializmus rendszerében, kedvelték azt, de idegenellenes gondolkodásmódjuk ugyanúgy tovább élt. Mind a 90-es, mind a 2000-es években köztudott volt, hogy az MSZP törzsszavazói között igen jelentős cigány-, esetenként zsidóellenesség tapasztalható. Éppen ezért a párt suttogó propagandája is ennek megfelelően igyekezett témákat választani (pl. Orbán Viktor állítólagos cigány származása, Horn Gyula sváb proligyerek imázsa, stb.). Ez az a réteg, amely majdnem teljes egészében levált az MSZP gerincéről és a Jobbikhoz csatlakozott. Azon a kb. 3-4 százalékon túl, akik amúgy is állandó radikális szavazók, ez a csoport adja a Jobbik táborának legnagyobb részét. Nem is beszélve arról a rétegről, amely az eddigi választások alkalmával sokszor a szocialistákra szavazott, többek között azzal a felkiáltással, hogy „mindegyik egykutya, ugyanúgy lop az összes!” Pont ez az a réteg, mellyel a szoci suttogó propaganda elhitette, hogy azért kell az MSZP-re szavazni, mert azok már „összelopták magukat”, nem fognak többet lenyúlni. Valamint ez az a réteg, amelynek képviselői között legnagyobb arányban találjuk a „bárki, csak ne az Orbán!”-elvet hirdető választókat. A Fidesz és vezetője elleni évtizedes balliberális támadások mindig meghozták a sikert, de ezúttal kontraproduktívvá váltak. A nagy kérdés az, hogy akad-e annyi cigánysággal kapcsolatos, negatív felhanggal rendelkező téma a választásokig, amellyel ezeket a rétegeket a Jobbik magánál tudja tartani. Ha igen, akkor akár óriási meglepetésre is számíthatunk.

Nem elképzelhetetlen, hogy az a 30-35 százalék, amelyet alapvetően a szocialisták táborához sorolok, bizonyos események hatására részben átáll a Jobbikhoz (ez főleg Kelet-Magyarországon lehetséges), kialakítva egy olyan sorrendet, amelyben a Fidesz után a Jobbik lesz a második legerősebb párt. Nem elhanyagolható az esélye egy ilyen konstellációnak.

Ugyanakkor a szocialisták fent említett, megszokottan profi kampányával számolva egy igen jelentős réteget veszíthet el a Jobbik, ha nem talál elegendő, a szavazóit megmozgató témát. Nagy segítségére lehet persze, hogy a túlságosan polkorrekt látszatot mutatni akaró, impotens rendészeti politika miatt a közbiztonsági helyzet a romák által magas arányban lakott területeken kritikán aluli. Sokat segítene persze a helyzeten, ha a liberális jogvédők nem figyelnének árgus szemekkel minden sarkot, hogy fasisztaveszélyt kiálthassanak. Ha a Jobbik megelőzi az MSZP-t, azt mindketten jelentős részben a „ló másik oldalán élő elemek” olykor hasznos, ám még többször áldatlan tevékenységének köszönhetik.

Nem beszéltem még a Jobbik Fidesztől elszipkázott szavazóiról. Nagyjából 3-5 százalékot sikerült a Jobbiknak a Fideszről lecsippentenie, amely – tekintve a Fidesz óriási fölényét - nem tűnik soknak, és nem is az. A Fidesz meglepően jól kezeli a helyzetet, a hozzá közel álló médiumokon keresztül apró gesztusokat tesz a jobbszélre, viszont témaválasztásánál mindig középre üzen. Sokkal többet veszíthetne, ha ezért a 3-5 száalékért küzdene, szemben azzal a 10-12 százalékkal, amelyet a legutóbbi választás óta sikerült maga mellé állítania, s amellyel megszerezheti az áhított abszolút többséget.

Mindent összegezve, a Jobbik szereplése a választás igazi meglepetése. Mivel még nem hasonlíthatók össze országgyűlési választási eredmények, nehéz bármiféle jóslásba bocsátkozni, viszont az EP-választás eredményével azonos listás szavazati arány nyugodt szívvel megelőlegezhető. A Jobbik-lista országosan 12-22 százalék közötti eredményre számíthat, függően attól, hogy elveszik-e a játékát, a közbiztonság témakörét (pl. meghirdet a kormány egy Btk.-szigorítást, plusz rendőri erőket csoportosít az érzékeny területekre, stb.), illetve sikeres lesz-e a már említett szocialista kampány.

Egyéniben a rendszerváltás óta még egyetlen szélsőjobboldali pártnak sem sikerült nyernie, a Jobbik lehet a kivétel. Túlzás lenne azt mondani, hogy a párt tarolni fog, de 4-8 körzet megnyerésére simán van esélye.

Szinte biztos: Tiszavasvári, Ózd, Heves, Szerencs

Esélyes lehet: Füzesabony, Mezőtúr, Szarvas, Hatvan

Mennyit kap a Fidesz?

A közvélemény kutatók eredményei szerint a polgári párt jelenleg nagy valószínűséggel megnyerné az összes egyéni körzetet, amely már önmagában sincs túl messze az abszolút többségtől. Természetesen még a legelvakultabb fanatikusok sem hihetik, hogy ez a számítás áprilisban meg fogja állni a helyét, de hogy történelmi eredmény születik, az biztosnak tűnik. A Fidesz számára jelenleg az a legfontosabb, hogy magánál tartsa azokat a szocialistákból kiábrándultakat és azokat az általában a bizonytalanok táborát gyarapító polgárokat, akiket jelentős részben a szociális népszavazás alkalmával állított maga mellé. Itt egy igen képlékeny rétegről van szó, amely nem kifejezetten erős szállal kapcsolódik a párthoz. Állandó bizonytalanként egy ingatag, befolyásolható csoportról beszélünk, amelyet ügyes kormányzati propagandával és egy jól sikerült baloldali kampánnyal nem lehetetlen visszaterelni a szocialista akolba. Éppen ezért a Fidesz – nagyon taktikusan - politikai témaválasztását is e réteg megtartásának rendeli alá. Kevesebb a konzervatív és keresztény értékeket megjelenítő üzenet, inkább a regnáló kormány nyolcéves munkássága és a hétköznapokat legerősebben érintő témák adják a média megjelenések gerincét. Ha meg tudja akadályozni ezeknek a választóknak a lemorzsolódását, akkor akár még az EP-eredménynél is jobban szerepelhet a párt áprilisban. Mindehhez persze hiperaktív kampány kell. A társadalom jelenleg kevésbé venne zokon kövéri és mikolai kiforgatható elszólásokat, mint négy éve, de azért ezeket jobb lenne inkább azoknak a megmondó embereknek meghagyni, akik a jobboldali médiumokban táplálják a tüzet. Orbán Viktor személyét és ezáltal a Fideszt ugyanis olyannyira sikerült démonizálnia a baloldalnak, hogy még egy ilyen forró elégedetlenség közepette is könnyen azon kaphatja magát a párt, hogy néhány megfontolatlan kijelentés miatt megint eltűnt a közepet kereső, a választásokat eleddig mindig eldöntő szavazóréteg. A radikálisabb hangvételt elváró támogatói tábor jó része már úgyis a Jobbik szavazótáborát gazdagítja. Ha a Fidesz meg tudja állni, hogy ennek a néhány százaléknyi esetleges szavazónak a kedvében akarjon járni a középre tartók ellenében, akkor reális az esélye az egyedüli parlamenti többségre. Ha viszont inkább a Jobbiktól szavazatot szerezni próbáló kampányt folytat, könnyen bemehet egy olyan erdőbe, melyből végül rossz esetben akár 48 százalékos végeredménnyel is kiérhet. Nem beszélve arról –ahogy azt már fentebb kifejtettem -, hogy a Jobbik szavazóinak csak a néhány százalékos keménymagja eredendően jobboldali, a többiek java része az MSZP-től elpártolt kisember.

Az egyéni körzetekben minden esélye megvan a Fidesznek arra, hogy történelmet írjon. Az események számára szerencsés alakulása esetén ugyanis még az is előfordulhat, hogy a 176 körzet szinte mindegyikét megnyeri. Segítségére lehet, hogy az MSZP jelöltjeinek saját szavazóikért éppen a Jobbikkal, és nem a Fidesszel kell megküzdeniük, így a Fidesz jelöltjének, azon túl, hogy mozgósítja saját biztos szavazóit, semmi dolga nincs. Egyetlen esetben érheti meglepetés: ha az európai parlamenti választásokon a Jobbikot támogató, ám alapvetően baloldali szimpátiájú szavazók nagy számban visszatérnek anyapártjukhoz. Akkor könnyen megeshet, hogy „csak” 140-150 egyéni körzetben nyer a polgári párt jelöltje.

Alulról szagolni – avagy mi lesz a törpepártokkal?

Elérkeztünk örök túlélőnkhöz, Dávid Ibolyához és az MDF-hez. Ennek elemzéséhez a politikai prostitúció olyan mély bugyraiba kell lemerülnünk, melyet talán még az SZDSZ sem járt meg. Mi sem jellemzi a történetet jobban, mint Dávid Ibolya kései pályafutása: Az Orbán-kormány igazságügy minisztereként még konzervatív értékeket valló hölgyemény, miután 2002-ben – amúgy 2-3 százalékos pártjával - a Fidesz hátán bemászva frakciót alakíthatott, úgy gondolta, hogy nem kifejezetten kifizetődő az ellenzéki lét, így inkább besegít a szociknak. Csak a nemzet ügyeit pozitívan érintő kérdésekben - természetesen. Miután a balliberális média felkarolta, hogy elszívjon/távol tartson néhány ezreléknyi szavazatot a Fidesztől, sikerült felkapaszkodnia a „legnépszerűbb magyar politikusok” listájának az élére - aktív hátsó támogatással, hisz mutasson valaki egyetlen olyan embert, aki Dávid Ibolyát tartja a legszimpatikusabb politikai szereplőnek! Miután 2006-ban lecsippentette a kellő számú szavazatot mindkét nagy párttól ahhoz, hogy operett műsorát további négy évig folytathassa, megint a mindenkori hatalom konzervatív talpnyalójává avanzsált, befogadva a Fideszről lepattant legsötétebb alakokat, mint Lengyel Zoltán és Császár Antal. Természetesen mindezt azért, hogy a frakció megmaradjon. Ámbátor azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy egy tisztességes konzervatív bizonyára inkább veszni hagyná a frakciót, mintsem hogy olyan alantas alakkal mentse meg, aki feszület előtt készít magáról aktfotókat az internetre. Ez volt az a pont, ahol az MDF visszacsinálhatatlanul megszűnt konzervatív pártként létezni és véglegesen bebizonyosodott, hogy politikai prostituált, méghozzá a legolcsóbb kategóriából. Az elnök asszony liberális pálfordulását úgy gondolom, nem szükséges bemutatnom, hisz Debreczeni Józseffel, Habsburg Ottóval és Bokros Lajossal a „konzervatív” pártnak még a máza is elolvadt.

Mindezek ellenére úgy tűnhet, lehet, hogy van az országban 5 százaléknyi olyan választópolgár, aki az MDF által felvázolt útban hiszi az ország boldogulását.

2009-ig az MDF az ún. orbánfób jobboldali szavazók kegyeiért küzdött. Viszont kiváló stratégiai érzékre vall az elnök asszony részéről, hogy most inkább a széteső SZDSZ elől próbálja elszívni a levegőt. Hiszen 2010-ben annak a kérdésnek, hogy kellenek-e Orbán-ellenes mérsékelt jobboldali erők, kb. annyi létjogosultsága van, mintha 2006 elején azt kérdeztük volna, hogy szükség van-e Gyurcsány-ellenes baloldali pártokra.

Eme helyzetfelismerés eredménye Bokros Lajos helye Brüsszelben. Tény, hogy az ő viszonylagos népszerűsége sokat hozott a konyhára, ám az őt kedvelő baloldali szavazók az országgyűlési választásokon inkább Mesterházy mögé fognak felsorakozni, a liberálisok szavazatain pedig továbbra is az SZDSZ-szel és immár az LMP-vel is osztozni kell. Miután Ibolya már az összes parlamenti párt szavazóira ráhajtott, így már nem sok lehetőség maradt kit megszólítani - hacsak az MDF nem tervezi szélsőjobboldali tagozata közeljövőbeli létrehozását, néhány ezreléknyi Jobbik szavazó kegyeinek elnyeréséért. Természetesen ez olyannyira nem lepne meg már senkit, hogy címlapot még talán az uborkaszezon közepén sem kapna. Nehéz helyzet. Úgy tűnik, beért hosszú évek munkálkodásának gyümölcse… Az árulókat nem szeretik sehol, így a következő kedves kuncsaftja az MDF-nek akár a török basa is lehetne, hogy ígéretét betartva annyi arannyal fizessen a szolgálatokért, amennyi csak a bőrük alá fér…

Nehéz megjósolni, hogy egyedül bejutnak-e, vagy sem, jelenleg inkább valószínűsíthető az utóbbi, bár az eddigi tapasztalatok alapján nem lehet teljesen leírni őket.

Az SZDSZ az EP-választásokon valószínűleg bármelyik régi hangadó politikusával elért volna 3-4 százalékot, amely a bejutáshoz ugyan kevés lett volna, de az életben maradáshoz éppen elegendő. Retkes Attilát nem csak, hogy nem ismeri senki, még antipatikus is. Hiába tud a legtöbb kérdés alól zseniális tehetséggel kibújni, nem képes szavazásra buzdítani a liberális közönséget. Hogy stílszerű legyek, a szavazók az EP-s 2 százalékkal azt (is) üzenték, menj a p…ba, Attila! Hiszen aki a Retkes által meghirdetett nemzeti liberalizmusra vágyik, az már rég Fidesz szavazó, a többiek meg inkább átszavaztak az LMP-re, hogy a Szadesz vegye végre az adást. Nem kizárólag az irányváltásért, hanem az addigi impotens műanyag liberális politizálásért is. Mert a mindenféle kisebbségek jogaiért küzdő szócséplés nem egyenlő a liberalizmussal. A kisebbségek szerint sem.

A régi nagy öregekkel - akik javarészt a parlamenti frakcióban ülnek - való szakítás sem tett jót a pártnak. Olyan húzónevek nélkül, mint Kuncze Gábor, Magyar Bálint, vagy Horn Gábor, az SZDSZ nem csak a szavazóbázisát veszítette el, hanem a lehetőséget is, hogy valaha visszakerüljön a politika színpadára. A liberálisok sorsa ebben a formában az egyszerű és dicstelen halál, gyász és bemondás nélkül, egyszerű szalaghírként a HírTv-n.

Az utóbbi napok puhatolózásai után úgy tűnik, a két nagy rendszerváltó párt két kicsi utódja összefog, hogy hátha a 2+2=5. Ha már az MSZP kikosarazta az olajfa koalíció ötletét, a két kis titán összehozza az olajbokrot, vagy ha úgy tetszik, „olajbokrost”. Ebben a formában megnő az esélyük arra, hogy együttes erővel bekerüljenek. Persze nem jósolható meg az, hogy az MDF mélyen hű ősszavazói, akikkel már annyiszor mosta fel a padlót saját pártjuk, mit szólnak a megállapodáshoz. Az is kérdéses, hogy azok a volt SZDSZ szavazók, akik a régi nagy nevek miatt szavaztak a liberális pártra, mennyire találják meg ebben a formációban a számításukat, s mennyien gondolják majd úgy, hogy szavazataikkal inkább az MSZP-t segítik, vagy netán esélyt próbálnak adni a Lehet Más a Politika viszonylag közismert húzónevekkel ellátott listájának. Ha az én előrejelzésem válik be, akkor a 2+2 végeredménye valószínűleg három lesz.

(A szerző közéleti kommunikációs hallgató)
Vajdai Dániel
Címkék:
  • Infantilizmus a parlamentben
    A gyönyörű épületet nem bohócoknak tervezte Steindl Imre, az építők, a művészek nem azért formálták csodálatosra, hogy hígvelejűek tombolhassanak benne „szabadon”, brekeghessenek, röföghessenek, nyeríthessenek.
  • Séta egy holland zöldinnel
    Írni, véleményt mondani, okoskodni nem olyan nehéz, de ha itt vagyok kettesben valakivel, akiről és akinek beszélni kellene, óvatosabb az ember.
  • Az ellenzék erőszakos fellépésre hív fel a rendőrséggel szemben
    A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint az ellenzék magatartásával és üzeneteivel erőszakos fellépésre hív fel a rendőrök ellen, a rendőrség „törvényesen és arányosan” intézkedett a szerda óta tartó tüntetéseken, amelyek szervezői és résztvevői között „Soros György kitartottjai” nagy számban vannak jelen.
  • A vezetők nélküli Európa
    Kormányzati és személyi válságok uralják a nagyobb uniós országok zömét.
  • Az ellenzéki előválasztás egy blöff
    Tarlós István főpolgármester (Fidesz-KDNP) szerint az ellenzéki előválasztás egy blöff, mert ha az ellenzéknek valóban kétharmada lenne Budapesten – ahogy az országgyűlési választás óta hallani lehet -, mindegy lenne, kit indítanak főpolgármester-jelöltként a jövő évi önkormányzati választásokon.
MTI Hírfelhasználó