Plágium-vád Esterházy ellen
2010. március 31. 08:27

„Az USA-ban több amerikai író indított szerzői jogi pert a „Harmonia Caelestis” ellen – állítja Sigfrid Gauch, az egyik német érintett. Most Németországban is megmozdult valami. Gauch esetében Esterházy Péter egy teljes fejezetet emelt át az ő 1979-ben megjelent „Vaterspuren” c. (Apa-nyomok) regényéből. Néhány kifejezés, jelző megváltoztatásával hosszú oldalakon át olvashatta Sigfrid Gauch a saját szövegét a 2002-ben németre is lefordított Esterházy családregényben. Ráadásul a műfordító Mora Terézia – Gauch szerint – még azt a fáradságot sem vette, hogy visszafordítsa németre az Esterházy által magyarított fejezetet, hanem visszanyúlt az ő könyvéhez, és szinte szó szerint átemelte az inkriminált fejezetet.

A német író rejtett vádját a műfordító ellen – hogy tudniillik a könnyebbik végét fogta meg a dolognak – öntudatos hazafiként vissza kell utasítanunk. Nyilvánvaló, hogy Mora Terézia jól ismeri Karinthy Frigyest. Már pedig aki olvasta a Műfordítás c. remeklését (Így írtok ti), könnyen belátja, mitől kívánt menekülni Terézia.

Karinthy Frigyes bemutatja azt a fordítás-ferdítési folyamatot, amellyel Ady Endre A Tisza parton c. költeményének első versszakából - Jöttem a Gangesz partjairól / Hol álmodoztam déli verőn, / A szívem egy nagy harangvirág / S finom remegések: az erőm. - a négyszeri német-magyar ide-oda fordítások eredményeként a következő

versszak született: A Herz-féle szalámiban / Sokkal sűrűbb a só, / Mint más hasonló terményekben / Hidd el, ó, nyájas olvasó! (Érdemes a folyamatot Karinthynál végigkövetni!)

Ám félre a tréfával, hisz humorban ő sem ismerte a tréfát – a plágium vád halálosan komoly dolog. Legalábbis a szentséges magántulajdon hazájában, az Egyesült Államokban az. (Lásd szellemi magántulajdon perek!)

Németországban kissé más a helyzet. Jóllehet 185 író művét érintette Esterházy mester enyves varázskeze Ernst Jüngertől (23 oldal) Peter Handkén át Danilo Kis-ig, itt – ahogy az amcsik mondanák - „more sophisticated” a helyzet.

Egyrészt Esterházy túl nagy név, hála - nem utolsó sorban - a német kultúrpápáknak. Most forduljanak a saját teremtményük ellen...?! Horribile dictu még kiderül, agyaglábon áll az óriás!

Úgy tetszik, saját kultúrpápáikkal rendszeresen meggyűlik német barátaink baja. Erről az utóbbi évtized legnagyobb vitát kiváltó könyve született Martin Walser tollából. A 2002-ben – éppen a Harmonia Caelestis-szel egy időben megjelent Egy kritikus halála c. Walser regényhős modelljéül egy valóban létező Nyugat-Német kultúrpápa, Reich-Ranitzky szolgált. Magától Dalos Györgytől, a Berlini Magyar Kultúra egykori igazgatójától tudjuk, hogy eredetileg „ez az ember lengyel és zsidó. Korábban az ötvenes évek elejéig egy horváthmártoni irodalompolitikát képviselt ott a maga rendkívüli műveltségével”. (Azaz egy kíméletlen, szélsőséges, kommunista-diktatúra politikát.)

Reich-Ranitzky 1956 után emigrált az akkori Nyugat-Németországba, ahol Saulusból Paulusként a klasszikus polgári kultúrértékek ellentmondást nem tűrő szószólójává vált.

Az általa vezetett s évtizedeken át nagy nézettségű tévéadás, a Literatische Quartett egyes írókat a mennybe vitt, másokat pokolra taszított. Ízlésterrorja elől nem volt menekvés, „hiszen – ahogy Martin Walser írja – a kritikusok minden eddiginél fontosabbak lettek, fontosabbak, mint az írók. Az E-O kultúrában mennél többet írtak az emberek, annál kevesebbet olvastak.” A kritikus kulcsszerepbe került e piacorientált korban: kit olvassunk, kit ne! Pedig az író halála a nem-olvasottság.

Ezért is vághatta a saját ügyét védő Sigfrid Gauch szemébe a Berlin Verlag képviselője a következő mondatot: ”Köszönetet kellene mondania, hogy a Harmonia Caelestis mellékleteként megjelentetett forrásmunka-jegyzék az ön művére is felhívja a közönség figyelmét”!

Egy német talkshowban a plágium vádakra a Harmonia Caelestis írója azt válaszolta, hogy a kiválogatott szövegeket egy új, általa kreált kontextusba helyezte. Kőműves hasonlattal élve azzal dolgozott, amit talált. Egy kicsit megmunkálta őket, s rakta egyiket a másikára. Így épült fel a ház, a mű.

Az író Josef Haslinger – Esterházy egyik áldozata a sok közül – úgy véli, az eredeti idegen alkotásrészek beillesztésénél minima moralia a forrás feltüntetése.

Lothar Müller a Süddeutsche Zeitung irodalomkritikusa szerint a Harmonia Caelestisben hosszabb passzusokkal szereplő írók joggal tarthatnak arányos részre igényt Esterházy bevételeiből.

Jogászhoz fordulva sem kaptak az önmagukat meglopottnak érző írók megnyugtató választ. A poetica licentia az irodalmi kollázsokra is érvényes. Ha eredeti összefüggésbe tudja az un. plagizátor az idegen szövegeket ágyazni, úgy nem plagizál. Így az Esterházy Péter ellen indított per kimenetele igen kétséges.

Ahhoz – úgy látszik – tizennyolc évesnek és első kötetes írónak kell lenni, hogy sikeresen vádolhassák plágiummal! Egy hónapja tartja lázban a német irodalmi életet a 18 éves Helene Hegemann „Axolotl Roadkill” című regénye. A néhány hét alatt bestsellerré vált opuszról hamar kiderült, hogy jelentős részben egy magát Airennek nevező blogíró 2009 augusztusában megjelent Strobo című regényével azonos. Idővel újabb plagizált szerzők jelentkeztek. Helene Hegemann kiadója kénytelen egyezkedni velük, amit Esterházy kiadója kategorikusan visszautasít.

Van abban valami igazság, amit Esterházy Péter mondott, hogy azzal dolgozott, amit talált. Korábban, a szűkös irodalmi javak korszakában az építőköveket magából az életből bányászták ki az alkotók. Pontosan úgy, mint a piramisok, vagy az ókori görög templomok építői a mészkövet, vagy a márványt.

A felhúzott építmények megszaporodtával maguk az épületek szolgáltak újabb alkotások alapanyagául. Így a piramisok mészkőborításai, a szintén világcsodának számító Halikarnasszoszi Mauzóleum márványanyaga, melyeket a középkori kőművesek a helyi épületek falaiba építettek, s törték apróra a Mauzóleosz király síremlékének értékes szobrait és domborműveit, hogy belőlük égetett meszet készítsenek, és még folytathatnánk. A felhasznált művű írók szemszögéből Esterházy Péter sem viselkedett másképpen: tört zúzott, égetett, átszabott.

A német kritika véleménye szerint a Harmonis Caelestis remekmű. Ja, hogy az eredeti, az un. plagizált művek között is akad nem egy – kit érdekel?

Mit tagadjuk, az irodalmi botrányok figyelemfelkeltőek, hatékonyabbak mindenféle hirdetésnél. Esterházy Péter esetében mindenképpen.

A Harmonia Caelestis írója ezzel akarva-akaratlan azt a hollywoodi színészt plagizálja, akinek hitvallása: „Mindegy, hogy mit, csak írjanak rólam!”

- szil -
  • „Tudományos” látásmód
    Ilyen körülmények között lefordíthatjuk-e Lenint magyar pénzből angolra?
  • Eltüsszentett forradalom
    Tényleg feltámadt a baloldali ellenzék, legalábbis sok éves tespedését felszámolva mintegy varázsütésre in concreto a tettek mezejére lépett.
MTI Hírfelhasználó