Ismét a Tízparancsolat… - Morvai és Gaudi-Nagy románca
Hogyan képes két, házasságban élő szülő megcsalni a párját? Hogyan képesek erre úgy, hogy környezetük előtt alig leplezik románcukat?
Utoljára frissítve: 2010. április 1. 19:42
2010. április 1. 12:41

Hogyan képes erre egy olyan párt két emblematikus figurája, amely párt eközben a család és a házasság szentségéről szónokol, és a haza „erkölcsi megtisztítását” tűzi zászlajára? A pornózó gárdistalány után íme egy még sokkolóbb botrány a Jobbik háza tájáról.

Morvai Krisztina háromgyermekes családanya, legnagyobb lánya 18 éves, ikerlányai 10 esztendősek. A Jobbik államfőjelöltje házas ember, férjét Baló Györgynek hívják.

Gaudi-Nagy Tamás nős, három fiúgyermek édesapja. A legidősebbik 9 éves, a középső 7, a legkisebb pedig 3 esztendős. Gaudi a Jobbik igazságügyminiszter-jelöltje.

Történetünk 2007-ig nyúlik vissza, amikor még mindketten a 2006 őszi rendőri vérengzéseket föltáró, és az áldozatokat szívvel-lélekkel segítő Civil Jogász Bizottságban ténykednek: Morvai a bizottság társelnökeként, Gaudi annak tagjaként. A hét jogászból álló egylet februárban elkészíti jelentését, amely lelkiismeretesen részletezi Gyurcsány és Gergényi verőlegényeinek rémtetteit, majd a bizottság tagjai országjáró körútra indulnak. Ekkoriban születik meg Gaudi-Nagy Tamás legkisebb gyermeke. Gaudi pedig ennek örömére szerelmes lesz.

Morvai Krisztinába.

Krisztina, bár házasnak házas, ekkor már régen túl van legutolsó szülésén, s így alakilag talán kedvezőbb formában van, mint riválisa. És nem mellesleg: neki is megtetszik az enyhén kopasz, de azért snájdig jogász.

Love is in the air

Így hát Tamás és Krisztina között 2007. októberében, a Civil Jogász Bizottság kárpátaljai látogatásakor már izzik a levegő. Szerelmes pillantásokat váltanak.

Az első regisztrált csók a jogász csapat 2007. novemberi észak-amerikai körutazáskor csattanhatott el. S azt sorozatosan újabbak követik. Az aktusoknak több szemtanúja is van, ugyanis meglepő módon Krisztina és Tamás alig palástolja érzelmeit.

Az események forrpontja a kanadai Torontó, ahol a bizottság tagjait egy vallásos magyar család házában szállásolják el, akik nagy lelkesedéssel készülnek konzervatívnak beharangozott vendégeik fogadására. Mindenki külön szobát kap. Reggel aztán a háziasszony kis híján hanyatt vágódik, amikor Krisztina szobáját üresen, ágyát bevetetlenül találja.

– Csak nem rabolták el? – hüledezik. Föllármázza a többieket. És végül a titokról is föllebben a fátyol. Krisztinát Tamás szobájában találják. Valószínűleg felnőttesdit játszottak.

Magánügy? Az.

Éppen annyira, mint amennyire Bill Clintonnak magánügye volt, ami az Ovális irodában történt. Bele is bukott.

Vidám reggeli

A kellemes éjszaka után reggelizni gyűlik a kis csapat. A vallásos házigazdák meredt szemekkel néznek maguk elé, még a történtek hatása alatt állnak. Krisztina viszont az alkalomhoz illően felszólítja az egybegyűlteket, hogy mondjanak asztali áldást és imát.

Erre kis híján elszabadul a pokol.

Többen (a vendéglátók és a vendégek egy része) ugyanis azt gondolják, hogy az álszent, farizeus viselkedésnek is van határa.

Krisztina és Tamás közös története ezzel nem ér véget. Észak-Amerikából hazatérve egyre többször lépnek föl együtt különböző fórumokon, járják az országot, hirdetik az igét, és arról beszélnek, hogy kell erkölcsösen viselkedni.

Közben otthon várja őket fejenként három gyermek.

A Morvai-Baló-család egyik ismerőse tavaly a Kiskegyednek azt nyilatkozza: „míg az asszony politikai karrierjével van elfoglalva, addig a férje törődik a lányokkal. Gyurinak ez nem szokatlan feladat, hisz amíg a most tízéves ikrek kicsik voltak, Krisztina Amerikában dolgozott, így akkor is ő nevelte őket”.

Értsd: Balóéknál Gyuri hordja a szoknyát, hogy felesége kedvére értekezhessen a „metélt farkincákról”, korábban bedolgozhasson a Medgyessy-kormánynak szakértőként, illetőleg perlekedhessen a kerékbilincselő parkolóőrökkel.

Bizottság romokban

Morvai Krisztina 2008 februárjában végül arra hivatkozással mond le a Civil Jogász Bizottság társelnöki posztjáról, hogy úgymond „nem tud azonosulni” a szervezet irányultságával és tevékenységével. Később Gaudi is kilép.

Bizottsági forrásaink mindenesetre megjegyzik: ekkortól inkább már ők nem tudnak azonosulni Gaudi és Morvai ténykedésével.

Közben kiderül, hogy Morvai Krisztina 2007. februárja és decembere között mintegy hétmillió forintot kap a bizottság hátterében működő Október 23. Bizottság Alapítványtól. Úgymond munkadíjként. (Morvainak nincs bankkártyája az alapítvány bankszámlájához, így a kért összegeket – néha 200 ezer, máskor 800 ezer forintot – Szöőr Anna veszi föl és adja át neki. Az a Szöőr Anna, aki ugyancsak tagja a civil bizottságnak, és aki később belép, majd kilép a Jobbikból.)

A többi tag ennél lényegesen szerényebb. Van, aki a hosszú hónapok munkájáért mindössze 4-500 ezer forintot kér. Van, aki annyit se. Az alapítványt közadományokból tartják fönt. Van olyan adakozó, aki utolsó 200 forintját fizeti be, hogy a 2006 őszi megnyomorítottakat segítse.

Morvainak viszont hétmillió jár egyébként valóban áldozatos munkájáért, amit több bizottsági tag szóvá is tesz. Honlapján ezenközben azt írja: „ma pénz- és profitközpontú gondolkodás uralkodik a világban, amely mindig mindenről azt kérdezi: mennyi pénzt, mennyi hasznot hoz?”. Magát pedig úgy jellemzi: „istenhívő, római katolikus vallású vagyok”. Életrajzából pedig azt is megtudhatjuk, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán még katolikus hitoktatói diplomát is szerzett levelező tagozaton.

Néhány napja a Bombahír internetes portálnak a pornózáson kapott gárdistalány ügyében azt nyilatkozza: „Egyre több fiatallal találkozom egyetemi oktatóként, akik megnyílnak előttem szemináriumi beszélgetéseken vagy négyszemközt. Döbbenetes, mennyi fiatal férfinak okoz problémát, hogy mihez kezdjen, ha szerelmes egy lányba, mert már teljesen el van torzulva a szexualitása a személytelenségre épülő szexipar sztereotípiái irányába. Ez az egész jelenség életveszélyes a férfiakra, a nőkre, a szerelemre, a társadalomra, az emberi kapcsolatokra egyaránt. Nagyon sok áldozata van a szexiparnak, sokkal több, mint gondolnánk, s nem csak maguk a prostituáltak vagy a pornószínésznők”

Tanulságok

1. A Jobbik kormányzásról álmodik. Vona Gábor a minap azt nyilatkozta: „A Fidesz veszélyezteti a Jobbik kétharmados többségét”. Képzeljük csak el, amint leendő igazságügy miniszterük, Gaudi-Nagy Tamás bejelenti a bigámiát legalizáló törvényt, amit a Sándor-palotában trónoló Morvai Krisztina köztársasági elnök aláírásával szentesít. Bizarr.

2. Monica Lewinsky óta tudjuk, hogy egy közszereplő magánélete csak addig szent és sérthetetlen, ameddig nem ütközik a közerkölcsbe.

3. E cikk elsődleges célja elsősorban mégis az, hogy az érintettek elszégyelljék magukat. Közszereplői és magánemberi minőségükben egyaránt. Lelepleződésük miatt nyilván dühösek lesznek, talán pert helyeznek kilátásba. Vagy ugyanúgy megtámadják a Gondolát, mint az Echo tévét vagy a Magyar Hírlapot, felszólítva a Magyar Gárdát, és a Jobbik szavazóit, hogy ne olvassák, sőt gyalázzák a Gondolát. A tárgyaláson viszont szemközt találják magukat cikkünk forrásaival, egykori bizottsági tagtársaikkal, akik a fönt leírtakat megerősítik. Az ő vallomásaikat talán próbálják majd tagadni. Azonban balszerencséjükre a tanúk többen lesznek, mint ők. Persze az is lehet, hogy inkább magukba szállnak, és inkább megküzdenek a lelkiismeretükkel, amely igazán istenes cselekedet lenne.

4. A másodlagos cél pedig az, hogy a választók megtudhassák, milyen ember rejtezik a kimódolt díszmagyar öltözetben. Milyen emberek valójában azok, akik a bizalmukat kérik. Akik a Jóistenre, a nemzetre és a család szentségére hivatkozva saját családjukat is fölforgatják, házastársukat minden gátlás nélkül megcsalják.

* * *

Alábbi levelet kaptuk a neves jogvédőtől, amelynek első részében csakugyan jelentős jogvédő munkásságát ismerteti, második részében pedig megfenyegeti a Gondolát, árulónak nevezi, pert helyez kilátásba, ahogy előre megjósoltuk. Mivel ezt már meg is ígértük neki, az alábbiakban szó szerint közöljük a Gondolát gyalázó levelet, amelynek csak egy baja van: nem szól arról a cikkről, annak tartalmáról, amit súlyos szavakkal elítél. Nem elegáns valakinek a magyarságát előretolnia erkölcsi kérdésekben…

Gaudi-Nagy: A jogvédők lejáratása kudarcra van ítélve

Tisztelt Gondola Szerkesztőség!

A mai napon a portáljukon a személyemet és Morvai Krisztinát gátlástalanul gyalázó cikkük (először azt hittem április tréfa) arról győzött meg végképp, hogy jó úton járok a magyar emberek jogvédelme és a nemzet felemelkedése érdekében folytatott küzdelmemben. Ezt a küzdelmet nemrég már nemcsak nemzeti jogvédőként, a több száz koncepciós eljárás alá vont, kilőtt szemű, jogellenesen fogva tartott és a jelenlegi rendőrállami rendszer által megtiport emberek jogi védelmét hat éve ellátó, közel száz nemzeti érzelmű ügyvédet tömörítő Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetőjeként, hanem idén január óta a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselőjelöltjeként (Budapest XV. kerület, 23 vk.), majd februártól a Jobbik igazságügyi miniszter-jelöltjeként folytatom.

Jogvédő munkásságomat, tevékenységemet a közvélemény azt gondolom, jól ismeri, de aki további és a valódi részleteket kívánja megismerni kérem nézze meg a www.njsz.hu és a www.gaudi.jobbik.hu honlapot. Érdekes módon azonban mióta a radikális változás programja mellé álltam, mint nemzeti jogvédő a Fideszhez közel álló médiumok többsége hirtelen elzárkózott a legfontosabb jogvédő ügyeink közlésétől is. Például örömmel jelentem, hogy éppen ezen a héten sikerült egy kemény perben végül önkéntes kártérítésre és megkövetésre kötelezni a Budapesti Rendőr-főkapitányságot egy 2006. október 23-án véresre vert és több mint két napig jogellenesen fogva tartott fiatalember ügyében, eddig ilyenre nem volt hajlandó a BRFK, bár már hat jogerős ítéletünk van 2006 őszéről ellenük.

Legutóbb még a Magyar Narancs is az alábbiakat közölte a velem készült interjúban: „Jogvédőként évek óta csak tűzoltó tevékenységet végzünk, de az elmúlt években jelentős sikereket értünk el a jog újraszabása, a fogalmak újraértelmezése terén is. Precedenspereink gyökeresen átalakították a joggyakorlatot: ma már egyértelmű, hogy a tüntetés helyszínéről elhurcolt tüntető felmentése esetén jelentős kártérítés jár. A nagy kihívást 2006 ősze hozta el, amikor koncepciós perek tucatjaiban értük el ártatlanok felmentését a tüntetéseket követő megtorlások időszakában. Sokukat jogerős ítéletekkel és egyezségekkel jóvátételhez is juttattunk, azonban még sok perünk zajlik. A felelősök azonban még mindig szabadlábon és tipikusan a rendőrség kötelékében vannak.”

Jogvédő munkásságomat Orbán Viktor is elismerte, aki az Ékes Ilonával részemre megosztva 2007. decemberében megítélt Polgári Magyarországért Díj átvétele alkalmával azt írta nekem, hogy a magyarság védelmének magasztos elvét és a jogászi precizitást egyesítem tevékenységemben, amellyel annyi jogfosztotton segítettem. Ehhez képest megdöbbentő számomra az, hogy a fidesz.hu honlapon a Rendőri brutalitás mappában a legfrissebb hír 2007. szeptember 28-i keltezésű és ott a Demokrácia Központban bízó jogsértettek beszámolói olvashatók, de már egyetlen szó sincs a koncepciós eljárások fejleményeiről, illetve a civil és nemzeti jogvédők által elért sokéves és szívós jogvédő munka eredményeiről, de még az említett díj átadásáról sem.

Indítottak már ellenem '56-os szabadságharcos elleni koncepciós eljárásban kifejtett védői munkám miatt később megszüntetett ügyvédi fegyelmi eljárást, jelenleg is folyik ilyen, mert a Pest megyei rendőrfőkapitány feljelentett, mert "Adjon az Isten!" köszöntéssel éltem a politikai foglyok kiszabadítása elleni váci tiltakozó gyűlésen. Nemrég 200 ezer forint rendbírsággal sújtott nem jogerősen az elfogult bíró a Szabadság téri szovjet szörnyemlékmű megrongálása miatti büntetőperben, mert a levert szovjet címerre azt mondtam, hogy az a Dunában méltó helyén van, amit most is fenntartok.

Már voltam Önöknél "egykori liberális jogvédő" (ezt a valótlanságot akkor azonnal korrigálták), a Heti Válasz szerint Slotával szeretnék összefogni a felvidéki magyarok ellen, amikor önrendelkezést követeltem a jelenlegi parlamenti pártok helyett az elszakított területeken élő magyarok számára. Ennek nyomatékául tartottunk nyilvános fórumot Komáromban és mentünk át tegnap Morvai Krisztinával a békediktátum által kettészelt Komárom hídján, tettük le az összetartozást kifejező nemzeti szalagos virágcsokrot, hajtottunk fejet és énekeltük el a Himnuszt államalapító Szent István király lovas szobránál a szlovák rendőrség élénk érdeklődése közepette (bár sokkal puhábbak voltak, mint a minket tavaly március 15-én gázspray-vel jogellenesen lefújó budapesti rendőrök) és álltunk ki az igazságtalan döntés miatt szenvedő magyarok önrendelkezési joga mellett és bizonyítottuk be, hogy értelemmel, bátorsággal és a jog erejére támaszkodva lehet eredményt elérni, és véget kell vetni a megalkuvás és gyávaság eredménytelen politikájának.

Nyilvánvalóan már ezt nem tudták elviselni azok, akiknek valamiért fáj a magyarság öntudatra ébredése és soha nem látott erejű önszerveződése. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez váltja ki a jelenleg uralkodó hatalmi elit féktelen bosszúvágyát, dühét és aljasságát. Jogvédő hivatásomban semmi nem fog megtántorítani és már most közlöm, hogy céljukat semmilyen aljas eszközzel nem fogják elérni. A magánéletemmel és a családommal kapcsolatos durva és alantas rágalmak miatt bíróságon veszek elégtételt nemcsak Önökön, de minden továbbközlőn is, azonban a történelmi jelentőségű és sorsdöntő választásra való felkészülésben ez sem fog akadályozni.

Tudom, hogy a választópolgárok sokkal bölcsebbek Önöknél és nem hagyják magukat mellékvágányokra vezetni, hanem a fő kérdés lebeg a szemük előtt: április 11-én arról fognak dönteni, hogy az eddigi országromboló, hazudozó, az embereket elszegényítő és megalázó, hatalmuk megtartásáért semmilyen aljas eszköztől vissza nem riadó hatalom fogja-e továbbvezetni az országot, vagy végre valóban radikális változás történik. Ez a mostani sajtó rágalomkampány pontosan ezt a fő kérdést kívánja elfedni. Arra kérem a választópolgárokat, hogy ne hagyják magukat sokadszorra is megvezetni, s az engem, valamint a Jobbik más személyiségeit érintő gyalázatos vádakkal magukat a további országrombolás eltűrése irányába befolyásolni. A sajtót pedig arra kérem, hogy a rágalomkampányt haladéktalanul fejezzék be és a kampány hátralévő részében térjenek vissza eredeti hivatásukhoz: a választópolgárok kiegyensúlyozott és sokoldalú tájékoztatásához, a választáson induló politikai erők programjainak, miniszter-jelöltjeinek, az ország előtt álló választás tétjének bemutatásához – az ország előtt álló jövőképek összehasonlításához.

Korábban még érdeklődéssel figyeltem a gondola.hu híreit, de a mai, Jobbikot gyalázó korszaka intellektuális örömöt már értelmes ember számára nem okoz. Sajnálom Önöket és mindazon jobb sorsra érdemes újságírókat, akik nem a nemzetünk ellenségei ellenében használják tudásukat és lehetőségeiket, hanem éppen azok ellen, akik arra tették az életüket, hogy ez a sokat tiport, jogfosztottságban élő nemzet végre saját kezébe vehesse sorsát és a nemzeti önrendelkezés útjára lépjen.

Természetesen, amennyiben Önök nem kérnek tőlünk elnézést és a jogsértő cikket haladéktalanul nem távolítják el portáljukról, megfosztva ezzel a jogsértő tartalomtól (a Ptk. 84. § (1) bekezdés d) pontja alapján, amely szerint akit személyhez fűződő jogában megsértenek többek között követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását), úgy Önöknek számolniuk kell a személyiségvédelem büntető és polgári jogi jogkövetkezményeivel, és ezen túlmenően a magyar emberek többségének mély megvetésével és érthető indulataival. Aljas indokaiknak különös hangsúlyt ad, hogy a cikket Nagyhéten, a kereszténység legnagyobb ünnepének küszöbén tették közzé. Önök ezzel végképp kiírták magukat a tisztességes sajtó sorából. A korábbi napok menetrendszerű Jobbik-ellenes gyalázkodásai után Önöknek sikerült minden eddiginél mélyebbre süllyedni. A történelem lapjain Önöket mindenki az áruló Hegedűsnek fogja elkönyvelni és az utókor úgyis Dobó Istvánra fog emlékezni tisztelettel. Közben pedig zavartalanul folyik az ország szervezett politikai bűnözők általi fosztogatása és a magyar emberek kizsigerelése, elnyomása.

Biztos vagyok benne, hogy minden nemtelen támadás, ármány és cselszövés ellenére 2010 májustól az Országházban nagyszámú elkötelezett, tisztességes jobbikos képviselőtársammal együtt a nemzet szolgálatában érvényt tudunk szerezni a "Radikális változás" programjának és ott küzdhetek velük együtt politikusi-jogászi hitvallásom szellemében:

„Célom, hogy a jog ne a kifosztás és az elnyomás eszköze legyen, hanem a közjót szolgálja, és biztosítsa a magyar emberek szabadságát, méltóságát, biztonságos és büszke életét.”

Akárhogy is döntenek, azt gondolom jelen közlemény megjelentetése a legminimálisabb, amit megtehetnek.

Áldott Húsvétot kívánok a Feltámadás reményében.

Budapest, 2010. április 1.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd

a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője,

a Jobbik Magyországért Mozgalom országgyűlési képviselőjelöltje (Budapest XV. kerület, 23 vk.)

a Jobbik Magyországért Mozgalom igazságügyi miniszter-jelöltje

Klár Benedek
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
MTI Hírfelhasználó