Csontvázak a szekrényben. 76-an remélték az elmúlt négy esztendőben a kormány tagjaként, hogy fényes cselekedeteik révén beírják nevüket a történelemkönyvbe, s mindemellett karrierjük és életszínvonaluk jelentős javulását sem tekintették mellékes cselekedetnek.
2010. május 15. 08:41
A 2006-2010-es ciklusban két miniszterelnöki esküt is meghallgathattak a képviselők: az elsőt 2006. június 9.-én, a másodikat három évvel később, 2009. április 14.-én.
„Én…Gyurcsány Ferenc…én Bajnai György Gordon esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek; az alkotmányt a többi jogszabállyal együtt megtartom és megtartatom; a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; miniszterelnöki tisztségemből eredő feladataimat a Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása és az alkotmány érvényesülése érdekében lelkiismeretesen teljesítem!”
Hosszan tartó taps kísérte az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. Megszólaltak a fanfárok. A teremben lévők felálltak. A nemzeti zászlót ünnepélyes külsőségek között díszegyenruhás katona hozta az ülésterembe. Odakünn kormányőrök riogatták a galambokat a kordonnal lezárt téren, miközben Gyurcsány Ferenc szívére tett kézzel mondotta el szent ígéretét. Gágogtak a ludak midőn Bajnai György Gordon átszellemült tekintettel még azt is hozzá tette, hogy „Isten engem úgy segéljen!”
Mindkét „legény” madár akart lenni, a felhőkkel játszva, könnyedén vitetetve magukat a széllel. De nem szálltak egyedül, az ország is velük szállt. Ember nincs ’ki összeszámolja ígéreteiket. Hirdették, s tán hitték is: beköszönt a szép új világ, válságkezelő reformjaikat még az unokáink is áldani fogják. Teljesítményük értékét a választók visszaigazolták, - látták, hallották, tapasztalták, vélték és vélik: a romlás évei köszöntöttek ránk!
***
A leköszönt parlamenti ciklusban „használták" először a rendszerváltás óta a bizalmatlansági indítvány intézményét. Korábbi jótevőjét (Medgyessy Péter) puccsal eltávolító Gyurcsány Ferenc híres balatonőszödi őszinte vallomása maradandó emléknek bizonyult a Tisztelt Házban.
"…Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt a kollegákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, húzzatok már a picsába ezzel! Gyerünk előre! Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig hazudtuk… Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit! Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?..."
Semjén Zsolt, kereszténydemokrata lélek lévén, parlamenti értékelésében jóval szolidabban fogalmazott:
"És tudja, Gyurcsány úr, a legvérlázítóbb ebben az egészben az, hogy miközben az országot tönkretették és az embereket elszegényítették, addig az önök klientúrája, nómenklatúrája –hogy Szili Katalin elnök asszony klasszikus kifejezését használjam –, az off-shore bárók milliárdosok lettek..."
***
Sok-sok meditáció, hezitálás után, hallgatott a Nagy Testvér a Kis Testvér szószólójának (Horn Gábor) félreérthetetlen üzenetére: „Gyurcsány menjen a p…ba!” Az erről szóló indítványt, valamivel óvatosabban, párt pénzen a kozmetikai és plasztikai cégek nagy csodája, Lendvai Ildikó a szocialisták frakcióvezetője terjesztette a Tisztelt Ház elé 2009. április 14-én. Nem csak a Fidesz és a KDNP, hanem pártja (MSZP) és az SZDSZ padsoraiban is megtapsolták. A Fidesz és a KDNP a parlament feloszlatását kezdeményezte, ám az MSZP-SZDSZ padsoraiban felismerve hatalmuk megrövidülését, mélységesen elvetették. A zökkenőmentes kormányfőváltás feltétele volt azonban, hogy az MSZP találjon az SZDSZ számára is elfogadható új kormányfőt.
Ennyi miniszterelnök-jelöltje fennállása óta nem volt szép hazánknak! Nemet sem mondtak soha ily sokan e megtisztelő „beosztásra”! Indulásként az MSZP Glatz Ferenc akadémikust és Vértes Andrást, a GKI elnökét, három nevet ajánlotta, az SZDSZ azonban rögtön kihúzta a listáról. Surányi Györgyöt viszont el tudták volna miniszterelnökként képzelni, ám a volt jegybankelnök köszönte, de nem kért belőle. A liberálisok így Bokros Lajost a Horn-kormány idején csomagjáról elhíresült pénzügyminiszterét szorgalmazták, de nemet mondott ő is. Felvetődött még Simor András jegybankelnök, Békesi László egykori pénzügyminiszter, Gráf József agrárminiszter, Patai Mihály a Budapesti Értéktőzsde elnökének, az Unicredit Bank vezérigazgatójának jelölése, majd a román-magyar kettős állampolgár Takács János az Electrolux Lehel Kft. Vezérigazgatója tűnt befutónak, ám az SZDSZ ügyvivői 8:3 arányban elvetették. Rajtuk kívül megpendítették még Mészáros Tamást, a Corvinus Egyetem rektorát, Straub Eleket, a Magyar Telekom volt vezérigazgatóját, Jaksity Györgyöt, a Concorde Értékpapír Zrt. ügyvezető igazgatóját, Pongrácz Antalt, az OTP vezérigazgató-helyettesét, a Szerencsejáték Zrt. és a Malév egykori vezérét, Felcsuti Pétert, a Bankszövetség és a Raiffeisen Bank vezérigazgatóját, Jaksity Györgyöt, a Concorde Értékpapír Zrt. elnökét, Oszkó Pétert, a Deloitte Magyarország elnök-vezérigazgatóját is. Pár óráig szóba jött Kovács Árpád ÁSZ-elnök, Kiss Péter a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, és Szekeres Imre honvédelmi miniszter is, ám a befutó mégis Bajnai GyörgyGordon lett.
A parlament 204 igen, nem szavazat nélkül, 8 tartózkodással szavazta meg a Gyurcsány Ferenc "elleni" bizalmatlansági indítványt, és választotta miniszterelnökké Bajnai György Gordont. Fényeses út az övé: 2007. július elsején lépett porondra, Gyurcsány Ferenc barátjaként. Önkormányzati és területfejlesztési miniszterként kezdett, nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterként folytatta, majd miniszterelnökként jutott a csúcsra.
***
Az elmúlt négy esztendőben a magasztos utat 2 miniszterelnök, 35 miniszter, és 41 államtitkár járta. Néhányat többször is, ide-oda. Gyurcsány Ferenc bőségesen élt a csere-bere lehetőségével. Előléptette államtitkárból miniszterré, majd eltávolította Horváth Ágnest, aki a honvédelmi tárca költségén családi utazás keretében az afganisztáni egészségügyet kívánta megreformálni. Kinevezte, átszervezte, majd leszerelte Lamperth Mónikát (önkormányzati és területfejlesztési miniszter, szociális és munkaügyi miniszter) és Szabó Pált (gazdasági és közlekedési miniszter, közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter). Véglegesen szakított Fodor Gáborral (környezetvédelmi és vízügyi miniszter), Kákosy Csabával (gazdasági és közlekedési miniszter), Kóka Jánossal (gazdasági és közlekedési miniszter), Molnár Lajossal (egészségügyi miniszter), Persányi Miklóssal (környezetvédelmi és vízügyi miniszter), Petrétei Józseffel (igazságügyi és rendészeti miniszter), és Takács Alberttel (igazságügyi és rendészeti miniszter).
Az utolsó padsorba átülő ex-kormányfő hatalma teljében útilaput rakott az általa korábban favorizált Dióssy Gábor (gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár), Gál J. Zoltán (Miniszterelnöki Hivatal államtitkára), Garamhegyi Ábel (gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár), Gilyán György (Miniszterelnöki Hivatal államtitkára), Horn Gábor, (Miniszterelnöki Hivatal államtitkára), Kincses Gyula (egészségügyi minisztériumi államtitkár), Kondorosi Ferenc (igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár), Kovács Attila (egészségügyi minisztériumi államtitkár), Kovács Kálmán (környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár), Magyar Bálint (Miniszterelnöki Hivatal államtitkára), Molnár Csaba (nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztériumi államtitkár), Németh Imre, (Miniszterelnöki Hivatal államtitkára), Szetey Gábor(Miniszterelnöki Hivatal államtitkára), Tátrai Miklós,(Pénzügyminisztériumi államtitkár).
***
A tárcák között is számosan vándoroltak. Mindössze egy minisztérium úszta meg a négy esztendőt személyi cserék, kiegészítések nélkül: a földművelésügyi és a honvédelmi. A helybejárást Gráf József miniszter, Gőgös Zoltán államtitkár fémjelezte. Rajtuk kívül minden szerkezet- és kormányátalakítást érintetlenül sikerült túlélnie a miniszterek közülHiller Istvánnak (oktatási miniszter) és a hatvanadik évét taposó vegyész Szekeres Imrének (honvédelmi miniszter.), ésArató Gergelynek (oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár). Ide-oda táncolva hasonlóan a ciklus kezdete óta a bársonyszékhez ragadt Iváncsik Imre, (honvédelmi minisztériumi államtitkár, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításában közreműködő államtitkár), Kiss Péter, (szociális és munkaügyi miniszter, Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter), és a főnökét mindenhová elkísérő államtitkári famulusa Csizmár Gábor.
***
Nesztoránál jóval szerényebben szemlélte csapatát Bajnai György Gordon. Sokak szerint legáldásosabb cselekedete volt, hogy felismerte: elődei által oly nagyon sztárolt, s nyakára ültetett Draskovics Tibor félszárnyú madár csupán, mert igazságügyi és rendészeti miniszterként nem elég csupán a pénz világában eligazodni. Nem kímélte a földművelési tárca által delegált, alig harminc évesen titkosszolgálatokat irányító miniszterévé kinevezett ifjú titánt, Ficsor Ádámot sem. Közreműködésüket látván, mindkettőt menesztette.
23 államtitkár fordult meg a kormányában. A folyamatosság megőrzése érdekébentizenhatot átmentett az elődjétől. Időközben egyet közülük előléptetett miniszterré (Juhász Gábor). De, fölöttébb elégedett volt Oláh Lajossal is, aki eleget téve a kérésnek, hat nap alatt sikeresen átképezte magát környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkárból közlekedési, hírközlési és energiaügyi minisztériumi államtitkárrá. Rásütött a nap Katona Tamásra és Újhelyi Istvánra is. Gyurcsány Ferenc mindkettőjüket előkelő helyen száműzte a kormányából, ám nem kis szerencséjükre az új miniszterelnök nyomban felismerte a bennük rejlő őstehetséget, és újra a magasba emelte őket. Értelemszerűen hasonlóan vélekedett a pártoktól független kiválasztottjairól, midőn kinevezte Szabó Vilmost külügyminisztériumi, Kling Istvántkörnyezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkárrá, Hegedüs Dórát pedig a Miniszterelnöki Hivatalba kooptálta. Külön érdekesség: még a kinevezés évében menesztette két kiválasztottját, Horváth Csabát és Szigetvári Viktort.
***
A szakértelmet tekintve, tán Szabó Imre vitte legtöbbre: tornatanárként, labdarugó edzőként mindkét kormányban környezetvédelmi és vízügyi miniszterségig vitte.
Polihisztornak látszott Molnár Csaba is, (nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztériumi államtitkár, közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter, Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter). Kinevezésekor – biztatásként - rögvest kapott egy új luxus Audit, függetlenül attól, hogy már érvényben volt a kormányt által hirdetett „szigorú takarékossági csomag".
Ember nem hitte volna a rendszerváltás óta azt sem, hogy független képviselő is miniszter lehet. Somogy Megyei Közgyűlés elnökeként, szocialista támogatással parlamentbe jutott Gyenesei Istvánnal - Gyurcsány Ferenc jóvoltából – megtörtént.Asikereit népes társaságában, általában színes klottgatyában (utólag sportnadrágnak nevezte) ünnepelte. Bajnai György Gordon azonban nem kedvelte e ledér táncot, s egy megbízhatóan jól öltöztetett MSZP képviselőre (Varga Zoltán) bízta a tárcát.
***
A végkielégítésről szólva, a kormányszóvivői iroda közleményben közölte: „a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény szerint - sem korábban, sem most - a távozásakor juttatott pénz nem végkielégítés, hanem juttatás. Hat havi illetménnyel megegyező juttatásra jogosultak és azoknak jár, akik több mint egy évig a kormány tagjai voltak.”
***
Csontvázak a szekrényben! Pedig látványosan beoltatták magukat a H1N1-oltási kampány során a fotósoknak pózolva. Listánkra tekintve számos, már az emlékezetből eddig is kimaradó miniszter és államtitkár szerepel. Jelezzük, hogy ki, mikor és meddig volt kormánytag, lévén aligha írták be nevüket a magyar történelem jeleseit rögzítő könyvbe. A kíváncsiabbak a nevekre rákapcsolva részletesebben is felfrissíthetik ismereteiket.
A legvisszafogottabb becslések szerint is legalább negyvenezer ártatlan magyar áldozata volt a kommunista partizánterrornak a második világháború végén. És ki tudja, hányan lehetnek még azok, akiket a trianoni békediktátum után gyilkoltak meg egy korábban soha nem volt (és soha nem is lesz) ország pribékjei, csak azért, mert magyarok voltak.
Wintermantel Zsolt (Fidesz) szerint abszurd a Budapestet vezető baloldali koalíció részeként politizáló LMP élhető város koncepciója, amelyből kizárnak lényegi városfejlesztéseket. Az LMP budapesti elnöke egyébként könnyen cáfolható, érvénytelen állításokra hivatkozva terveztetné újra a Galvani hidat.
A normalitás elleni háború légnyomást okozott magas poszton is.
