Trianon és a nemzeti összetartozás
A magyar állampolgárság könnyített megszerzését szabályozó mostani törvény oldja a trianoni traumát.
2010. június 5. 09:19

A trianoni békediktátum 90 esztendő múltán is szorongatja, víz alá húzná és megfojtaná az Európában a legsúlyosabb csapást, a nemzet szétdarabolását is elszenvedni kényszerülő magyarságot, aminek következtében több hullámban száz meg százezreket fosztottak meg önkényesen állampolgárságuktól és javaikat elrabolva űztek el szülőföldjükről, ugyancsak százezrek kényszerültek a társadalmi rendszerváltozások során szülőhelyük elhagyására, Trianon következményeként pusztultunk-vesztünk, és mint oldott kévének szét kellett volna hullnia nemzetünknek.

És ez még sem történt meg. A szétszakítottság, a negatív demográfiai görbe alábukása ellenére a magmaradt magyarság a nemzeti összetartozás tudatát nem veszítette el. Az országot fizikailag megcsonkolták, kilencven év alatt hatalmas volt a magyarság lemorzsolódása, az elszakított nemzetrészek szétfejlődésének jelei is mutatkoztak ugyan, de a nemzeti együvé tartozás érzése ebben a században is megmaradt. A magyarság tudatában a történelmi Magyarország ekképpen tovább élt. A Kárpát-medencében egy virtuális belső Magyarország született. Ennek határai a nemzeti nyelv, a nemzeti kötődésű irodalom, a hitélet, a művészetek, a népi alkotások, a hagyományőrzés, a viselkedési szokások továbbélése révén a fizikai-fölrajzi, állami és jogi széttöredezettség ellenére az országhatárok fölött is átívelőn élt tovább.

A magyar állampolgárság könnyített megszerzését szabályozó mostani törvény a folyamat felgyorsulását erősíti. Oldja a trianoni traumát. Üdvös lenne, ha ezt a magyar köztudatból is kioldaná.

Európa mai politikai és jogi berendezkedése egyáltalán nem kedvez ugyan a „mindent vissza!” érvényesítésének. Ha Erdély hovatartozásának megváltozását illetően erre alkalom teremtődnék, hogy a „mindent vissza” jegyében ez az ábránd valósággá váljon – mint ahogy ilyen elképzelések voltak is a II. világháború előtt és után -, ha ez a demokrácia szabályai szerint történnék, mit képzeljünk, népszavazáson hány erdélyi román adná voksát erre a változásra? És ha mindannyian óhajtanák is a románok ezt a változást, mit kezdene az új államalakulat a hétmilliónyi erdélyi románnal? Azt mondanók, hogy álljanak mindannyian az apjuk, vagy a nagyapjuk fejfája mellé?

Ne ábrándozzunk!

Maradjunk a nemzetegyesítés reális, Európában szavatolt lehetőségeinél. Ennek leglényegesebb eleme a szabad mozgás. A szabad munkavállalás. A határok átjárhatósága. A nemzetrészek összetartozásának fontos pillére lesz a magyar állampolgárság megszerzésének könnyített lehetősége. A szlovák Fico és körei éppen attól félnek, hogy a magyar-szlovák határ menti sávban kompakt tömegben élő magyarokat tömeges magyar állampolgárságuk révén Magyarország magához kapcsolja.

Erre mit mondjunk? Azt, hogy tetszettek volna Trianonban és Párizs mellett a kompakt magyar lakosságot ingó és ingatlanjaikkal együtt országukból nem kiszakítani? Ha viszont megvonják a szlovák állampolgárságot azoktól, akik a magyart is választják, éppen maguk rekesztik ki országukból őket.

A magyar összetartozás és megmaradás harmadik fontos eleme az autonómia. Ennek többféle, „tiszta” vagy kombinált, Európában bevált formája ismeretes. Ezek valamelyikét, vagy mindannyit viszont helyben kell megteremteni. Helyi összefogással, az együvé tartozás imperatívuszának minden politikai csoportosulásra, társadalmi rétegre való kiterjesztésével. És, természetesen az anyaországgá visszaépülő erős Magyarország hatékony külpolitikájával.

A magyar parlamenti választások sikere a magyar összetartozás megerősödésének eredménye. Ez történt ezt megelőzően a helyhatósági választások alkalmával is, ha nem is ilyen átütő sikerrel. Nálunk, Erdélyben az Európai Parlamenti választások jártak hasonló következményekkel. És mindezeknek a tanulságoknak dacára tovább folyik a kicsinyes és ártalmas „betartások” buta politikája, a nemzeti ködevés, amely nem teremt Nagy-Magyarországot, hanem a megmaradt kicsit, a róla lefaragott részek összetartozását is rombolja.

Az új magyar parlament helyesen tette, hogy nem teketóriázott, nem halogatta, fektette, fúrta-faragta a kettős állampolgárság megszerzésének jogi lehetőségét. A sunyító lemondásnak és halogatásnak a végére, hatvanöt év után pontot, illetve felkiáltójelet tett.

Orbán Viktor és csapata ezt a nemzeti felhajtó erőt vette észre és átütő sikert épített rá.

A trianoni békeszerződés napját, 1920. június 4-ét a Magyar Országgyűlés nagy szavazattöbbséggel a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. Ezzel a törvénnyel a magyarság történelmének legtragikusabb pillanatát, éppen azt az évfordulót jelölte meg az összetartozás napjaként, amelyen a példátlanul igazságtalan trianoni döntés nyomán darabokra tépték azt a Magyarországot, amely a fizikai földrajzilag is egységes Kárpátok és az Alpok-alja övezte térségben már ezer esztendeje keresztény államot alkotott. Hogyan lehet a „szétszakítás”, a „feldarabolás”, dátumát az „összetartozás” napjává átváltani?

Az ellentmondás csak látszólagos. A trianoni szétdarabolás és egyéb, a magyarságot ért történelmi traumák csodája, hogy a magyarság szétszaggattatása ellenére a nemzettudat szintjén a róla leválasztott nemzetrészekkel együtt magyarságát, nyelvét, hitét, kultúráját, egyetlen szókapcsolattal kifejezve: nemzeti mivoltát 90 éven át megőrizte.

A magyar összetartozás tudata köztünk volt és bennünk élt, a nemzeti lét fő sodorvonalához tartozott. A mindenkori tiltások és félelmek ellenére Kis-Magyarország be van szórva Trianon-emlékművekkel és emlékjelekkel. Terekre, utcákra, közszemlére is kiálló és a lélekben rejtőzködő emlékjelek sokasága látható vagy érzékelhető az elszakított területek magyarságának környezetében is. Néhány számítógépes kattintással a világhálón a trianoni emlékművek, emlékjelek százainak képe villan velünk szembe. A Trianon téma maga hozza a formát. Sok emlékmű kerete adott: a Kárpátok koszorúzta történelmi Magyarország.

Kimondottan Háromszéki vonatkozású, hogy amíg a mai napon erről a tragikus napról emlékezünk, addig a Hűség Városában a soproni Erdélyi Kör és a városvezetés Háromszékről származó andezit tömbből alkotott Trianon-emlékművet avat. Az Alpok-alján került volna némi helyi kő is. De össze-és együvé tartozásunk kisugárzása így erőteljesebb. A háromszéki származású kőtömbbel. Mint ahogyan Várpalotán az egykori Zichy-kastélyt elfoglaló Trianon Múzeum is ilyen, ahol a Székelyföld 1000 pillanata című, Váradi Péter Pál alkotta fotókiállítás is szálláshelyre lelt.

A vezetői révén, sajátos örökségének lélegeztető gépen tartása nyomán egyedül a magyar széttartozás pártja, az MSZP szavazott a Nemzeti Összetartozás Napja ellen. Sőt, szószólójuk stílusosan azt kifogásolta, hogy miért nincs törvénybe foglalva a trianoni határok sérthetetlensége?

Azért, mert ha a Trianon palotában 90 évvel ezelőtt kijelölt gránicokat ért utólagos határsértéseket orvosolnák, meg kellene szüntetni a Kis-Magyarországgal összes szomszédos államokat.

És ezt a Magyar Országgyűlés nem akarja.

Sylvester Lajos
  • „Tudományos” látásmód
    Ilyen körülmények között lefordíthatjuk-e Lenint magyar pénzből angolra?
  • Eltüsszentett forradalom
    Tényleg feltámadt a baloldali ellenzék, legalábbis sok éves tespedését felszámolva mintegy varázsütésre in concreto a tettek mezejére lépett.
MTI Hírfelhasználó