Olvasónapló – apró papírok, emberek
Központi nyomtatványok XXIX. csoport 26/a sz.
A szöveg egy hivatalos irat alsó bal sarkára van nyomtatva, egészen pici betűkkel; jobbra ettől cégjelzés: Székesfővárosi házinyomda 1910.
2010. augusztus 8. 09:21

Hát ez meg mi az ördög barázdája?

A szöveg egy hivatalos irat alsó bal sarkára van nyomtatva, egészen pici betűkkel; jobbra ettől cégjelzés: Székesfővárosi házinyomda 1910. Az utóbbi értelme világos: milyen cég és mikor készítette, azt mutatja.

Felül, a lap tetején Budapest címere jelzi az irat hivatalos jellegét. Alatta nagybetűvel ez áll: Budapest székesfőváros polgármestere; kétszer aláhúzva.

Jó, ha tudjuk, régen a főváros választott, tényleges vezetője viselte a polgármesteri címet, a ma használatos főpolgármester kifejezés a főispánnak megfelelő, a magyar államot képviselő személy megnevezése volt. Utóbbi nem vett részt a folyó ügyek irányításában, afféle felügyelői funkciót töltött be; nem választották, kinevezték.

Ennyi, amit előre nyomtattak.

De nézzük csak mi a hivatalos, „cégfejes” papír üzenete?

Központinyomtatványok: a székesfővárosi ügyvitelben eszerint léteztek nem központi nyomtatványok is; talán az intézményeké lehettek ilyenek.

XXIX. csoport 26/a sz.: az űrlap száma/raktári száma. Talán. Afféle típusjelzés. Azidőtájt, a bürokrácia fénykorában rengetegféle, a munkát megkönnyítő, pusztán kitöltést kívánó nyomtatott papír készült; s ez az irathamisítást megnehezítette, ugyanakkor bizonyos tekintélyt sugárzott. A hatalomét. A római meg az arabs szám, a perjelzés meg a „csoport” kifejezés használata kiterjedt és szabályozott rendszer létét mutatja. Óhatatlanul földereng a mai olvasóban a kérdés: ugyan hogyan is nézhetett ki a XXIX. csoport 26/b sz. előre nyomtatott levélpapír? Vagy nem is volt? A „/a” pusztán a „26. sz.” továbbfejlesztett változata? S miért volt szükség e változatokra? Mi kényszerítette ki létüket? Bizony, nem tanulság nélkül való a válasz utáni nyomozás – egy levéltártani segédtudomány, az irattan foglalkozik vele; hagyjuk is most művelőire a rejtély megoldását.

Kövessük inkább a szöveg tartalmát. Azaz az irat lényegét. Írógéppel lett írva – emlékeznek, az a masina lecsapó karok fejére szerelt domború betűkkel csinálta a sorokat. Ma már lénygében kiveszett, egynéhány mélykonzervatív jellem használja csak, mint ahogyan 1910-ben a lúdtollat. Mostanság asztali masinával nyomtatunk; már aki; e sorok például képernyőn élnek majd, amíg élnek; legfeljebb egynehány rajongóm, ha van – jelentkezzék! – készít papírra másolatot, hogy állandóan --, áramszünet esetén gyertyafénynél, fáklyalángnál -- olvashassa.

A szöveg címe komor szó: RENDELET, csupa nagybetűvel, mint a győztes Nemecseké. Rögzíti a kibocsátó polgármester határozatát, miszerint „ideiglenes hivatalnoki minőségben”, „egyszázhúsz korona havi fizetéssel” és „egyszáz korona negyedévi lakáspénzzel” „a VII. fizetési osztályba beosztva” „ideiglenes hivatalnoki minőségben alkalmaztam”. A polgármester „fölhívja” friss beosztottját, hogy „működése megkezdése végett dr. Wildner Ödön tanácsnok úrnál /IV. Városház utca 16. II. em./ haladéktalanul jelentkezzék”.

Szóval már a fővárosi önkormányzat új épületében, a maiban. De nem az „Újvárosházán”, mely a Váci utcában áll ma is. Pest történelmi városházáját 14 évvel korábban bontották le, s telkét a némelyek szemében oly dicsőségesnek látszó gründercájt ingatlanhiénáinak vetették. A múltunkat. Így alakult a jelenünk olyanná, amilyen ma.

Még némi utasítások jönnek, majd a dátum, aláírás.

„Budapesten, 1914. évi november hó 15-én.” „Bárczy polgármester”. S a kor szokása szerint csak ekkor következik a kinevezett neve: dr. Fülep Lajos.

Apró papír után az ember.

Fülep Lajos. Ki volt? Minek nevezzem? Általában művészettörténésznek szokták, de ez némileg megtévesztő, mert nem nagyon írt a művészetről történeti dolgozatokat. Filozófus? Művészetfilozófus? Afféle. De talán a legtalálóbb volna antennának nevezni: a mások, és önmaga gondolatait sugározta az űrbe. Egy bizonyos szellemi magatartás hullámait. Fodor András, egyik sétálva oktatott tanítványa írt róla naplójában; sőt a neki szentelve kiadott naplókötet címében hordja nevét: „Ezer este Fülep Lajossal.” Bevallom, magam nem értem a Fülep-hívek kisegyházának dogmatikus gyökereit: a próféta összegyűjtött művei nem nyűgöztek le. De ez magányügy. Hát vissza az irathoz, mert a hivatalos iratok minden esetben a közre tartozó ügyet rögzítenek.

Érdekes a dátum. 1914. november 15. Az első világháború tizenharmadik hete; ha jól számolom. Vége a harci lelkesedésnek, jönnek a lövészárok-hétköznapok.

Fülep 1914-ben tért vissza Itáliából, tíz évet töltött ott, jórészt egy állami ösztöndíj segítségével. Itthon egyetemi tanárságra pályázott…

… de hagyjuk az életrajzot. Sokat írtak róla, de kritikai monográfia tudtommal nem elemzi életét/életművét. Azért van hova fordulni az érdeklődőnek.

Például ahhoz a kötethez, amely a föntebb elemzett polgármesteri rendeletet közreadta. Szerkesztője minden dokumentum adatát pontosan rögzítette – nem általános szokás honunkban --, megérdemli a pontos könyvadatok közlését:

CSIFFÁRY Gabriella: Rejtett arcok. Híres magyarok más oldalról. Budapest, 2009. Scolar. 384 p. ill.

A szerző jeles magyarjaink életének egy-egy kevésbé/kevéssé ismert/ismeretlen motívumára hívja fel a figyelmet, igen szórakoztató ismerettárat adva az olvasó kezébe. Módszere egyszerű, bár nem könnyű: neves művészek, tudósok, politikusok életútjának egy-egy mellékösvényére jellemző dokumentumokat kutatt fel, s tesz képi formában közzé, melléjük a túlmagyarázástól tartózkodva, a megértést segítve, de az olvasói gondolatjátékokat eltúlzott filologizálással nem béklyózva, a szükséges mennyiségű életrajzi és tárgyi megjegyzést, jegyzetet. A főlevéltáros – Csiffáry foglalkozása – dokumentum-tisztelő tartózkodása mögül néha kibukkan a kíváncsiságra ingerlő személyes figyelem. Fülep esetében: „Hogy valójában milyen segítő kezek juttatták a hosszú olaszországi útról hazatérő Fülep Lajost a főváros szolgálatába, nem tudjuk, …” Tudni érdemes dolog-e? Az; persze, hogy az.

Fülep a XX. század elejének gyermeke, a ma polgári liberálisnak mondott – valójában proto-balliberális – szellemi kör embere; azé, amié Wildner és Bárczy is volt. S e szemfedő textíliának felvetőszálai ­--, titkos körök, titkos társaságok fonala/fonata/vonala. Tagsági okirat helyett kinevező rendelet? Érdemes volna megírni fővárosunk prokópioszi értelemben vett titkos történetét.  

Csiffáry könyve az apró papírok köszöntő albuma. Az oly sokszor lebecsült, érdektelennek tartott, efemernek vélt és kidobott papír-apróságok dicsőségtáblája.

Nézzék, olvassák, és használják az eszüket --, becs szó, szórakoztató!

Szabó Béla István
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó