Mi az igazság IMF és Magyarország ügyben – Cognopol-értékelés (2)
Magyarország esélyeit végletesen behatárolja az olcsó hitelpénz forgatására épített Fekete János-féle adósságpolitika, mely egészen 2005-ig működött…
2010. szeptember 4. 17:45

Az adósságszolgálat pillérei (tárgyalás)

A valóság elrajzolása, a magyar tehetetlenség és politika patópálság egy dolog, az adósságválságunk s az azzal elköteleződés pedig egy másik. A magyar társadalom és állam helyzetének, illetve a jelenlegi gazdasági tájékoztatás orientálásának megértéséhez nézzük meg, hogy az IMF valójában milyen megfontolások mentén tárgyal velünk.

a) „Moving Public Debt onto a Sustainable Path” (IMF)

 Amikor az IMF tárgyalni kezdett velünk már három stratégiai állásfoglalása látott napvilágot a nemzetközi kormányzati eladósodással, az állami adósságválsággal kapcsolatban.

A mai világgazdasági és pénzügyi helyzet értékelése után az IMF állásfoglalást adott ki: a globális gazdasági krízis gyengíti a fejlett és a fejlődő országok kormányainak azon törekvéseit, hogy egy fenntarthatóbb útra tereljék az adósságuk alakulását a fiskális problémák kezelésével, a hosszú távú növekedés és munkahely-teremtés szem előtt tartásával.

Az IMF kutatást folytat egy folyamatos elemzés mentén, hogy a gazdasági krízisből kisegítse az érintett országokat, a gazdasági növekedés irányába mutasson megoldásokat a fenntarthatóbb adósságszintek elérésével. Az IMF állásfoglalása a hosszabb távú gondolkodás szellemében a munkahely-teremtést mint prioritást hangsúlyozza, másrészt a kormányzati és állami eladósodást a pénzügyi kockázatok kezelésével együtt említi.

b) Ekkora államadósságok nem voltak a háború óta!

Az IMF Report szerint a legeladósodottabb országok már elérték azt az adósságszintet, amely alatt fiskális helyzetük fenntarthatatlanná válik. És a bemutatott tartományokat tekintve, szerintünk, Magyarország a veszélyeztettek között van.

A modellszámítások a G20-ak (fejlődő és fejlett) gazdaságainak helyzete alapján készültek, és ezek szerint a kormányok eladósodása a GDP arányában 78 százalékos volt 2007-ben , 97 százalékos volt 2009-ben, és 115 százalékos lesz 2015-ben. Ami még fontosabb az, hogy a gazdasági krízis hatására a szokásos pénzügyi ösztönző csomagok hatása egytizedére csökkent-csökken 2008-2015 között.

Meghatározó az adósságnövekedési trendben, hogy miközben a kormányok beavatkozási lehetőségei csökkennek, a kölcsönügyletek egyre drágábbak, a folyósítók hajlandósága és elvárásai egyre kedvezőtlenebbek lesznek.

c) Adósságszemlélet-váltás (a túlzott eladósodás vége!)

Mára világossá vált, hogy a szokásos üzleti alapon már nem működik tovább az adósságüzlet. Az IMF jelentés szerint új víziók kellenek, de nem világos, hogy mit engednek a pénzügyi realitások, illetve miként kellene reális gazdasági jövőképek nyomán átalakítani a mai „pénzügyi realiások” koncepciókat.

Magyarország esetében kettős csapdahelyzetről van szó.

Ad 1: félő, hogy a magyarországi gazdasági szemléletben és tájékoztatásban meghatározó (helyenként kizárólagosságot mutató), a nemzeti, a társadalmi, az egyéni munkavállalói és fogyasztói érdekeket háttérbe szorító, illetve csak a magán(befektetői) és csoport(befektetői) érdeket kiszolgáló szemlélet még az IMF méréssel, minősítéssel, módszertannal és távlati intézkedési szempontokkal kapcsolatban sem engedi felszínre a teljes valóságot (annak csak bizonyos részeit tartja magára nézve fontosnak).

Ad 2: félő, hogy az új, magyar jobbközép kormány az államigazgatás morális és intellektuális leépülése miatt, illetve a Fidesz-kormány népszerűségőrző politikai érdekei, káderhiánya és tájékoztatási (információkezelő és kommunikációs) gyengeségei miatt ugyancsak nem képes ezen a helyzeten változtatni.

Ad 3: félő, hogy Magyarország esélyeit végletesen behatárolja a Kádár-Fekete János-féle (a baloldali politikai rezsimeket stabilizáló), az olcsó hitelpénz forgatására épített adósságpolitika, hogy ez a pénzügyi rezsim egészen 2005-ig működött, amikor bejelentették, hogy az adósság már nem nőhető ki.

A 2005 után következő hitelfelvételek már kimerítik a politikai bűnözés fogalmát, egészen addig terjedően, hogy a mindenkori magyar kormánynak már hitelt kell felvenni a hitelei törlesztésére és az uniós programhoz szükséges önrész biztosítására. Patthelyzet jött létre, mert (az IMF állásfoglalás szerint) a hitelfelvételek nyomán létrejött eladósodás már állandó negatív visszacsatolási hatásokkal jár a magasabb hitelkamatokra és az alacsony növekedésre nézve (esetünkben már tartóssá vált a növekedés hiánya).

Az IMF állásfoglalás nyomán kibocsátott, és a fejlett, valamint a nálunk sokkal jobb helyzetben lévő fejlődő országoknak szóló ajánlásokban kötelező a „fenntartható adósságkezelési pályára állás”. Az IMF állásfoglalás szerint a globális pénzügyi krízis után már a korábbi, eddigi adósságpolitika nem követhető.

d) az IMF előírta, fizetőképes adósságkezelés pillérei

Az IMF-tanulmányban, a G20-kon modellezett számításaik szerint a GDP-átlagok 6-3,5 százalékos romlása volt jellemző 2008-2009-ben, s ennek nyomán és ezzel együtt a kormányzati eladósodás növekedésének mértéke elérte a 14 százalékot.

Magyarország esetében ezek az arányok, becslések szerint jóval nagyobbak, mert 1972-2010 távlatban, a modernizáció és a társadalmi újratermelés megszűnésével, a magyar társadalom halmozott forráshiánya – 10 millió lakossal számolva - 120.000-ről mintegy 180.000 milliárd forintra növekedett 2000-2010 között, ezen belül a társadalombiztosítás görgetett forráshiánya 2007-re elérte az 55.000 milliárd forintot.

Az IMF az adósságnövelő pénzügyi rezsim leáldozásának hangoztatása mellett, a gazdasági növekedés pénzügyi ösztönzésének módozatait próbálta feltárni az említett kutatással a G20-ak, a World Bank, az EU és az European Central Bank illetékeseivel folytatott konzultációk során. (Az erre vonatkozó dokumentációk a „The Case for Global Fiscal Stimulus”, valamint a „The Size of the Fiscal Expansion: An Analysis for the Largest Countries” című jelentésekben találhatók.)

E konkluziók szerint a gyengülő állami pénzügyi kilátások rendkívüli módon növelik a tétlenkedés költségeit, ezért azonnali és szigorú fellépést javasolt az IMF, amikor kiadta a „The State of Public Finances” című összegzést. Ebben áttekintik az állami költségvetési hiányok és eladósodás trendjeit és 2014-re 25 százalékos adósságnövekedést feltételeznek a modellállamokban.

Ilyen előzmények után tárgyal az IMF és az EU Magyarországgal, ezért lesz annyira kemény az új kormánnyal, miközben egészen megengedő volt a csaló Gyurcsány-rezsimmel szemben.

Az új szemlélet és új szabályok mellett is elsősorban a pénzügyi befektetői érdeklődést tájékoztató, illetve orientáló IMF figyelmezteti a kormányokat, hogy hiteles és világos, másrészt innovatív gazdaságpolitikai koncepciókkal álljanak elő az új helyzetnek megfelelő programokban.

Az IMF négy pillérét nevezi meg a helyes gazdasági és pénzügyi viselkedésnek. Egyrészt az időtényezőt, vagyis annak megjelölését, hogy bár a pénzügyi ösztönző csomagok hatása csak hosszabb távon érvényesülhet, az ösztönzés nem lehet permanens, annak időtávjában határosnak kell lenni.

Másodszor, a középtávú előretekintő ösztönző fiskális kereteket megfelelő intézményi intézkedésrenddel (-sorozattal) kell megerősíteni a mindenkori átláthatóság és elszámoltathatóság feltételei között.

Harmadszor, a növekedési lehetőségeket strukturális reformokkal kell biztosítani. Ezek a korábbi „fiskális konszolidációkban” mindig a gazdasági növekedés és adósság arány pozitív változásával jártak.

Negyedszer világos elköteleződést kell mutatni a népesség elöregedésével járó hatalmas költségvetési nyomás enyhítésére, a kormány szabadabb mozgásterének megtemtésére.

Drámai hatású felvilágosító kampánynak kell következni?!

Az IMF állásfoglalásainak fentiekben hivatkozott megállapításai, illetve a velünk folytatott tárgyalási elvek és magatartás értelmezése nyomán mondjuk azt, hogy az Orbán-kormányra nagyjából olyan drámai kinyilatkoztatás vár, mint a Németh-kormány vezetőjének fellépése a kommunista-szocialista diktatúrák pénzügyi hagyatékának „lelleplezésekor”.

A velünk maradéktalanul tovább élő reformszocialista adósságrezsim (ahogy az ún.  magyar modell is) életképtelennek nyilváníttatott, és a nemzetközi pénzügyi-gazdasági tényezők állásfoglalása szerint száműzendő. Ennek szükségességéről a magyar társadalmat értesíteni kellene.

Ki kell mondani, hogy a társadalmi újratermelés alapjainak és a modernizációnak megszűnése, a mindenkori intézményi korszerűsítési és működtetési költségek folyamatos elvonása az adósságszolgálat teljesítésének kényszere miatt a magyar államot alkalmatlanná tette. A mai magyar állam nagyjából 7-8 milliós lakosság létszükségleti közszolgáltatásainak működtetését tudja csak biztosítani.

Mindezeket az arányokat az IFM Government Finance Statistical adatbázisának fejezetei és (a magyar szolgáltatás hiányos) adatai nyomán is becsülni lehet, amennyiben az IMF előírja (és az EU statisztikai szolgálata ennek megfelelően szolgáltat ezután adatokat a tagországokról), hogy évente kell küldeni adatokat a

  1. központi kormány költségvetési számláiról,
  2. a központi kormány konszolidált számláiról,
  3. a központi kormány költségvetésen kívüli számláiról,
  4. a központi kormány társadalombiztosítási alapjainak költségeiről,
  5. az állami és megyei önkormányzatok költségeiről,
  6. a helyi önkormányzatok költségeiről,
  7. az általános és teljes kormányzati költésekről;

vagyis a trükközés már kizárt. Lehet, hogy a nemzetközi együttműködés politikai szintjein még mód lesz a Gyurcsány-rezsim öngyilkos hatású, adathamisító akcióinak megismétlésére, de a kölcsönöket folyósítását érintő, minősítő és folyósító tényezők már nem fogadják azt a Magyarországot kedvező elbírálással. Aki ezt nem veszi tudomásul, az önmagát és Magyarországot is félrevezeti.

***

1. Goldman Sachs: Magyarország egy rejtély. 2010.09.02. 10:04. Bloomberg, Világgazdaság Online

2. 46 méter széles árkot vágna az ország közepén egy nyugdíjas mérnök. Kovács Áron. 2010.09.02., 12:29. MTI/H. Szabó Sándor, origo.hu

3. Moving Public Debt onto a Sustainable Path. IMF Survey online. September 1, 2010

imf.org

4. Crisis-Hit Countries To See Sharp Rise in Government Debt. By Carlo Cottarelli

IMF Fiscal Affairs Department. March 6, 2009, imf.org

Csorba József, cognopol
MTI Hírfelhasználó