A politikai konstelláció most (2.) - új rezsimek
Az új, jobboldali kurzus elrajzolása megkezdődött…
2010. szeptember 7. 07:34

A hagyományoknak megfelelően (mint minden korábbi, balról jobbra váltás idején) most is megkezdődött azonnal a durva (a sötét jobboldali múlt felemlegetése) és a finom (antiorbán és antifidesz) orientálás.

Az intézményesült jobboldalellenes kultúrharc típikus terméke a Wéber Attila-féle, a magyar jobboldal két évtizedét bemutató, médianapló típusú, más és igényes forrásmunkák hiányában, történelmi áttekintésre igényt tartó könyv. Ezt erősíti az a megnyilatkozás mint jellemző körülmény is, hogy a recenzens szerint „e könyv történelmi áttekintés, mely ott folytatja, ahol Romsics Ignác szerkesztette tanulmánykötet – A magyar jobboldali hagyomány 1900-1948 – befejeződött”.

Írják balról a jobboldal új történetét?

A „magyar tudomány” az eltelt két évtized után sem volt képes (persze, értjük, hogy miért) objektív történelmi képet adni a magyar jobboldal 20. századi történelméről (nem is beszélve az 1949-1989 közötti időkről). A rendszerváltozás után, a történelmi (tudományos) igazságtétel helyett pedig egy kiterjedt politikaimarketing-kommunikáció vette át a történelmi véleményformáló szerepet, azt sugározva, hogy „ami baloldali az jó, a jobboldali pedig rossz”.

E Wéber-könyvben, a „modernizált jobboldal felépítése” mint a Fidesz pályafutásának leírása meghatározóan azokhoz a szövegpanelekhez igazodik, amelyeket a magyarországi baloldali és ultraliberális szubkultúra állított elő az antifidesz és antiorbán típusú politikai kommunikáció tartalmi felépítéséhez. Már az Antall-éra és MDF-rezsim elleni fellépés is megdöbbentően ellenséges és ostoba volt e tekintetben, de – nyilván a nagyobb politikai eredményességnek köszönhetően – az Orbán-éra és a Fidesz-rezsimek elleni totális (politikai, gazdasági és kulturális) kommunikációs háború egyenesen gyűlölethadjárattá vált.

Az összehasonlítás leplezheti le leginkább az ilyen típusú történelem-magyarázat és kampány célját, mely tartalmi tévedéseken és ezért hazugságokon (is) alapul. A „vezérkultusz” és az „árnyékállam” tematizáció mint legfőbb baloldali liberális szövegpanelek, és mint látjuk, már történelmi korszak- és politikaiszemélyiség-jelölő magyarázatok nem Orbánnal és a Fideszben, hanem az MSZMP-MSZP-ben és a Horntól Gyurcsányig terjedő morális és intézményi leépülésben fogalmazódtak meg.

A médiaorientálás átalakulása – új tartalmi rezsim

Az új médiarezsim a finom orientálással (egy rendkívül durva, harsány, és gátlástalanul hazug baloldali liberális politikai kommunikáció mellett) is nagyon messzire tud távolodni a valóságtól, a méltányosságtól, tisztességtől, (többek között ezért nem lehet változatlanul hagyni a médiarendszer és a médiahatóság eddig intézményét). De nem egyszerűen közlési morálról, közreadási elvekről van szó, hanem egyértelmű történelem-hamisításról, valamint egy állandó, folyamatos antinacionalista, internacionalista, kozmopolita kulturális kampányról, melynek tematizálása a finomabb, másság típusú nyelvi politikai kampánytól egészen a gyűlöletkeltő beszédig-írásig terjed.

És nem egy baloldali értelmiségi szalon saját szórakoztatására készülő tartalmainak közreadásáról van szó, hanem egy – rendszerint egyébként közpénzen működtetett – baloldali liberális intézményrendszer, üzemszerű működtetésével előállított tematizálásról, amelyre mintegy 1,5-2 milliárd forintot költöttek, amikor egyértelművé vált, hogy az MSZP-SZDSZ elveszíti politikai hatalmát, és a kormányzás, a befolyásszervezés és ellenőrzés jelentős része is elveszik számukra.

Egy tipikus, a baloldali liberális befolyásszervezést kiszolgáló, az intézményrendszerbe beépített és közpénzből működtetett fórum az Eötvös Károly Intézet (EKINT), mely a HVG-vel közösen, az ún. jogállamiság-index közreadásával manipulálja a (döntően médiaorientált) politikai kommunikációt a magyar infotainment és politainment típusú médiaprogramok műfajában.

Ezért az összevetés – és a hazai történéseket ártatlanul naivan szemlélők - kedvéért hivatkoznunk kell, hogy 2002-2010 közötti baloldali rezsimek idején a magyar állam nemzetközi minősítők szerint a piszkos demokráciák között is jelentősen visszacsúszott. Szinte egyetlen olyan kritériuma sincs a minősítési szempontoknak, amelyeket a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai rezsimek meg ne sértettek volna, a központosításoktól, a kézi vezérléstől, a politikai panamázástól, a tényleges kormányzás feladásáig bezárólag.

(Az pedig világviszonylatban kiemelkedő csalásnak minősült, amikor az MSZP – miután koalíciós partnere választói bázisát illetően megsemmisült – a választások előtti évben egyszerűen kivonta magát a kormányzásból, és a holdudvarának képviselőiből álló, kvázi-ügyvezető kormányt, miniszterelnököt állítva… a baloldali rezsimek hitelezőivel, minden Magyarországon érdekelt tényezővel szembeni túlalkalmazkodást tanúsítva, egyre mélyülő nemzetbiztonsági kockázatot képezve irányította a magyar államot. Ebből a szempontból különösen szomorú, hogy a médiagazdaságban koncentrálódott hatalmi befolyás-ellenőrzés által áthatott magyarországi politológiai szakértés egyszer sem volt képes bemutatni ezt a példátlan csalást.)

Az előzményeket tekintve az EKINT-nek semmilyen véleménye nincs, bár amikor megkísérel valami hátteret felrajzolni sajtószabadság címén, akkor a Horthy-rendszert megtalálja. Az EKINT-HVG index tehát, természetesen, kizárólag a kormányváltás után, a jobboldali kormánnyal szemben vált minősítővé, s „ennek megfelelően” folyamatos romló helyzetet kommunikál az általa generált kritériumokra építve. Az első kritérium: „a közhatalom intézményei a parlamenti többség és a kormányzat befolyásától mentesen működnek-e”.

Vajon, a Gyurcsány-rezsimek után felvethető-e egyáltalán ilyen kérdés? Egyfelől azoktól a politikai és szakértő aktoroktól, akik rendszerkritikájukat szüneteltették a baloldali rezsimek alatt. Másfelől, mert nincs költségvetésük a közhatalmi intézményeknek, pontosabban 50-100 milliárdos forráshiánya van (összességében most 700 milliárd forint) a közhatalmi intézményrendszernek, ezért működése nem lehet autonóm, etikus és maradéktalanul szakszerű sem.

A baloldali véleményvezérség válsága: merre van az arra?

Az ún. baloldali média Magyarországon (és itt nem az általánosságban elfogadható módon, mérsékelten baloldali médiára, hanem a vállaltan balra húzó és objektivitását feladni kész párt-, bulvár- és hagyományos médiára – újságírásra – gondolunk) a várt nagy bukás és kormányváltás előtt igen jelentős anyagi támogatásban részesült, ismert (állami) és rejtőző (magán) forrásokból.

A népszava és a népszabadság típusú újságírásra nézve nincs érdekessége a változásnak, a szatellit szervezetek birtokolta hetek és vasárnapihírlapi primitív elfogultságnak nincs értékelhető minősége. A minőségi sajtót tekintve a HVG, a Figyelő (vagy a Napi Gazdaság, a Világgazdaság) orientálásának változása viszont már érdekes. Az érdekességet abban kell látni, hogy milyen érveket használnak a baloldalhoz kötődő modernizáció-ellenesség, amoralitás, a magyar állam belső szuverenitásának helyreállítását célzó intézkedések ellenzése, a nem növekedés, és más ilyen retrográd trendek melletti kiállás relativizálása, bagatellizálása, elfogadtatása mellett.

A magyarországi baloldali média mostanság megpróbálja annak nyilvánvalóságát csökkenteni, hogy egy megbukott, modernizáció-ellenes, antinacionalista-internacionalista, államellenes kurzusmodell (a reformszocialista „magyar modell”) mellett kell kiállnia. A baloldali média véleményvezérségének azzal kell számolnia, hogy ma ők a reakciósok, akik 2002 és 2010 között minden téren megbuktak, miközben további 20.000 milliárd forint adósságot csináltak a korábbi, már ki nem nőhetőnek nyilvánított adóssághalmaz mellé.

A baloldali mint olyan tudományosan is megbukott (nemcsak elveket sértett, de hamis elveket gyártott) és mára kulturálisan is halottá vált. Ennek legtipikusabb jele, amikor a szélsőségesen normaellenes nézetei miatt, már a saját táborából is kisodródott Vásárhelyi Mária médiaszakértő azt hirdeti, hogy a magyar sajtó jobboldali lett. És ilyenkor saját elvbarátai is üveges szemmel néznek rá, pedig igaza van. Csak így lehet megtagadni a morálisan és intellektuálisan is megsemmisült baloldali eszményeket, ha a „piszkosra” azt mondjuk, hogy jobboldali.

„A múlt elkezdődött.” - típusú aljakommunikáció

A magyar médiarendszerben megvalósult elképesztő eseményeket számba venni is nehéz, és akkor nem a médiatörvénnyel kapcsolatos cirkuszra gondolunk. Most csak két kurzusfüggő eseményre térünk ki, a biszkuzsurnalizmusra, illetve a legjellemzőbb baloldali liberális tematizációra.

A biszkuzsurnalizmus a baloldali média egyik tipikus megnyilvánulási formája, amelynek létalapját az a törekvés adja meg, hogy a baloldali politikai bűnök relativizálását biztosító baloldali liberális médiakampányoknak megfelelő történeteket adjanak. Ezt jellemzően az ügynöktörténeteket generáló megélhetési levéltárazás, illetve a karrierdemokrata múltfeltárás szolgálja.

A Biszku-történet feltalálása egy ilyen liberális bravúr, amennyiben egy minősített politikai bűnöst (kommunista gyilkost, tehát nem is a szocialista diktatúra minősített bűnöseit) kaptak fel és helyeznek el olyan vitaközegben, amikor demokratikus rezsimek jogrendszere felett lehet vitatkozni. Miközben a Biszku-féle gazemberekre egyik európai országban sem gondolnak ilyen értelemben, mindenütt érvényes az a kitétel, hogy a náci és a kommunista bűnösökre a nürnbergi gyakorlat a mérvadó.

A biszkuzsurnalizmus mint médiaprobléma (közzétételi és közszereplői minősítésben) olyan mélyrepülése a magyar médiarendszernek, hogy másként nem is lehet hozzá közeledni, mint politikai szankcionálással.

A legjellemzőbb baloldali liberális tematizáció az „A múlt lekezdődött.” című jelszó mögé rendezett tartalomképzés. Ez a vállaltan piszkos kommunikáció mindig akkor jelenik meg, amikor a bukott baloldali kormányokat (és ultraliberális rezsimjeiket) felváltja a jobbközép hatalom.

Két jellemző megjelenési formája van. Egyrészt a mindennapi politikai és gazdasági életben a magyar állam erősítését, általában az erős kormányzást, a patrióta gazdaságpolitikát, minden nemzeti és társadalmi kooperációra utalást ellenző, annak kizárólag negatív vonatkozásait hangoztató (így pl. a kettős állampolgárságot csakis rossznak, sőt, az anyaországi népességet megkárosító jelenségként minősítő) orientálásként jelenik meg. Másrészt a nem baloldali múltból kiszelektált kurzuskulturális jelenségek rendszeres közreadásával, illetve azok és a Fidesz-kurzusok közötti párhuzamok megrajzolásával próbálkozva folyik rendszeres tartalomképzés a legpiszkosabb baloldali liberális politikaimarketing-kommunikáció számára.

E jelenség olyan mértékben intézményesült, hogy már az MTA bevonásával (vagy arra hivatkozva) is szerveztek országos konferenciát a „Fidesz-Magyarország” bemutatására, ami kívül van a korrekt politikai versenyen, és inkább politikai bűncselekménynek számít.

Csorba József, cognopol
  • Orbán Viktor egész Európára hatással van
    Szeretném elmagyarázni a francia és a nyugati olvasóközönségnek, hogy miért is gyakorol ekkora befolyást az európai politikai életre Magyarország. Fontos, hogy lássák a tendenciákat és a különbségeket – vallja a francia értelmiségi, aki könyvet írt a magyar kormányfőről.
  • Tisztifőorvos: exponenciálisan nő a fertőzöttek száma
    Napról napra, exponenciálisan nő a fertőzöttek száma - mondta az országos tisztifőorvos a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs online sajtótájékoztatóján pénteken.
  • Előrébb az agarakkal!
    A kutyatartásról írt könyvet dr. Simicskó István, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezetője. A politikus maga is tart kutyát - pumit -, így hozzáértően ajánlja a magyar kutyafajtákat a családok figyelmébe. Elsősorban az erdélyi kopó és a magyar agár megőrzésére kell vigyázni.
MTI Hírfelhasználó