Duna-stratégia: politikai szerepjáték, vagy eljött a nemzeti érdekek érvényesítésének ideje?
Magyar unióspolitika - különös tekintettel a modellváltás szükségességére (1. rész)
2010. szeptember 14. 07:42

1. Rossz rajtok (Előszó)

A rosszul időzett EU-csatlakozás után, (szükségszerűségét nem lehet vitatni, ugyanakkor máig nem zártuk le a körülmények tisztázását, bár sok tanulmány tárgyalta) számtalan, túlnyomóan negatív körülmény árnyékolja be a várható magyar elnökséget. Kezdve ott, hogy a 25 milliárd forintos becsült uniós elnökségi költségkerethez képest az azonnali 1 milliárd forintos nyitópénzre sem terveztek fedezetet az előző kormány költségvetésében.

Erre nézve összegző (a nemzeti stratégia hiányát, a stratégiai gondolkodás és rendszerkritika hiányát mutatva) pontos, helyzetfeltáró-munkák nincsenek, a magyar tájékoztatáspolitika elképesztő elmaradottsága (szakszerűen fogalmazva: a magyar állam tájékoztatási anómiája) miatt képtelenek vagyunk tényszerűen, időben, és konstruktív módon észlelni, magyarázni, cselekedni belpolitikai és külpolitikai téren is.

E helyzetet sokoldalúan illusztrálja a HVG (mint vezető médiafórum) júliusi 3.-i számának elemzése olyan alcímmel, hogy „a nyilvánossága hiánya megdrágítja és a korrupció martalékává teheti az ország nemzetközi tekintélyét befolyásoló 2011-es magyar EU-elnökséget”. /1/ Ez a médiarávezetés mutatja a leghitelesebben a 2002-2010 közötti kormányciklusok információs és tájékoztatási feudalizmusának utóéletét, valamint a kormányváltást követő, gyors „felvilágosodást”: az új kormány gondjait és az örökölt, mulasztásokkal terhelt örökséget máris józanul értékelik, csak a saját felelősséget és a baloldali rezsimek felelősségét nem ismerik el.

Másfelől, a Fidesz hírhedetten rossz káderpolitikája, a kommunikációs iskolázottsága és műveltsége közötti elképesztő szakadék miatt a helyzet rosszabb mint gondolnánk. Az uniós kötelezettségeink (intézményes személyzeti = adminisztratív, politikai képviseleti, tárgyalásvezetési szakértői (szakmai és nyelvi) készség követelmények alapján 500-700 fős káderistállóra lett volna szüksége, amelyet a kormányra készülődés évei alatt kellett volna, előre adatbázisba szervezni. Ma legalább 300 főnyi fiatal szakember keresi a kenyerét külföldön olyan szaktudással és nyelvi alkalmassággal, akiket most kellene igénybe venni az uniós elnökség idején következő tárgyalásokon.

Ezt a helyzetet az is bonyolítja, hogy az Orbán-kormány sem intézményes, szervezeti, sem intellektuális, káder kérdésekben nem támaszkodhat az örökölt adottságokra, mert - a sokat hangoztatott állítással szemben - itthon nincs pillanatnyilag megfelelő, elegendő tudás a tárgyalásokhoz. A baloldali liberális rezsimek káderállománya rosszul vizsgázott 2004-2009 között, zömében sem szakértése, sem elvárható lojalitása nem teszi alkalmassá őket az új kormány számára.

Az érdeklődést tekintve egy minapi médiaprogramot kell példának tekintenünk, amelyben a tájékozatlan és felkészületlen riporter a kormánybiztos Patakiné Barsi Etelkát kérdezte a „magyar Duna-stratégia” állásáról a politikai „EU Duna-térségi stratégia” haladása kapcsán. Az elhangzottak és látottak után az volt a benyomásunk, hogy valami politikai konjunktúrára adott kelletlen válaszok magyar példáját láttuk-hallottuk, pedig ez a kérdés a magyar modernizácó egyetlen lehetőségének számít ma.

2. A térség államai jobban állnak nálunk (Bevezetés)

Az Európai Bizottság aktuális tavaszi előrejelzések című elemzése /2/ szerint a kelet-közép-európai ötök (KKKE’5, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország és Románia) 2010-es GDP-előrejelzése kedvezőbb képet mutat az Európai Bizottság őszi előrejelzéseiben, és az egyes országok által benyújtott stabilitási programokban szereplő jóslatoknál.

Most, 2010-ben a KKE-i országok között Lengyelország, Szlovákia és Csehország „teljesíti túl” az euróövezet növekedési ütemét. Lengyelország és Románia hiánya meghaladja az euróövezet 6,6 százalékos átlagát, de még így is biztonságos mértékben a PIGS-államok (Portugália, Olaszország, Görögország és Spanyolország) költségvetési hiánya alatt marad. Az Európai Bizottság szerint a PIGS-országokban sokkal komolyabb költségvetési konszolidációs erőfeszítésekre lesz szükség ahhoz, hogy teljesüljenek az előrejelzések (ezekben 0,8-5,9 százalék között kell lejjebb szorítani a strukturális hiányt, a KKKE’5-k esetében feltételezett 0,1-1 százalék közötti mértékkel).

Mindazonáltal a KKKE’5-ök konszolidációs üteme gyengébb, mint a legutóbbi stabilitási jelentésekben szereplő prognózis. Bár a magyar adósságállománynak a GDP-hez viszonyított aránya a prognózis szerint az euróövezeti átlag alá csökken (85-ről 79 százalékra). Az Európai Bizottság előrejelzése jelentős pozitív változást jelez a magyar államháztartás esetében, a strukturális hiány a felülvizsgált becslések szerint mindössze 2,1 százalék (ez jobb, mint Németország GDP-arányos 3,6 százaléka a 2010-es évre).

3. Az EB (is) abból indul ki, hogy „a fiskális politikában nem következik be változás”!

A magyar gazdaság 2010-re és 2011-re szóló növekedését és költségvetési egyensúlyát tekintve az utolsó prognózis 0,3-0,0 százalékos GDP-növekedést várt, a 2010-es költségvetési hiányt 4,2-3,8 százalékra várják. Az Európai Bizottság szerint a kiadások valószínű elszaladása miatt a magyar költségvetés túl fogja lépni a januárban benyújtott konvergencia-programban a 2010-es évre meghatározott 3,8 százalékos hiánycélt.

A 2011-es évre vonatkozóan a Bizottság jelentősebb eltérést lát a konvergencia-programban szereplő 2,8 százalékos hiánycélhoz képest. A magyar strukturális költségvetési hiányra vonatkozó előrejelzés teljesen egybevágott a 2010-es konvergencia-jelentésben szereplő prognózissal, de a 2011-re vonatkozó elképzelés már nagy eltérést mutat (-2,3 százalék, a konvergencia-programban prognosztizált -1,5 százalékkal szemben).

A Bizottság kisebb GDP-növekedéssel számol (2,8 százalékkal a konvergencia-program 3,7 százalékos előrejelzésével szemben), ami összhangban áll az EB által korábban kinyilvánított figyelmeztetéssel, mely a leköszönő kormány túlságosan optimista makrogazdasági előrejelzéssel számolt. Az EB hangsúlyozta, hogy a 2008 novemberében elfogadott költségvetési kereteknek való megfelelés tekintetében a 2011-es év döntő fontosságú lesz.

Ezután kell elővenni az IMF-megállapodásban kifejtett hatásokat. A 2009 őszén induló IMF programnak két fő eleme volt: az állampapírpiac életben tartása és az államadósság folyamatos finanszírozásának biztosítása. Az erre a célra fordított IMF-pénz nem pótlólagos forrás, hanem az elmaradó kötvénykibocsátást helyettesítette olcsóbb finanszírozási forrással. Ha az IMF hitel nem lenne, akkor is kellene az államadósságot finanszírozni, csak az pillanatnyilag nagyon nehéz és nagyon drága lenne. A másik eleme a bankválság kezelése.

A megoldás filozófiája arra épül, hogy a közgazdaságtan egy ehhez hasonló problémával már korábban találkozott, latin-amerikai példákon vizsgálva a külső finanszírozás hirtelen elapadásának, a tőkeáramlás váratlan megfordulásának következményeit. A jelenlegi helyzet annyiban más, hogy nem a célország problémái miatt, hanem a kiinduló országokban bekövetkező problémák miatt fordult meg a tőkeáramlás. /3/ De a magyar helyzet ennél sokkal problémásabb.

A magyar helyzetet meghatározó három ok, egy paradigmaváltás a világgazdaság és a pénzgazdaság működésében az információgazdaság és a globalizáció okán, a pénzgazdaságot orientáló intézmények (IMF, World Bank stb.) által készített kutatás nyomán született állásfoglalások, illetve a sajátos magyarországi adottságok,  történések.

Ezt a helyzetet, jellemzően, egy, a 2002-2010 között uralkodó politikai és pénzügyi rezsimet reprezentáló szakértő így fogalmazza meg: „Nálunk az állampapírpiac zavarai viszonylag korán jelentkeztek, közvetlenül a 2008 tavaszi népszavazást követően, a népszavazás eredménye a reformfolyamat és a kormány kilátásainak kisiklását jelezte.” /3/ Ez az állásfoglalás tulajdonképpen azt a szemléletet képviseli, amelyik szerint a túlalkalmazkodó baloldali liberális rezsimet váltó jobbközép kormány várhatóan kemény nemzetiérdek-érvényesítő, várhatóan paternalista gazdaságpolitikája, piacvédő intézkedései gyengíteni fogják a befektetési környezetet.

***

Irodalom

1. Fél évvel a magyar elnökség előtt. Kocsis Györgyi, HVG, 2010, júl.03.

2. A térség legjobban eladósodott államai jobban növekednek az idén. 2010/05/07 - 04:18 – johannes, euroastra.hu

3. Magyarország és az IMF. Interjú Ábel Istvánnal. Köz-gazdaság, 2009, 2.sz. http://www.koz-gazdasag.hu/images/stories/4per2/3-abel.pdf

4. Stratégiai tanulmányok 1-8. Csorba József: Duna-stratégia – mint Magyarország KKE-i szerepének növelését segítő együttműködési forma.

Csorba József, Cognopol (stratégiai elemzések a Középrétegek Politikai Műhely számára)
  • Orbán Viktor egész Európára hatással van
    Szeretném elmagyarázni a francia és a nyugati olvasóközönségnek, hogy miért is gyakorol ekkora befolyást az európai politikai életre Magyarország. Fontos, hogy lássák a tendenciákat és a különbségeket – vallja a francia értelmiségi, aki könyvet írt a magyar kormányfőről.
  • Tisztifőorvos: exponenciálisan nő a fertőzöttek száma
    Napról napra, exponenciálisan nő a fertőzöttek száma - mondta az országos tisztifőorvos a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs online sajtótájékoztatóján pénteken.
  • Előrébb az agarakkal!
    A kutyatartásról írt könyvet dr. Simicskó István, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezetője. A politikus maga is tart kutyát - pumit -, így hozzáértően ajánlja a magyar kutyafajtákat a családok figyelmébe. Elsősorban az erdélyi kopó és a magyar agár megőrzésére kell vigyázni.
MTI Hírfelhasználó