A Duna-stratégia az állatorvosi ló
Magyar unióspolitika - különös tekintettel a modellváltás szükségességére (2. rész)
2010. szeptember 16. 08:51

4. Stratégiai számvetés a Magyar Duna-stratégia helyzetéről

A magyar Duna-stratégia programmal kapcsolatos mai felvetésünk első tanulsága az, hogy már a mi közreműködésünk nélkül is elérik a magyar térséget nemzetközi térszervező erők, ezért Magyarország már nem késlekedhet tovább. A második legfőbb tanulság pedig az, hogy készek legyünk a gyors cselekvésre, csak szemlélet- és modellváltással tudunk alkalmassá lenni!

A magyar Duna-stratégia sajnálatos módon, csak az Európai Unió Duna-régiós stratégiájaként vált aktuális politikai kérdéssé, állami feladattá, így a magyar uniós politika részeként került a közpolitikai nyilvánosságba, amivel mindjárt felveti a magyar nemzeti stratégia hiányát. A hivatalos politikai szintjén a „Duna-stratégia jelentőségéről” leginkább az EU új „makroregionális együttműködése” címén esik szó.

A Duna-térség országaiban a politikai lózungok hangoztatásán túl nem is volt elsőre semmilyen aktivitás. Majd az „együttműködés lehetséges területeit” kezdték felvázolni. Az EU szélesebb köreiben mint már létező válságok, vagy új kihívások megjelöléseként fogadták el azt a felsorolást, hogy a környezetvédelem, természetvédelem, a szállítási infrastruktúra (folyami hajózás és vasútvonalak), az energiabiztonság, a menekültügy és megélhetési migráció, a demográfiai válság, a klímaváltozás, és globális válságok kezelése lesz-legyen támogatott.

Ezek után, a magyarországi tájékoztatás bevezetése céljával, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) készített egy 200 oldalas kiadványt az egyes országok részletesen kidolgozott elképzeléseivel.

A magyar anyag a „horizontális együttműködési területek mellett stratégiai prioritásokat” is meghatározott, de ez annyira „globálisra” sikerült, hogy a sajátos magyar érdekekre már nem derült fény („… erősíteni kell a Dunai térség biztonságát, az országon belül és határokon átívelően, fenntartható gazdaságfejlesztést kell kialakítani, illetve erősíteni kell a Duna térségben élő, mintegy 80 milliós lakosság identitását és együttműködését” stb.).

A dunai közösség stratégiaszervező államai Németország, Ausztria, Magyarország, Szlovákia, Románia és Bulgária, és társulni szándékozik Szlovénia és Csehország. Csehország sajátos megfontolásokból, a közép-európai középhatalom (a cseh-morva birodalmi tudatra épülő, az EU és az USA által biztosított „éldemokrácia” érdemjegy okán) kiemelkedő európai középhatalmi öntudatának kényszere után akarja ellenőrizni a szerveződést (minden szerveződést, mely a térségben formálódik). Vagyis a magyar állam külpolitikai kényszereinek hegemon állami, vagy területi együttműködési területi adottságai nyilvánvalóak.

5. Duna-stratégia – az állatorvosi ló (avagy miért nem sikerül újra kitalálni Magyarországot?!)

Az EU oldaláról a Duna stratégia egy makroregionális koncepció 2010-ben, magyar oldalról a Duna-stratégia már több évtizedes fejlesztési szükségszerűség, mulasztás. A „Duna-stratégia mint kényszer” EU Strategy for the Danube Region címen az EU makroregionális stratégiája, amelynek célja a „területi, gazdasági és szociális kohézió erősítése” a régióban. Ez így önmagában nekünk nem sokat segít, meg kell találni magunkat ebben a lehetőségtengerben.

A minket közvetlenül minősítő előzményeket illetően, már három Duna-csúcs volt, köztük Bécs és Pozsony közös rendezése, ahol fő napirendi pont a közlekedés, az energiaügyek és a környezetvédelem volt. (A negyedik Duna-csúcsot Bulgáriában, az ötödiket Romániában rendezik.)

Az uniós előzményeket illetően a „makrorégió-koncepció” egy új típusú együttműködés az EU-ban, egyfajta integráció az integráción belül./5/Ami egyrészt, elég egyértelmű törekvésekre utal. Másrészt, nehéz megtalálni logikáját annak, hogy mi késztette a korábbi magyar álláspont megszövegezőit olyan érvelésre, mint amilyeneket a politikai megszövegezésekben találunk.

„A Duna-stratégia a térség kohéziós politikájával kapcsolatos programok, az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokra vonatkozó programok, a potenciális tagjelölt országok között is érdeklődésre talál.” – olvashatjuk e szövegekben.

Ugyanakkor, az eddig megismert álláspontok alapján elmondható, hogy a stratégiával kapcsolatos magyar, német és osztrák álláspontok alapvetően egybeesnek, illetve a bécsi nézőponthoz képest annyi a különbség, hogy Magyarország eltérően súlyozná a stratégia belső és külső dimenzióját, a résztvevők körét.

A stratégia főbb elemeit - a tagállamok javaslatait figyelembe véve - a Bizottság dolgozza majd ki. Ezek között vannak globális szükségszerűségek, mint az egységes piac megkívánta közlekedési feltételek folytonosságának kialakítása, a hidak, az autópályák, a vasúti és légi közlekedés, a hajózási utak. A Duna hajózhatóságát tekintve pl. a magyarországi folyószakasz a leggyengébb láncszem.

Egy egészen elképesztő előzmény a magyar Duna-stratégia nyilvánvalósága, évtizedekre húzódó halogatása mellett, hogy az EU-fellépést ösztönző első politikai kezdeményezések sem Magyarországról származnak.

Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter volt az, aki politikaiakciózással feladatként határozta meg a Duna teljes hosszának hajózhatóvá tételét (!), mint ami nemcsak a turizmus szempontjából fontos, hanem a kis- és középvállalkozások fejlődését is előmozdítaná. A szlovák intés, és a magyar fellépést megelőző szlovák kezdeményezés mint rosszallás is jogos Bős miatt.

Mint ahogy az a minket megelőző román követelés jogos volt, amikor Emil Boc, Románia miniszterelnöke célként a Nyugat és Dél-Kelet Európát összekötő vasút létrehozását nevezte meg Brüsszelben (!), a vasúti kapcsolat kiterjesztését Bécs, Budapest és Bukarest, a román tengeri kikötők között.

Magyarország: politikai szerepjáték?

„Magyarország kiemelt szerepet játszhat a stratégia megvalósulásában, hiszen a magyar elnökségi program prioritásként kezeli a Duna-stratégiát és a vízpolitikát, s az együttműködés tervezete várhatóan Magyarország EU-elnöksége alatt fogja elnyerni végső formáját.”

„Magyarországnak vezető szerepet kell játszania a stratégia készítésében, nemcsak az uniós elnökség miatt, hanem a Duna melletti központi elhelyezkedése miatt is, mivel "ez jó lehetőség Magyarország és Budapest Duna menti térképen való megerősödésének."

Súlyos stratégiai kérdésfelvetés annak figyelembevétele is, hogy Magyarországon „a belpolitikai megosztottság ellenére a Duna-stratégia egy olyan kérdés, melyet európai parlamenti képviselőink is egyöntetűen támogatnak.”/6/ Ez így teljesen elfogadhatatlan megközelítés. Magyarországnak nem lehet baloldali és jobboldali stratégiája (nincs is, semmilyen). Illetve, ezért kell a mindenkori magyar kormánynak olyan biztosi képviseletet állítani, aki-amely mindenkor egységes fellépésre képes.

Szemléletváltás, stratégiai gondolkodás?

A magyar részvételben számos gond mellett az is felmerült, hogy „túl sok lesz a mikro-stratégiából, vagyis túlságosan fragmentálódik az integráció, amely nem egy kedvező tendencia az EU egészét tekintve”.

Ami elég érdekes észrevétel vagy álláspont magyar oldalról, ahol éppen az a legfőbb gond, hogy irtózatosan elnagyolt a integrációs együttműködési program, és a magyar lokalitásban szinte semmi sem jelenik meg az uniós programokból, forrásfelhasználásból.

Ezzel s mással is kapcsolatban felmerül a Duna-koordinátori poszt létrehozása, valamint egy irodahálózat létrehozása az érintett régiókban, ami szintén a konzultációs folyamatot és a közös cselekvési program kidolgozását segítené./7/

Stratégia és magyar érdekérvényesítés?

Örvendetes lenne már az is, ha úgy is felmerülne e téma, ahogy az EU ideáltipikus prioritásrendjének szellemében nap mint nap megjelenik. Mert akkor talán a hazai, legsajátabb magyar érdekek megfogalmazására is indulnának kísérletek.  Ugyanis a mai napig nincsen elfogadott, állami képviseleti anyagnak tekinthető munkaanyagunk arról, hogy a magyar Duna-stratégiában megragadott legsajátabb magyar érdekeket miként lehet-kell az EU Duna-régiós stratégiájában elhelyezni, képviselni.

És miközben mi késlekedünk, rendre megállapítást nyer, hogy az egyes tagországok és konferenciaállomások fellépései nyomán változik a program konceptualizálása, a témacsoportosítás (a horizontális és a vertikális besorolás), és a szükségképpeni vagy reálisabb prioritásrend is./8/

A Duna-Stratégia idea és politikai nyilatkozat utáni változataiban már a hosszú távú cél egy új „növekedési tengely alapjainak a megteremtése. A tervezet stratégiai célja a nagyobb jólét, biztonság, béke megteremtése a közép- és délkelet-európai térség – a Duna és annak vízgyűjtő területét magában foglaló terület – polgárainak a számára.”

A folyamat legújabb szakaszában, ekkor, a stratégia célkitűzései között „kitüntetett területként” az alábbiak témák szerepelnek: közlekedés, energiabiztonság, gazdaság, környezetvédelem, biztonság, oktatás, kultúra, munkaügy, egészségügy, a szociális kérdések.

Tisztán kell látni, hogy az elmúlt hónapok konferenciái (Budapest, Pozsony és Bécs által közösen szervezett konferenciák), a különböző brüsszeli szakmai megbeszélések eredményeként a prioritások csoportonkénti bontásban kezdenek egyre inkább megjelenni, továbbá azt is tisztán kell látni, hogy az egyes területek fontossága esetében hangsúlyeltolódások következtek be, az államok között lényeges különbségek vannak-lesznek az egyes területekhez való „ragaszkodásban”.

Ezen a ponton merül fel a következő kérdés: mi a magyar érdek ebben az átalakuló, folyton változó szempontrendszerben? Ennek a kérdésfelvetésnek egyik hivatkozott szakértője megfogalmaz kényesebb szempontokat is, amikor az uniós politika, a valós, reális és szükségszerű témák és együttműködési terepek, illetve a magyar politikai taktika szempontjai közötti súlyozás szükségességével foglakozik. /9/

6. A magyar érdekérvényesítés minősége

A felvetés megválaszolása azért lényeges, mert a végső dokumentum az előttünk álló hetekben-hónapokban kristályosodik ki: a stratégia formálódásába némi beleszólása az új magyar kormánynak is lehet még. A következő év első felében pedig soros elnökként sajátos lehetőségeink lesznek (!) e stratégiának, a következő EU-s költségvetésről szóló vitának a befolyásolására. /10/

A legsajátabb magyar érdekek szempontjából, az átalakuló szempontrendszert ismeretében három olyan terület van, amelyekre különösen kell figyelnünk: ezek a gazdasági szükségszerűségek, a rendelkezésre álló politikai keretek, illetve a tárgyalások taktikai megfontolásai.

Első megfontolásban, Magyarország esetében a gazdasági szükségszerűségek mindent elsöprőek, a korábbi politikai megfontolások meghaladottá váltak, az esetleges érdekellentétek is módosultak. A szlovák fél szakértői és. politikai vezetői már egy ideje újabb erőművek építéséről beszélnek (persze, „a környezetbarát energia előállítás fontosságának” ügyébe csomagolva).

Második megfontolásban, az új szempontrendszerben a regionalizmus kérdése, a stratégia gazdasági, és emberi dimenziói kapcsán a kisebbségek ügye, a kulturális önazonosság kérdése éget minket, magyarokat. Itt azonban képtelenek vagyunk érvényt szerezni annak a felismerésnek, hogy a gazdasági sikeresség az anyanyelv-használat függvénye is, és hogy vállalkozási szabadság nélkül nincs a regionalizmusnak „emberi dimenziója” sem. /11/

Harmadik megfontolásként, a tárgyalási taktika is stratégiai témaválasztás kérdése. Ez a magyar (Duna-)stratégia politikai tárgyalásos menedzselésében lesz kiemelkedő jelentőségű, de nem mellékesen a stratégia-készítés konceptualizálásában, a súlyozásban és sorrendiségben van – rendszerint látens – szerepe.

Politikai (külpolitika, diplomácia) kezdeményezések Magyarországnál

A magyar külügyminisztérium hivatalos megnyilatkozása formális és steril, amikor kijelenti, hogy „Magyarországnak érdeke a Duna integráló szerepének erősítése és fenntartható fejlesztése, az, hogy az EU új – a balti-tengeri után második – makrorégiója Európa értékes és biztonságos térsége legyen. A Bajnai-kormány proaktív módon vett részt az uniós Duna-stratégia kialakításában, így ambiciózus nemzeti programot hagy örökül utódjára.” – jelentette ki az előző kormány külügyi államtitkára. /12/

A kezdetekben koordinációs feladatokat a külügyi tárca látja el, a nemzeti megbízott is ott tevékenykedik, az NFGM által összefogott szakmai munka bázisán, szoros együttműködésben a többi érintett minisztériummal és más szervezettel.

A politikai célmegjelölés, aktivitás, és a Duna-stratégia meghirdetése utáni „formálódása” azonban mára mind több, nyitott kérdést vet fel. Egyfelől Brüsszelben kijelentik, hogy a program külön forrásokra nem számíthat, másfelől Johannes Hahn, az Európai Bizottság regionális ügyekért felelős biztosa egy konferencián azt állítja, hogy a létrejövő makrorégió a Duna-medencében 100 milliárd eurós közösségi forrást használhat fel regionális fejlesztésre a 2007–2013-as költségvetési időszakban.

Ha csak ennyi ellentmondásról lenne szó, akkor is a politikai készültség és elhatározottság a legösztönzőbb uniós késztetés mellett is sokkal nagyobb fokozatba kapcsolást igényelne.

Mielőtt bármi történne (illetve mielőtt az uniós programba ténylegesen bekapcsolódnánk, elnökség ide vagy oda) Magyarországnak súlyos külpolitikai-diplomáciai problémákat kell kezelnie kétoldalú kapcsolatokban, mielőtt bármi is történne. Az utódállamokban magyarok laknak a határok mentén, és a szlovák, szerb, román állam eddig akadályozta, vagy éppen csak nem támogatta a határtérségekben a kölcsönös fejlesztéseket.

Magyarországnak a magyar oldalon kell a korábbi és eddigi erőfeszítéseknél sokat többet tennie, hogy a két- és többoldalú fejlesztésekhez a magyar oldal alkalmas partner legyen.

„Magyarország is a horizontális szempontok közé sorolja a Duna térség területi kohéziójának erősítését, a klímaváltozás társadalmi, gazdasági és környezeti következményeinek mérséklését, a kutatás-fejlesztés, innováció elősegítését. Egyúttal támogatja az uniós stratégiai prioritásokat is, így a makrorégió biztonságának növelését országon belül és határokon átívelően, a fenntartható gazdaságfejlesztést és a Duna-térségi identitás és együttműködés erősítését.” – mint mondottunk, mindez nagyon jól körülírja a szándékokat, de cselekvési tervnek nem elég.

A magyar mulasztások között a politikai szándékokon, célokon túl, a politikai tárgyalásvezetési taktika kidolgozásakor foglalkozni kell a legkisebb közös érdekek és a legnagyobb közös érdekek megjelölésével, illetve képviseletének megoldásával is. Erre nézve semmilyen dokumentációról nem tudunk.

Mentsvár vagy fenyegetés?

Nem utolsó sorban, a Magyarország szempontjából egyébként létkérdés Duna-stratégia mint modernizációs megaprogram megvalósítása, ma tulajdonképpen egy súlyos politikai fenyegetést jelent abban az értelemben, hogy megtudunk-e megfelelni a kihívásoknak. Mindjárt mi leszünk a elnökség egy olyan folyamatban, amelynek élére kellene állnunk!

Elsőre, azonnal ki kell egyeznünk Szlovákiával, rendezni kell a bősi helyzetet, azonnal becsatornázni a nekünk járó energiát a magyar energiapiacra, illetve el kell kezdeni a dunai energiaprogramot és a hajózási utak felszabadítását az érintett részeken közös szlovák-magyar munkával.

Ehhez forrásokat is kell szervezni: mai tudásunk szerint a vonatkozó (már korábban létező) uniós források lehívásához és a munkák elindításához mintegy 500 milliárd forintos kormányzati modernizációs keretre lenne szükség azonnal.

Irodalom

1. Fél évvel a magyar elnökség előtt. Kocsis Györgyi, HVG, 2010, júl.03.

2. A térség legjobban eladósodott államai jobban növekednek az idén. 2010/05/07 - 04:18 – johannes, euroastra.hu

3. Magyarország és az IMF. Interjú Ábel Istvánnal. Köz-gazdaság, 2009, 2.sz. http://www.koz-gazdasag.hu/images/stories/4per2/3-abel.pdf

4. Stratégiai tanulmányok 1-8. Csorba József: Duna-stratégia – mint Magyarország KKE-i szerepének növelését segítő együttműködési forma.

5. Szaniszló Anett: A Duna stratégia, mint makroregionális koncepció. 2010. május. 12. www.corvinusembassy.com/ep/?page=2&article...

6. A Duna stratégia, mint makroregionális koncepció. 2010. május. 12. Szaniszló Anett

7. uo.

8. Duna Stratégia: lehetőség a magyar érdek érvényesítésére. Birkás Antal. 2010. június 9.,  www.kitekinto.hu/karpat-edence/2010/06/09/

9. uo.

10. uo.

11. Stratégiai tanulmányok – Csorba József: A kárpát-medencei szórvány magyarság megmaradásának gazdasági feltételei. 2009, p.68

12. Duna-stratégia magyar javaslatokkal.  2010. 5. 27. 05:00. Kocsi Margit. vg.hu.

www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/duna-strategia-magyar-javaslatokkal-

Csorba József, Cognopol (stratégiai elemzések a Középrétegek Politikai Műhely számára)
  • Orbán Viktor egész Európára hatással van
    Szeretném elmagyarázni a francia és a nyugati olvasóközönségnek, hogy miért is gyakorol ekkora befolyást az európai politikai életre Magyarország. Fontos, hogy lássák a tendenciákat és a különbségeket – vallja a francia értelmiségi, aki könyvet írt a magyar kormányfőről.
  • Tisztifőorvos: exponenciálisan nő a fertőzöttek száma
    Napról napra, exponenciálisan nő a fertőzöttek száma - mondta az országos tisztifőorvos a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs online sajtótájékoztatóján pénteken.
  • Előrébb az agarakkal!
    A kutyatartásról írt könyvet dr. Simicskó István, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezetője. A politikus maga is tart kutyát - pumit -, így hozzáértően ajánlja a magyar kutyafajtákat a családok figyelmébe. Elsősorban az erdélyi kopó és a magyar agár megőrzésére kell vigyázni.
MTI Hírfelhasználó