Kolontár - iszapfalu
Sok kolontári el akarja hagyni szülőfaluját. Nem helyeslem a könnyű, gyors búcsút, még akkor sem, ha katasztrófa akasztotta meg életüket.
2010. október 10. 09:25

Lehet így, lehet úgy; lehet, az utolsó grammig eltakarítják a faluból a vörösiszapot, de Kolontáron rajtaragad a név: iszapfalu.

Korábban sohasem hallottam a településről, pedig jó néhányszor elautóztam a közelében –, nem volt ott dolgom, nem hajtottunk le a főútról. Nem hívta föl magára a figyelmemet. Most egy életre megjegyeztem a nevét.

Kolontár. A helynevek érdekelnek –, mindegyikük beszélő, történelmünkről beszélő név. Mit jelent itt ez? Karintiából jött embert. Valami répafélét. Egy szőlőfajtát. Régi magyar alakja „korontár” lehetett, az r fölváltódása l-re teljesen szabályos a magyarban.

Ennyit mondtak az itthoni könyveim – jöhet a világháló!

A kistelepülés címszava a Wikipédiában elég gyönge – hétfőn délután néztem –, bár néhány óra után már szerepelt benne az iszapár híre. A falu honlapja nem működött. Bad Request (Invalid Hostname), ez jelent meg a honlapot behívva a kolontar.hu-t. Vagy nem is létezett? Most már meg kell alkotni.

A vörös szennyár képeit nézve elszorult a szívem. Mit tehetek? Lapátos erőm nincs, nem mehetek menteni. Zöldféle vagyok, tudtam, egyszerűen tudtam, hogy valami hasonló katasztrófa be fog következni Magyarországon. A Nagybánya felől jött, Tisza-irtó ciánár tanulságát nem vontuk le: a hasonló méregtámaszpontokról bármikor megindulhat a pusztítás rohama. De nem hallgattak a környezetvédőkre: már tíz-húsz éve megszólaltak, de nem hallgattak rájuk. Országunk teli van hasonló bombával: most a mosonmagyaróvári és az almásfüzítői, a hétfőn kiáradó ajkaihoz hasonló, vörösiszap-tavakat emlegetik. Vannak azonban erőművi pernyebunkerek, bányászati meddőhányók – például a kővágószőlősi uránbánya mellett –, kezeletlenül elhagyott ilyen-olyan „melléktermék”-dombok. Látom, nekivágnak a fölülvizsgálatuknak. Ez jó.

Hallom a rádióban: sok kolontári el akarja hagyni szülőfaluját. Nem helyeslem a könnyű, gyors búcsút, még akkor sem, ha ilyen pokoli katasztrófa akasztotta meg életüket.

A falu az Árpád-korban települt, várbirtok volt. A Wikipédiában szereplő „szentistváni” adat egy hamis oklevélen alapul, a történetből törlendő.  A várbirtok a tatárjárás után szerveződhetett, az erődítmény-birtokközpont ellátását olyan falvak biztosították, mint Kolontár. Harcos, hétköznap földművelő,  lakói nemesi jogokat szereztek, majd elvesztették. Karintiai eredetükre a településéven kívül nincs bizonyíték; a név másra is mutathat. A könyék népe élt, ahogyan élt, a közeli Devecser, a „régióközpont” árnyékában; vagy inkább együtt élve vele. A török harcokban föltehetőleg részt vettek, lakosai talán az Antall József apai családjához hasonló életet élve, kisnemesi módon. Antallt nem iderángatom: a közeli Somló-hegy életének fontos terepe. Azután kipusztult a lakosság: a határterület folyamatos harcaiban.

Az elhagyott területet a török alóli felszabadítás utáni rendszerváltás, és a maihoz igen hasonló „privatizáció” egyik kegyelt klánja, az Eszterházyak szerezték meg, devecseri uradalmukhoz került. A faluba a XVIII. században német telepesek érkeztek és szorgalmatoskodtak jó másfélszáz évig. Meggazdagodniuk nem nagyon sikerült. A XX. század az elmagyarosodás ideje volt, meg az eltűnésé: ma a falu népének 1,5 százaléka vallja magát német nemzetiségűnek. 8 – 10 ember.

Mégsem a pusztulást gyorsította a sárömlés, az elmúlt negyedszázad inkább a gyarapodásról szólt. Új házak, új lakók; nyilván betelepedettek. Ajka és Devecser közel van, munka akadt, a földek jók, a hely kellemes, nyugalmas. Kolontár nem kisközség, nem az elhaló vidék egyik üszke, úgy tűnik, itt lehetett élni.

Most mégis sokan menekülnének. Értem én ezt, hogyne érteném. Nem tetszett, hogy sok megkérdezett helyi lakosból dőlt a panasz: önállótlannak mutatkoztak, a felsőbbség mennyei – az uralom felhők fölötti régiójából fakadó – angyalszárnyú segítségét követelték, és semennyire sem mutatkoztak önálló polgárnak. Ez nem jó – nemzeti átok. Számítsanak önmagukra, s segítünk, ki hogyan tud.

Mást nem adhatok: összeállítom gyorsan a falu történetét és hamarosan közzéteszem; már sok anyag gyűlt össze. Előlegnek idemásolok egy talált szöveget, a Magyar Művelődési Intézet folyóiratának 2003-as évfolyamából. A szerző egy tanfolyamukra járt.

„Kedves gyermekeim ledermedtek, amikor bemutattam az éppen soron lévő önvédelmi fogásokat. Én viszont a pszichológiai órákon hüledeztem, amikor a nagyon szimpatikus tanár segítségével önmagamat analizáltam a tanultak alapján. Ehhez képest semmiség volt idegenek személyiségét fölismerni, esetleg vészhelyzetben manipulálni őket.

Jöttek a büntető és polgárjogi órák. Rájöttem engem is milyen sokszor manipuláltak és csaptak be, annak köszönhetően, hogy nem ismertem a jogaimat… Bíztam a jövőmben. 50 évesen, vicces. Korcsmáros Györgyné, Kolontár”

Mi lehet Korcsmáros Györgynével? Mi történt vele? Használta-e katasztrófa eseményei alatt és következményeinek túlélése során a megszerzett tudást?

Ha a faluban élt a gátszakadáskor, mi esett meg vele? S most menni akar vagy maradni?

Írja meg, ha olvassa soraimat, és írjon mindenki, kinek személyes mondanivalója van. Tovább adom.

Én írok, mást nem tehetek.

Szabó Béla István
megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI