Magyar történetek: A kizárólagossághoz való jog
Antiszemitizmus és anti-antiszemitizmus = a kizárólagossághoz való jog tudata!
2010. december 16. 14:59

Biztosan állandó, és feloldhatatlannak tűnő társadalmi beidegződésnek számít Magyarországon, egyfelől, hogy a magyar zsidók soha nem bocsátják meg a többi magyarnak, a magyar nemzetnek, a magyar társadalomnak, a magyar államnak, Magyarországnak, hogy nem tudták megvédeni őket a vészkorszakban. Másfelől, a nem baloldali magyarok sem bocsátják meg soha a baloldali magyaroknak, hogy a kommunista és a szocialista diktatúrák alatt szabadon pusztították, fosztogatták, fensőbbségük tudatában minősítették őket egészen 1989-ig.

Ügynökök a banánköztársaságban

Ugyanakkor, ezek a beidegződések már nem feltűnőek, lassan kihalásnak indulnának, ha az – egyébként morálisan és intellektuálisan is megroggyant – magyar értelmiség egyes körei, szereplői nem emlékeztetnének időnként, leginkább politikai konjunktúrák kiszolgálóiként a feloldhatatlan múltbeli terhekre. Ebbe a gondolatkörbe illő két aktuális témát hivatkozunk.

Az egyik (baloldali) médium, éppen most látja időszerűnek említést tenni egy Magyarországon élő „stázi ügynökről”, akit be is tájol olyan formában, hogy valamely „ellenséges” politikai körhöz, személyhez köthetően mutatja be. („Évek óta Budapesten él Fischer néven Werner Stiller, a Stasi volt kémje, akinek egykor Töröcskei István pénzember is üzlettársa volt.”) /1/

Tehát, ahelyett, hogy a magyar baloldali politikai bűnösök népes táborát, vagy az MSZMP eltüntetett vagyonát (amit a németek is keresnek a korábbi endékás-magyar belügyi pártkapcsolatok nyomán) oknyomozná a hivatkozott médium, politikai ellenkultúra archivumából előszedte ezt a témát, mert politikai konjunktúrája van. Ez a téma most a „Fidesz-politika”, a „Fidesz-kultúra” erodálását szolgálja, a primitíven durva anti-fidesz és anti-orbán médiafőirány, napi gyakorlatával szemben.

De van más üzenete is. Ez a megnyilatkozás és témakezelés a „magyar elitek” (a média-politika-gazdaság összefonódások) piszkos politikacsinálásának tipikus terméke-eszközeként arra mutat rá, amikor a stáziügynök mentalitást és életvitelt írja le, hogy Magyarország külföldi ügynökparadicsom és a magyar baloldali politikai bűnösök banánköztársasága egyben, ahol a médiában, a gazdaságban, a politikában szabadon dolgozhatnak olyan személyek is, akik magyar bíróság által minősített politika bűnösök.

A hivatkozott médium most leleplezett valamit, de mindenkinek ajánlatos elgondolkodni azon, hogy mit vagy kit leplezett le a volt stáziügynök magyarországi pályafutása kapcsán.

Ki az antiszemita és mikor?

A másik aktualitás a „magyar antiszemiták” emlegetése, mint politikai konjunkturális téma, mely mindig gyakoribb kutatás és emlegetés tárgya, amikor jobboldali kormány kerül hatalomra Magyarországon. (Ennek némileg ellentmond, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai rezsimek idején a kormányzati politikai kommunikáció szintjén volt jelen az antiszemitizmus tematizálása.)

Egy hivatkozott konferencia-tudósításban /2/ a „szólamok” és az „egzakt kutatás” szintjén is megjelenik a „magyar antiszemita”, aki budapesti diplomás férfi, jó fizetéssel, másrészt biztos szavazó. Általánosságban hivatkozza e tudósítás azt a „szociológiai tapasztalatot”, hogy egy „körülhatárolható magyar csoport” hisz a zsidó összeesküvés-elméletekben, és holokauszt-tagadó egyben.

Másik jellemző tény az általánosság szintjén, hogy a magyar lakosság 25-30 százaléka szerint „a hazai gazdaságot, illetve sajtót és kultúrát zsidó értelmiségiek tartják a kezükben”. A holokauszt és az antiszemitizmus minősítése, súlyozása (lehet szentségtörésnek tekinteni ilyetén említésüket, de valójában ez történik) a kizárólagosság mentén történik, mert egy baloldali politikai kommunikációs eszköz-tartalom lett Magyarországon. A kizárólagos értelmezés és minősítés szintjén: ez egyfelől azt jelenti, hogy a holokauszt nem említhető együtt semmilyen más megsemmisítéssel (népirtással), másfelől antiszemitának minősíteni valakit nézőpont és megítélés kérdése.

Vagyis a magyar baloldal kénye-kedve szerint minősít. A gondola-hu-t pl. beválogatták egy antiszemita témákat gyűjtő és minősítő fórumon, mert Izrael állam politikáját bíráló cikket vett át, illetve mert a zsidó bűnözésről szóló bűnügyi statisztikát méltatott.

Egy szociológus (és egy hivatkozott felmérés) szerint a Jobbik-MIÉP tábornak 56, a Fidesz 25, az MSZP híveinek 21 százalékára jellemző az antiszemitizmus, azzal, hogy a politikai antiszemiták csupán ideológia és nem személyes ellenszenvet táplálnak a zsidók iránt. Nincs kimutatás arról, hogy Magyarországon a jobboldal antiszemitább lenne a baloldalnál, de ezt sugallják. A társadalmi élmény és meggyőződés véleményezése nem egzakt. Ezért csak azt tudjuk, hogy vannak antiszemiták a magyar társadalomban, de minősíteni, hogy melyik politikai táborban vannak többen, csak a baloldali források mernek.

„Magyarországon privát közegben alig beszélünk a holokauszt és a kommunizmus áldozatairól, az eseményekről. Azaz nem emlékezünk. De a többség (!) egyetért abban, hogy ezeket a dolgokat a múlttal együtt le kéne már zárni." – mondja egy pszichológus. Ami egy olyan ellentmondás, hogy annak tudatában sohasem lehet megbékélés. Nem a magyar zsidók és nem zsidók között, hanem az „érdekkörök”, és a közös nemzeti minimumot követni nem tudó elitek között.

***

1. Német kém magyar kapcsolatai. 2010. december 16. Rádi Antónia, Weyer Béla. HVG hetilap, 201050.sz. Kelet-Berlini emberünk. hvg.hu

2. Kik antiszemiták a magyarok közül? Nagy Gergely Miklós, Népszava

spectator - gondola
MTI Hírfelhasználó