A lelkiismeret és a politikai etika
Helmut Schmidt, a volt német kancellár, újságíró, lapkiadó Nyugállományban című könyvének megjelenését örömmel fogadhatják az olvasók.
2010. december 22. 16:01

Helmut Schmidt gondolatai a német politikáról

Helmut Schmidt, a volt német kancellár (1974-1982), újságíró, lapkiadó Nyugállományban című könyvének hazai megjelenését örömmel fogadhatják azok az olvasók, akik kíváncsiak arra, hogyan gondolkodik a világról, hogyan látja napjaink problémáit egy német szociáldemokrata gondolkodó. Schmidt olyan problémákról értekezik ebben a könyvben (pl. a demokrácia, a globalizáció kihívásai), amelyek a Méltányosság Politikaelemző Központ álláspontja szerint nemcsak a német, hanem a magyar olvasók számára is tanulságosak lehetnek, különösen most, amikor az ország az alkotmányozási folyamat előtt áll. A szerző egyik fő tézise, hogy a német társadalomnak 1945-ig nem voltak demokratikus tradíciói, és a németek tanulás útján jutottak el a demokráciához. Ennek a nagy vállalkozásnak – a németek demokráciára nevelésének – volt részese Schmidt (aki a Wehrmacht nem politizáló katonájaként maga is ifjonti fejjel szembesült a demokrácia „kihívásával”). A magyar társadalom húsz éve tanulja a felelősségteljes demokratikus politizálást, a jogállam és a piacgazdaság intézményeinek működ(tet)ését és ellenőrzését, valamint a politikai elit kontrollját. Mindaz, amit Schmidt az alkotmányról, a jogok és kötelességek viszonyáról, és a politikus lelkiismeretéről ír, különösen aktuálisan cseng a mai Magyarországon.

Az emberi méltóság sérthetetlensége

Németország keresztény gyökereihez kétség sem férhet, mégsem a kereszténység önmagában, hanem a zsidó-keresztény etikából levezetett, de a más világnézetet valló polgárok számára is elfogadható emberi méltóság értéke került bele az 1949-ben elfogadott bonni Alaptörvény 1. cikkelyébe.

Schmidt a döntés helyességét azzal indokolja, hogy az emberi méltóság értékéből közvetlenül levezethető valamennyi alapjog, a jogállam és a szociális állam elvei, olyan értékek, mint az igazságosság és a béke, valamint a politikusok felelősségre vonása. Ez utóbbi fontos szempontot képvisel, mert Schmidt hangsúlyozza, hogy a politikusokra ugyanazok az erkölcsi elvek vonatkoznak, mint a társadalom valamennyi tagjára, a politikusi morálhoz pedig nincsen szükség a vallási alapra való hivatkozásra.

A politikai elit és a lelkiismeret

Schmidt a demokrácia győzelmét látja abban, hogy 1945 után az állampolgárok és a politikai vezetők tettei egyazon erkölcsi megítélés alá estek, szemben a korábbi politikai rendszerekkel, amelyek feltétlen államhűséget vártak el a polgároktól, indoklás nélkül. Az 1945 utáni német demokratikus fejlődés óriási vívmánya volt, hogy a szembenálló politikai erők közösen elvetették az állam felsőbbségének régi tézisét. A szociáldemokrata Schmidt a kereszténydemokrata Richard von Weizsäcker köztársasági elnökre hivatkozva elutasítja, hogy a polgárok a mindenkori kancellár szavait kinyilatkoztatásként értelmezzék. A kormány nem az igazság birtokosa, és nem is feladata, hogy az igazságot képviselje, vagy arról győzze meg az állampolgárokat. A kancellár és a kormány felett áll az Alaptörvény, amelyik a legfőbb erkölcsi mérce a világi német demokráciában.

Schmidt nem gondolja azt, hogy az Alaptörvény vagy a demokratikus intézmények mindenre orvosságot jelentenek – ezért helytelennek tekinti azt az érzelmi reakciót, hogy minden problémára az Alaptörvénytől várnak választ, mindent annak módosítása révén akarnak orvosolni, és ezzel „koptatják” a legfőbb jogi normát. A demokratikus intézmények csak kijelölik a politikai cselekvés határait, de végső soron a politikusok – és minden ember – önmaga bírája: a lelkiismeret nem helyettesíthető egyetlen intézménnyel sem.

Ezt fontos hangsúlyozni, mert Magyarországon a közvélemény hajlamos minden problémának a megoldását az intézményektől várni, és maguk a politikai szereplők is elfeledkeznek a lelkiismeret közéleti szerepéről. Ez persze történelmi szempontból nézve nem véletlen. Magyarország történelmében 1989-ben adatott meg először a valódi parlamentáris demokrácia gyakorlásának a lehetősége. A politika világa évszázadokon keresztül, néhány év (1945-1948) kivételével egészen 1989-ig olyan idegen és zárt világnak számított az állampolgárok számára, amelyet az „úri huncutság” működtetett. Az állampolgári tudatosság hiányában a közvélemény ma is hajlamos a kettős mérce elfogadására: más-más erkölcsi elvek vonatkoznak a „magánemberek” és a „politikai elit” világára. Ez a „mi” és az „ők” leképeződése, amelyik talán a legnagyobb érzelmi gátja a parlamentáris demokrácia működtetésének. Schmidt azonban leszögezi, hogy a lelkiismeret a demokráciában egységes és oszthatatlan. Nincsen egyféle lelkiismeret.

A Méltányosság Politikaelemző Központ álláspontja szerint a Schmidt által támasztott szempontok, mindenekelőtt a keresztény kultúrkörben mélyen gyökerező emberi méltóságnak mint legfőbb kontrolltényezőnek a figyelembevétele hozzájárulhat az alkotmányozás folyamatához, és egy új állampolgári kultúra megalapozásához. Már amennyiben az alkotmányozók nemcsak a magyar, hanem a nyugati történelem gazdag tapasztalati anyagából is kívánnak meríteni.

Paár Ádám, Méltányosság Politikaelemző Központ
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
MTI Hírfelhasználó