A Vörös Malom lovagjai - IV. rész
2002. június 11. 22:13

BIRODALOM A MALOM ÁRNYÉKÁBAN

"A privatizáció nem más, mint ismeretlen értékű, uratlan vagyontárgyak eladása olyanoknak, akiknek nincs egy fillérjük sem."

Sárközy Tamás, közgazdász-jogász, Vas Népe, 1995. március 18.)

A Wés-birodalom története kísértetiesen hasonlatos a Hengermalom történetéhez. A főbb szereplői is ugyanazok, a mozgékonyságuk sem változott, itt is vannak, ott is vannak, s az alkalmazott cég-, és banktechnika is párhuzamos.

A Cégközlöny adatai szerint 1997 december 15. óta jegyzik a Wilsoun Consulting Kereskedelmi Szolgáltató-Tanácsadó Részvénytársaságot. A társaság vagyona: 10 millió forint. Jogelődje: a Wés Consulting Kereskedelmi Szolgáltató-Tanácsadó Részvénytársaság, (Szolnok, Mártírok útja 15-17, cégjegyzékszáma: 1610 00 1640).

Az átalakulás okát nem tudjuk, lévén, az 1996, október 1-től jegyzett nagy előd, Wés Consulting Rt. volt vezérkarához képest, az új vezérkar alig változott: itt is, ott is ők fémjelezték a céget. Új viszont, hogy Károlyi Vilmos, Szilvás Zoltán és Kelemenné Horváth Éva társaságában a Wilsoun Consulting Rt. igazgatóságában régi ismerőst üdvözülhetünk: Hatvani Szabó Jánost. Azt a Hatvani Jánost, aki 1994-ben, akkor még az Állami Vagyonügynökség főprivatizátoraként eladta a Budai Hengermalmot a Károlyi-Máté duónak, majd egy titkos szerződés keretében megváltoztatta a fizetés, eredeti szerződésben rögzített pénzügyi konstrukcióját.

Kicsi a világ? Vagy tán arról kellene beszélni, hogy Károlyiék így (is) hálálták meg Hatvani Szabó János önzetlen segítségét? Ne találgassunk: lelkük rajta, maradjon az ő titkuk. És még egy változás: átalakulása után, a Társaság az új névhez illően új helyre, Károlyi hűséges fegyvertársa, Kelemenné Horváth Éva fővárosi fellegvárába költözött, (Budapest, Madarász V. u. 43.).

1998. júliusában Szilvás Zoltán a Wilsoun Consulting Rt. vezérigazgatója 1,2 milliárd forint hitelt kért, és a kapott az Eximbanktól. A pénzintézet a kölcsönnel 110 ezer tonna liszt exportjához nyújtott anyagi segítséget. A hitel visszafizetésére a Budai Hengermalom vállalt készfizető-kezességet. A szerződést a malom képviseletében Károlyi Vilmost írta alá. A Wilsoun Consulting vezérkara azonban úgy vélte: könnyebben megkapják a hitelt, ha még egy "biztosítékot" közbeiktatnak. És nem csak könnyebben, hanem ami a lényeg: az Eximbank sem vizsgálódik, s nem is pepecsel annyit. A "biztosítékot", tán nem is annyira meglepetés, Károlyi közbenjárására, a Postabank adta: hitelfedezeti-garanciát vállalt a Hengermalom készfizetési kezességére alapozott Wilsoun Consulting kölcsönére, (a szerződés ügyiratszáma: BG-240-22/96). Ennyi garancia láttán az Eximbankban megnyugodtak, - és utaltak.

A folytatás könnyedén kitalálható: a Wilsoun Consulting Rt. fölvette a hitelt. Törleszteni azonban néhány részlet kifizetése után, "elfelejtett." Az Eximbankot azonban ez a feledékenység nem zavarta: élve a garanciavállalási szerződéssel: a Postabank számlájáról: 1999, április 22-én 908.765.622 forint összegben lehívta a bankgaranciát.

A Postabank pedig futott volna a pénze után, - ha lett volna miután futni. A hiányt, a Károlyi által vállalt készfizető-kezességre hivatkozva, ráterhelte a Budai Hengermalomra, mondván: ez is elfér ott ahol a többi milliárd. Így aztán a tranzakció összes szereplője megnyugodott, és jól járt. Kérdezhetnénk még: mi lett a 110 ezer tonna liszttel, exportálták egyáltalán? Kérdezhetnénk, - de minek? A Postabank korifeusai már megadták rá a választ: "ez is elfér ott, ahol a többi milliárd!"

Említettük, hogy a Wés Consultingból Wilsoun Consulting lett. Van még Wés Delikát Kft. (ügyvezető: Szilvás Zoltán), Wés Sport Gyártó és Szolgáltató Kft. (ügyvezető Károlyi Vilmos és Szilvás Zoltán), és van még a Wés Tejipari és Kereskedelmi Részvénytársaság. Még mielőtt belebonyolódnánk, csak ez utóbbiról szólnánk. Az egyszerűség kedvéért nevezzük Wés Rt.-nek.

Emlékeztetőül: a Wés Rt. gyártotta azt a tejsavóból készült "szellem-gerjesztő" energia-italt, amit a Xénia-láz különböző hullámaiban részt vevő magyar ifjak fogyaszthattak. A bűvös italból a betiltásáig "csak" 75 ezer liter készült. Ez is úgy, hogy a forgalmazására a Wés Rt. nem kapott hivatalos engedélyt. Pontosabban: csak IQ italra kapott forgalmazási engedélyt, a szupertermékként beharangozott "IQ energiaitalra" már nem. Egyszerűen azért nem, mert a tejsavóból készült csoda-lének sem az agytekervényekre, sem a test energiáihoz nem volt semmi köze.

1997-ben a Gazdasági Versenyhivatal 3 millió forintara büntette a tisztességes verseny szabályainak megszegéséért a Wés Rt.-t és felszólította a jogsértő tevékenység azonnali beszüntetésére. A Versenyhivatal ebbéli közleményét szinte a magyar sajtó egésze ismertette:

"Azzal, hogy a Wés Rt. energiaitalként tünteti fel a tejsavóból készült drinket, fogyasztók megtévesztésére alkalmas jogsértést követett el… Nem helyeselhető az a magatartás, amely öncímkézéssel, vélhető árutulajdonságokkal kívánja befolyásolni a fogyasztók döntését".

Az IQ-ra keresztelt energiaital Szolnokon, a sajtgyártás melléktermékéből, a tejsavóból készült. Abból a tejsavóból, amit korábban a csatornákba engedtek, s még környezetvédelmi bírságot is fizettek utána. Szilvás Zoltán vezérigazgató elmondása szerint azonban:

"Ez az ital tej és gyümölcs alapanyagú, nem tartalmaz mesterséges anyagot, koffeint vagy egyéb serkentőszert".

Tegyük hozzá: ez alkalommal nem hazudott. A tejsavóban az volt a csoda, hogy energia-italként forgalmazta.

A társaság fellebbezett, a Fővárosi Bíróság azonban elutasította a keresetet, és helyben hagyta a Gazdasági Versenyhivatal verdiktjét. De ne szaladjunk ennyire előre.

Nézzük, honnan is jött ez a csodaitalt gyártó Wés Rt? Alaptőkéje: 50 millió forint. A társaságot triumvirátus jegyzi: Károlyi Vilmos malom-király, Kelemenné Horváth Éva, és Szilvás Zoltán. Szilvás vezérigazgató, akárcsak küzdőtársai, mindenütt ott van, ahol pénz van. És mindenütt zűr van, ahová ők, akár együtt, akár külön-külön, beteszik a lábukat.

A Magyar Narancs 1996 végén megkérdezte Szilvás úrtól: hány százalékban tulajdonosa a Wés Rt.-nek? A válasz: "21 százalékban, egy barátommal közösen pedig további 7 százalékot birtokolok". Gondolom már kitalálták: a barátot Károlyi Vilmosnak hívják. A Magyar Narancs szerint azonban: "Szilvás arról nem árult el részleteket, hogy egyéb vállalkozásokon keresztül Károlyinak van-e érdekeltsége a Wés Rt.-ben".

Ha válaszolt volna a kérdésre, igent kellett volna mondania! A Budai Hengermalom és a Wés Rt. összefonódásának tényét nem csak az erősíti, hogy a két vállalat igazgatósági és felügyelő-bizottságának tagjai között fölöttébb sok volt az "azonos nevű" ember, hanem az is, hogy a malom birtokolta a Wés Rt. részvényeinek nyolc százalékát. Továbbá: a Wés Rt. résztulajdonosaként tartották számon, Károlyi Vilmos és Szilvás Zoltán közös érdekeltségi körébe tartozó, Máltán bejegyzett, Mcoy and Partner 1885 Ltd-t is. (Ez utóbbi története, szintén megér egy misét.)

A Wés Rt., az MSZP- SZDSZ koalíció által vezérelt parlamenti ciklusban, a Kereskedelmi és Hitelbanknak köszönhetően, készpénzfizetési kötelezettség nélkül szerezte meg a Szolnoki Tejipari Vállalatot. A tranzakció során azonban légy kerülhetett a levesbe, mert a Wés Rt. a tejipari vállalat korábbi kötelezettségeit és a tartozásait is kénytelen volt átvállalni.

Erős Jánostól, a pénzintézet akkori vezérigazgatójától a Magyar Nemzet 1996, június 8-án megkérdezte: miért előnyös a banknak az, hogy a Máté László érdekkörébe tartozó Wés Rt.-nek készpénzfizetési kötelezettség nélkül adtak hitelt? Erős János válasza:

"Banktitoksértés nélkül mindössze annyit mondhatok, minden üzletben a nyereségre törekszünk. Egy nem kamatozó kintlévőségből kamatozót sikerült csinálnunk".

Ezek után már nem hatott a meglepetés erejével, hogy a Kereskedelmi és Hitelbank lett az egyik szponzora a csodaital mozgalmának, a Xénia-láz Egyesületnek. (Erről később, bővebben.)

A legfőbb szponzor azonban ezúttal is a Postabank volt. Állítjuk: nem csak a Hengermalmot, hanem annak kihelyezett helyőrségét, a Wés Rt.-t is nagyvonalúan támogatta.

Princz Gábor által vezényelt pénzintézet az 1998-as választások előtti időszakban, röpke egy év alatt (1996, november 29-e és 1997, december 11 között) nem kevesebbet, mint 1,285 milliárd forintot hitelezett az 50 millió forint alaptőkéjű Wés Rt.-nek. A vállalat 1998 elején már csak a kamatokat tudta törleszteni, később már azt sem. A Postabank ennek ellenére 1998, március 13-án újra mentőövet dobott a cégnek: két kölcsönszerződéssel meghosszabbította a Wés Rt. 430 millió forintos, már lejárt hitelét.

A Fradi - sikertelen - privatizációs akciója kapcsán került ismét rivaldafénybe Szilvás Zoltán. A híradások abban az időben az FTC-t felvásárolni szándékozó Dicobe International Associates Ltd. cég mögött is Máté Lászlót és az MSZP-hez közel álló befektetői kört emlegették.

A Wés Rt. tárgyalásokat folytatott Dicobe International Associates Ltd.-el, arról hogy felvásároltatja a Wés Rt.-vel szembeni 732 millió forint banki követelést. És mindenképpen szerette volna összekötni a Földművelésügyi Minisztérium tulajdonában lévő Fradi és a Wés Rt. megvételét, - méghozzá PHARE-pénzből!

"A régiók támogatására nyújtott PHARE-pénzekből talpra lehet állítani a céget, amely a Fradival együtt kerülhet az európai asztalra" - hangoztatták. (HVG 1998, május 1)

A befektetés képviselői többször, határozottan kijelentették: ha nem kapják meg a Fradit, a Wés Rt. sem kell nekik! Nem csoda hát, hogy a Dicobe megbízott szószólójaként, nem más, mint Szilvás Zoltán, a Wés Rt. vezérigazgatója tárgyalt a fradi vezetőivel. Az 1998-as választások előtt bőségesen foglalkoztak vele a lapok. A Dicobe azonban a Fidesz-győzelmet ígérő választás első fordulójának eredményei láttán az üzlettől azonnal visszalépett. A Fradit Torgyán vette át, (majd a Fotex), a Wés Rt. pedig magára maradt a hiteleivel. Nem sokáig!

A választások után, talányos módon a Nutricia Dairy and Drinks Kft. jutányos áron megvette a Postabanktól a Wés Rt. tartozását. A különbözetet a "Postabank- csomaggal" konszolidálták. A régi és az új tulajdonosok a Budai Hengermalom példáját követve, perre mentek. Ismerve az igazságszolgáltatás fürgeségét, nem nehéz megjósolni: e könyv lapjai megsárgulnak, mire a pernek vége lesz.

Károlyi Vilmos sokoldalú, szerény ember: saját bevallása szerint a színesfém-kohászathoz is ért. Miért ne hinnénk, hiszen a pártállami idők alkonyán, fröccsöntővé képezte át magát, s elvégre a színesfém-kohászat meg a fröccsöntés rokonszakma, és az ő korában, élete delén, a megszerzett tudás még nem kopik el. Minderről azonban Borsodnádasd lakói árnyaltabban vélekednek. Az Állami Pénzverő 1971-ben létesített üzemét a Metal-Art Nemesfémipari Rt. "örökölte." Gondokkal, bajokkal, likviditási-, és forráshiánnyal küszködött. De a dolgozóknak fizetett.

Történt pedig: 1998, november 18.-án arról értesítette negyvenhat dolgozóját, hogy a helyi telephelyet az igazgatóság döntése értelmében eladták. Török Imre, a Metal-Art vezérigazgatója, csitítandó a kedélyeket, rögtön bejelentette:

- Hé, emberek, nyugalom, csak tulajdonváltás történt, önöket ez nem érinti, mindenki maradjon a helyén, az élet nem áll meg, a munka folytatódik, a fizetésüket pedig változatlanul megkapják.

Nem csoda hát, hogy a faluban, miként negyvenötben az oroszokat, megmentőként fogadták a vevőt, a Hor-Ker Kft-t. Ezek után nem volt meglepő, hogy így is viselkedtek: az új tulajdonos kommandósai megszállták az üzemet, és attól kezdve, egy lélek sem tehette be oda a lábát. A vállalkozás egymillió forintos törzstőkét jegyzett.

Ügyvezetője: Kelemen Ferenc. Cégjegyzésre jogosult másik tagja: Károlyi Vilmos malombéli szárnysegédje, Kelemenné Horváth Éva.

A Hor-Ker bejegyzett tevékenységi köre nem terjedt ki azokra az ötvös-, és színesfém-kohászati munkára, amelyet az üzemben végeztek. Kiderült, nem is akartak ilyesfélével foglalkozni. Az üzemet a homályból előbukkanó Silverli Kft-re bízták, a költségeket pedig a Hor-Ker fedezte volna.

A bezárt kapuk előtt föleszméltek a hazaiak. Derék per is kerekedett belőle a Miskolci Munkaügyi Bíróságon, ahová a kiebrudalt munkások fordultak, abban a reményben, hogy az igazságot osztó testület megállapítja: a munkáltatójuk jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyukat, és arra kötelezi a tulajdonosokat, hogy fizessék ki az elmaradt bért, a felmondási időre esedékes járandóságot, és a törvényesen járó végkielégítést.

A bíróság álláspontja szerint a Hor-Ker az adás-vétellel valóban tulajdonossá vált, a tényleges birtokba lépés azonban mégsem történt meg a részéről, mert az üzemeltetést a Silverli Kft. "teljesítette." A Hor-Ker tehát "nem tekinthető munkajogi jogutódnak", ezért fizetési kötelezettség sem terheli. De nem terheli a Silverli Kft-t sem, mert alaki és tartalmi szempontból egyaránt érvénytelen munkaszerződéssel álltak vele jogviszonyban a dolgozók, és a Silverli nem sértett törvényt, amikor egy korábbán megkötött munkaviszonyt kívánt rendkívüli felmondással megszüntetni.

A dolgozók mindebből csak annyit értettek: örüljenek, hogy lyuk van a seggükön, nem kapnak egy árva fityinget sem.

"A szocialista párton belüli szolidaritás addig érvényes, amíg a politikust ért vád be nem bizonyosodik." - mondta Kovács László, az MSZP elnöke a Baja Ferencet ért vádak kapcsán az 1998-as győri beszéde alkalmából. Sietett hozzátenni:

"Az embereket élénken érdeklik a gyanús ügyek és igazuk van, ha árgus szemmel figyelik, hogy a politikusok az íratlan erkölcsi normákat is betartják-e".

Baja Ferencet a Zefirusz-ügy miatt támadták. Az Információs Hivatal munkatársai által készített, azóta már legendás Nyírfa-dossziéban (összeállítói közül számosan állásuk feladására kényszerültek) Baja Ferenc nevével nem csak a zsurki vodkagyárral foglalatoskodó részben, hanem a Zefirusz viselt dolgait feltáró fejezetben is találkozhatunk.

A nyíregyházi Zefirusz Kft. ingatlanvásárlási akcióját a jelentés tizenöt oldalon át elemzi, amely alapján, többé-kevésbé, körvonalaiban érzékelhetővé válik a történet.

Az 1990-ben alapított társaság sokat tett azért, hogy az elvtársi tulajdon egy része a magánosítás során ex-elvtársi tulajdonba menjen át. A történetet a Napi Magyarország hozta nyilvánosságra (1998, május. 8), nem kis ijedelmet, politikai botrányt, és nyilatkozatháborút okozva.

A Zefirusz-ügy főszereplői, Máté László, Baja Ferenc és Apró Piroska mellett, régi ismerősünk, Károlyi Vilmos neve is föl-föl bukkan. Jó társaságba jutott megint, csupa tehetséges ember vette körül.

Budapest legelegánsabb útvonalán, az Andrássy út mentén található a Centrals Hotel. A szocializmust építő Magyarország idejében Külügyi Szállóként üzemelt. A törzsvendégei között, néhai pártunk és kormányunk jeles prominenseit, többek között, nem kisebb személyiséget, mint személyesen Kádár János elvtársat is a vendégeként köszönthette. Egyszerű belföldi halandó azonban erről mit sem tudott, tudhatott: a lábát sem tehette rá a küszöbre.

A szállót a rendszerváltás után az utódpárt, az MSZP "örökölte’. Az akkor már a kapitalizmus építésében érdekelt szocialisták, a profit-alapú működtetés érdekében, Centrals Hotel Kft. néven egyszemélyes vállalkozást hoztak létre.

Az Antall-kormány azonban az épületet egyházi kárpótlásként, 1992-ben a Budapesti Zsidó Hitközségnek adta. Az MSZP viszont már beleszeretett, ezért rábeszélte a Hitközséget: cseréljék el, a Révay utca 16. szám alatti épületért, amelyben a pártállami időszak alatt az MSZMP kiadója, a Kossuth Könyvkiadó működött. A rábeszélés sikeresnek bizonyult: a szálló továbbra is a szocialisták érdekkörében maradt. A tulajdoni lapra azonban, a csere-akció során, Máté László fémjelezte Kossuth Kereskedőház Kft. neve került. (1993, szeptember 13.) Ebben a kereskedőházban dolgozott a pártállami "nagy" Apró leánya: Apró Piroska is. Névjegykártyájára Máté Lászlóhoz hasonlóan ügyvezető igazgatói tisztet írathatott. A felügyelő-bizottság névsorában pedig ott leledzett Baja Ferenc, az MSZP jelenlegi pártigazgatója és Csintalan Sándor, a párt akkori alelnöke mellett a derék főmolnár, Károlyi Vilmos neve is.

A Kossuth Kereskedőház Rt. hamarosan eladta a szállót a Zefirusznak, azzal a kikötéssel, hogy az üzemeltetését továbbra is a Centrals Hotel Kft. látja el.

A tulajdoni nyilvántartás 1993-ban már a nyíregyházi Zefirusz Kft.-t tünteti fel a kétezer-négyszáz négyzetméter alapterületű hotel birtokosaként. A Nyírfa-dossziéban milliárdos korrupciógyanús ingatlanügyletekkel ismertté vált társaság alapítója Nádasdi István és felesége volt, felügyelőbizottságában pedig Baja Ferenc is helyet foglalt.

A Zefirusz Kft., az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság tulajdonában lévő épületek privatizálásának és a Tiszántúli Áramszolgáltató Rt. 48 milliós, felettébb nagyvonalú kölcsönének köszönheti az első komolyabb üzleti sikerét. Nem csak Budapesten, hanem Erdélyben is értékes ingatlanokhoz jutott. A rügyből szépen nyíló szegfű lett. Táptalaját gondosan öntözték, ingatlanokat ugyanis majd minden esetben "különös értékaránytalansággal" privatizálták. A Magyar Nemzet (1998, január 10.) példaként olyan irodaházat említ, amelyet a Zefirusz 49 millió forintért vett meg, nem sokkal később pedig, a piaci értéke alapján 161 millió forintra értékelték. De olyan esetet is idéz "amikor a könyv szerinti és a valós vagyonérték közötti különbség 247 millió forint volt". Az igazi nagy üzlet azonban még váratott magára.

Nem sokáig. A Zefirusz az Általános Értékforgalmi Bank Rt.-től 150 millió forint hitelt kért és kapott. Felbuzdulva a sikeren, a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt.-től is kér 250 milliót. Kölcsön. És kapott!

A két kölcsön, 400 millió forintos jelzálogjogát a Zefirusz tulajdonában lévő szállodára jegyezték be. A bankét 1994 április 16.-n, az MVM Rt.-ét pedig 1995. december 11.-n.

"Nagyjából ez az a pont, amely magyarázatra szorul és amely megvilágítja ezt a tudatosan megkoreografált pénzügyi tranzakciót, amely állami pénzek magánvagyonná alakítását jelenti. A 400 millió forint jelzálog ugyanis két hitel fedezetéül szolgált, amelyet a Zefirusz-cégcsoport vett fel a Nyírfa-dossziéból ismert tranzakciók finanszírozására. Sem a 150 milliót, sem a 250 milliót nem fizette vissza."

A Magyar Nemzet állítja (2001, június 8): az MVM Rt. illetékes vezetői a kölcsön odaítélésekor, nem győződtek meg róla, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyták, hogy a biztosítékul felajánlott ingatlanon már volt egy nagy összegű jelzálogbejegyzés. Saját bejegyzésüket pedig jelentős késéssel tették meg. Tombor Antal (1996-tól 1998-ig volt az MVM Rt. vezérigazgatója, ma pedig a vállalat tulajdonában álló Magyar Villamosipari Rendszerirányító Rt.-t vezeti) három éve még elismerte (Napi Magyarország 1998, május. 8.):

"A társaság akkori működési szabályzata szerint nem adhattak volna hitelt olyan cégnek, amelynek nem tulajdonosa az MVM Rt. A vezérigazgatóként egyúttal elhatárolódott a történtektől, és súlyos következményeket is ígért."

Emberi dolog: tévedett. Indult ugyan egy rendőrségi eljárás, ám azt a Fővárosi Főügyészség bizonyítékok hiányában megszüntette.

Időközben az MVM Rt.-vel szembeni tartozás (a 28 százalékos fix kamatozás miatt) már 1,3 milliárd forintra duzzadt. 1998 őszén a Legfelsőbb Bíróság kötelezte a Zefirusz Kft.-t az összeg visszafizetésére. Feleslegesen pazarolták az idejüket, mert Müller Mihály, a közpénzekkel is gazdálkodó MVM Rt. kommunikációs igazgatója 2001, június elején, a kíváncsiskodó újságíróknak bejelentette: tekintettel arra, hogy a követelés behajthatatlan, az MVM Rt, azt már egy évvel korábban leírta, úgy hogy mindenki mehet a dolgára, nincs miért és miről okoskodni.

ZÁRSZÓ: A Zefirusz három részre oszlott, s az új cégek egyikébe, a Zefirusz-Centrálba vitte át a hotel tulajdonjogát. Nádasdi István, a Zefirusz-birodalom atyja jobbára külföldön tartózkodik. A Centrál szállót, az Általános Értékforgalmi Bank 150 milliós hitelkövetelését megvásárova, az Immo-Bill Rt. szerezte meg, a fizetni senkinek sem akaró Zefirusztól. Az új tulajdonosok birtokba kerülésük után, nyomban véget vetettek, a később részben ukrán kézre került pártcég, a Centrál Hotel Kft. uralmának. Az Immo-Bill sem ült azonban rajta sokáig: piaci áron, busás haszonnal eladta. Az egykori külügyi szállót napjainkban átalakítják. A Prosperity Group Rt. beruházásában, négycsillagos hotel lesz belőle.

Kőszeg Ferenc az SZDSZ (!) képviselője, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának tagja összegezte a Nírfa-dosszié lényegét:

"A Nyírfa-ügy meggyőzött arról, hogy az alvilág és a bűnüldözés összefonódott egymással és a politikával".

No comment.


A Hengermalom árnyékában, Máté László a Kim-Net Kft. körül is bábáskodott. Ez utóbbi története, az utókor számára valószínűleg két változatban marad fenn.

Az egyik: a szocialista párt a saját számítógépes rendszerének létrehozására alapította, 1990-ben, a Kim-Net Kft.-t. Máté által elmondott verzió értelmében a cég feladata a "számítógépek beszerelése és összekötése volt". Miután a kért munkát elvégezte, a szocialista párt a Kim-Net-t eladta az addigi alkalmazottaknak. Másként adja elő ugyanezt a Magyar Nemzet. Szerintük Fantomcéggé vált az MSZP korábbi számítástechnikai vállalkozása, a Kim-Net Kft. Az MSZP 100 százalékos tulajdonában lévő Kim-Net Kft. alapító okiratát 1990. június 2.-án írta alá Máté László, a párt korábbi pénztárnoka. A cég székhelyét az MSZP Köztársaság téri székházába jegyezték be. Ügyvezetőnek a párt bizalmi emberét, Váczi Pétert választották, aki a rendszerváltozást követő cégalapítási láz idejében több más MSZP-közeli vállalkozásban is tisztséget vállalt. Többek között a Kossuth Befektetési Rt.-ben is. (A feltételezések szerint ez a cég volt a hengermalomból eltűnt postabankos milliárdok egyik célállomása.)

A Kim-Net Kft. 1993. augusztusában tulajdonost cserélt. A párt nevében Máté László kincstárnok a cég ötven százalékát Váczi Péternek, harminc százalékát Varga Tamásnak, húsz százalékát pedig Szakos Szabolcsnak eladta. Máté az egymillió forintos törzstőkéjű vállalkozásért mindössze ötszázezer forintot kért az új tulajdonosoktól. A szerény összegre a pénztárnok még részletfizetési kedvezményt is adott, így Vácziéknak a fennmaradó részt csak két évvel később kellett átutalniuk, a párt pénztárába.

Még le sem járt a fizetési határidő, amikor 1995. június 28.-án Váczi Péter és két tulajdonostársa továbbadta a céget az athéni illetőségű Hatzigannisz Hrisztosznak.

Az adás-vételi jegyzőkönyv szerint a görög férfi egy forintot fizetett a Kim-Netért. A felek külön határozatban rögzítették, hogy Hatzigiannisz "a Kft. kötelezettségeit ismeri, tartozásainak megfizetését vállalja". (Magyar Nemzet 2000, december. 18) A társaságnak az idő tájt már több tízmilliós tartozása volt.

A folytatás köznapi: a görög tulajdonos örök időkre eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Az adósság, meg a cég, azonban szép hazánkban maradt. A Fővárosi Cégbíróság pedig, fizetésképtelenségére hivatkozva, 2000. áprilisában elrendelte a társaság felszámolását.

Máté másnap a Magyar Hírlapban cáfolta, hogy köze lenne mindehhez. A Magyar Nemzet viszont megerősítette az "igen"-t. Egy állítás, egy tagadás. A tudományos szocializmusban akár tézis és antitézisként is említhetnénk. De kinek a zsebébe ment a szintézis?

Átrendeződés a Máté-birodalomban. 2001. június 23-án jelentette a Cégvilág: eladta az 50 millió forint alaptőkéjű Kossuth Befektetési Rt.-t Máté László vállalkozó - az MSZP egykori pénztárnoka - és családja. A Kossuth Kereskedőház Kft. átalakításával 1996-ban létrehozott cég azonban nem kerül távol eddigi gazdáitól: a Kossuth-papírok névértékén lebonyolított ügyletek során a részvények 70 százalékát a Qwertel Kereskedelmi és Szolgáltató Rt., 30 százalékát pedig az Omer Hungária Vagyonkezelő Kft. szerezte meg. Az adásvételek előtt a Kossuth Befektetési Rt. részvételével 1998-ban alapított, 20 millió forint alaptőkéjű Omer Rt. részvényei a Máté család birtokába kerültek. A 99 millió forint alaptőkéjű Qwertel Rt. fő részvényese egy 1996-ban létrehozott máltai cég, a Blackmore Holdings Ltd. (BH), amelynek tulajdonosa a Budai Hengermalom Kft. ügyéből ismert (HVG, 1998. május 1.), ugyancsak máltai Abacus Holdings Ltd., egy úgynevezett részvényletétesi szolgáltatásokra szakosodott társaság. A cégiratok szerint azonban a BH igazgatói között van két magyar állampolgár - Máté László és Matyók György - is. A HVG információi szerint a BH egy Qwertel-tartozás kapcsán jutott a részvényekhez. A máltai cég az elmúlt évek során több magyar vállalkozásban (például Inmed Hungária Szolgáltató Rt., Királykert Kereskedelmi Rt., R-Crossing Ipari Kft., Sat-Text Szolgáltató Kft.) szerzett részesedést.

Szédítő lenne ülni egy ilyen cég-körhintán!


Következő fejezet:
V. Egy igazi láz: Xénia

Tartalomjegyzék

  • „Tudományos” látásmód
    Ilyen körülmények között lefordíthatjuk-e Lenint magyar pénzből angolra?
  • Eltüsszentett forradalom
    Tényleg feltámadt a baloldali ellenzék, legalábbis sok éves tespedését felszámolva mintegy varázsütésre in concreto a tettek mezejére lépett.
MTI Hírfelhasználó