Egy zarándoklat tanulságai
A három egyistenhívő világvallás szent helye az izraeliek és a palesztinok szembenállása miatt csak üggyel-bajjal tud megfelelni helyzetének.
2011. május 20. 10:18

Egy szentföldi utazás csodálatosan felüdítő élmény, kivált, ha az ember a tavasz legszebb hónapjában, kellemes, sokszínű társaságban barangolhatja be azt a tájat, amit képzeletében nyilván minden vallásos ember bejárt már. Nekem volt szerencsém most feleségemmel egy ilyen zarándoklaton részt venni, jól felkészült katolikus pap lelki vezetésével, akinek magyarázatait kitűnően egészítette ki és helyezte történelmi, földrajzi és aktuálpolitikai keretbe helyi, magyar származású idegenvezetőnk.

Csak ajánlani tudom ezt a tapasztalatot mindenkinek, aki nemcsak ki akar szakadni kissé itthoni nyűgeink és keserveink ránk fonódó hálójából, de közben kész felröppenni is gondolatban embervoltunk transzcendentális dimenziójába és útközben olykor bepillantani a világ ma is mint évtizedek óta legizgalmasabb feszültséggócába.

A szentföldi zarándoklat lenyűgöző élmény, főleg a hittel élőknek. Megállni azon a helyen, ahol egy hosszú utazás végén elcsigázott egyszerű házaspár gyermekeként egy barlangistállóban megszületett a Megváltó, semmihez sem hasonlítható érzés – még akkor is, ha Nagy Konstantin római császár anyja, Ilona talán nem pontosan tudta kinyomozni a betlehemi istálló és a jászol pontos helyét.

Ugyanilyen varázslatos élmény Jeruzsálemben végigjárni Krisztus gyötrelmes keresztútját, amely szűk sikátor kaptatóján vezet fel a Golgotára, s amelyet ma ugyanúgy portékájukat harsányan kínálgató boltosok, árusok bódéi szegélyeznek, mint minden bizonnyal az ókorban is, a Megváltó kínhalálakor. A Golgota helyén, a Szent Sír templom túlzsúfolt bizánci kőrengetegében ezernyi náció fiai és lányai nyüzsögnek, hogy legalább néhány másodpercig láthassák és érinthessék azt a sziklatömböt, amely Jézus feltehető sírboltjának maradványa.

A szenthelyeken járva francia, olasz, német, lengyel, brazil, argentin, indiai, eritreai zarándokcsoportok kavarogtak körülöttünk. Vezetőnk tájékoztatása szerint a zarándoklatban nincsenek évszakok, az év minden hónapjában egyenletesen áradnak a Megváltóval való nagy lelki találkozásra vágyók a világ minden tájáról.

Jeruzsálem, Betlehem, Názáret, Kána, Kafarnaum, a Genezáreti tó – a bibliai vidék megannyi emlékhelyének vonzereje és kisugárzása vitathatatlan. A tengernyi látnivaló és áhitatos élmény közepette az európai utazó mégis tanácstalanul mélázik el azon, vajon miért nem itt dobog a keresztény világ szíve. Isten fia ezen a tájon lett embervoltunk részese, itt halt kereszthalált és támadt fel diadalmasan, ám megváltó művének örömhíre, az evangélium 2000 év alatt sem lelt itt termékeny talajra. Isten választott népe, a zsidóság, amelyből Jézus származott, sem akkor sem azóta nem fogadta el őt a prófétáitól megígért Messiásnak, a szintén itt élő arabok ugyan nagy tisztelettel tekintenek rá, de muszlim hitükben nincs helye a jézusi megváltásnak. Félelmetes belegondolni, hogy keresztény hitünk kétezer év alatt sem tudott egyetemessé válni.

Nem lehet kitérni a következtetés elől, hogy kulturális jelenségnek bizonyult, az európai típusú civilizációkban terjedt el, meg Fekete-Afrika számos országában, ahol maradandó nyomot hagyott az egykori gyarmatosítók nyelve és kultúrája. Ázsiát, ahol az emberiség nagyobbik fele él, e két ezred alatt gyakorlatilag meg sem érintette a kereszténység – a Fülöp-szigetek szinte 100 százalékig katolikus vallású népe bizony csak érdekes kivétel.

Jeruzsálem ma a földkerekség egyik legbizarrabb városa. A három egyistenhívő világvallás szent helye, amely azonban az izraeliek és a palesztinok engesztelhetetlen szembenállása miatt csak üggyel-bajjal tud megfelelni kiváltságos helyzetének. A keresztény zarándokok járnak a Szent Sírhoz, a zsidók imádkoznak a római légiók által 2000 éve szétrombolt szentély megmaradt darabjánál, a Siratófalnál, a fal felett emelkedő Templomhegyre viszont nem mehetnek fel, mert az a Palesztin Hatóság felügyelete alá tartozik. Ahol valaha a bölcs Salamon által épített első, majd a Nagy Heródes által épített második szentély állt, ott most két VII. században épült mecset uralja a város képét. A feljutás oda csak katonai ellenőrző ponton át lehetséges, de már itt kétnyelvű figyelmeztető tábla inti a hithű zsidókat, hogy ők nem mehetnek fel a Templomhegyre, mert nem tudhatják, hogy lábukkal milyen szent helyre tapodnak óvatlanul. Ha az idegen turista viszont felmegy, a két muszlim szent hely kapujában az őrök figyelmeztetik, hogy a mecsetekbe csak igaz hitűek léphetnek be...

Jeruzsálemet az 1948-ban létrehozott Izrael Állam a fővárosának tekinti, amit a város keleti részén lakó palesztinok nem fogadnak el, s a város helyzetét jó 40 éve tartó sérelemnek és megszállásnak tekintik. A világ országainak túlnyomó többsége ezért maga sem ismeri el Jeruzsálemet Izrael fővárosának – hiába van ott a parlament, a kormányhivatalok, - a külvilágot képviselő nagykövetségek nem mozdulnak ki Tel Avivból, Izrael gazdasági központjából.

Betlehemhez érve a zarándokcsoportok kénytelenek hátrahagyni addigi izraeli idegenvezetőjüket és buszsofőrjüket, mert Betlehem palesztin területen fekszik. Beléphetnének ugyan velünk, de idegenvezetőnk szerint el vannak tiltva ettől, nehogy a palesztinok esetleg túszul ejtsék őket busás váltságdíj reményében. Az elmérgesedő izraeli-palesztin viszony más beszédes jeleivel is találkozhattunk: Betlehembe csak katonai ellenőrző ponton léphettünk be, a sorompó mellett pedig ott éktelenkedik a négy méter magas betonfal, amellyel Izrael néhány év óta körülépített minden palesztin települést. A berlini fal leomlott, de épült helyette itt sok-sok másik. A palesztin városokat körülzáró betonfalak már annak előjelei, hogy közeledik az önálló Palesztin Állam kikiáltása, amit Izrael ha megakadályozni már nem tud, legalább igyekszik pokollá tenni az ott élők helyzetét. Izraeli idegenvezetőnk szerint ha kikiáltják – a ma még bizonytalan méretű és határvonalú – palesztin államot, az izraeli hatóságok elveszik majd az áramszolgáltatást és a vízellátást az új államtól...

De a jelek szerint hiába fenyegetőznek, a palesztin államiság meglesz, és a világ országainak nagy többsége támogatja ebben az arabokat. Az iszlám pedig feltartóztathatatlanul tör előre nemcsak a Közel-Keleten, hanem Afrikában, Ázsiában, sőt Európában is. Európa nemzetei még mindig nem fogják fel, hogy az iszlám harmadik nagy térfoglalása zajlik szép csendben kontinensünkön. Míg az arab világban minduntalan kereszteshadjáratot kiáltanak, ha valamely európai fegyveres erő megjelenik térségükben, így most Libia bombázásakor is, Európa, ahelyett, hogy az egyesülés folytán erősebb és céltudatosabb lenne, történelmi tudatkiesésben szenved. Mintha elfelejtette volna, hogy iszlám hadak már Mohamed halála után néhány évtizeddel Európa földjén termettek, aztán 700 évig sem lehetett megszabadulni tőlük. Amikor pedig az Ibériai-félszigetről kiszorították a mórokat, a Balkánon már megvetették lábukat az oszmán törökök, hogy aztán őket is csak századokkal később tudják kiűzni hosszú véres hadjáratban. Sem a mórok, sem a törökök nem illeszkedtek be az európai népek együttesébe, hódító idegen elemként uralkodtak, ezért kellett és lehetett kiverni őket.

Európa nyugati felét most nem fegyveres hadak, hanem gazdasági bevándorlók képében lepi el az iszlám. De az illegális betelepülők ugyanúgy viselkednek, mint őseik: Európa népeit hitetlen gyauroknak tekintik, akikkel nem keverednek. Nyelveit sem tanulják meg, ezernyi kis Arábiát meg Törökországot alakítanak ki, gombamódra szaporodnak a mecsetek, ahol az imámok az erkölcstelen és kizsákmányoló Európa megvetésére tanítják híveiket.

Az új iszlám honfoglalók egyelőre csak élősködnek az európai szociális ellátó rendszeren, de telepeik rohamosan növekednek és demográfusok szerint egy-két nemzedéken belül többségbe kerülnek minden nagyvárosban. Európa politikai elitje még süket és vak e jelenséggel szemben, pedig a radikális jobboldali pártok előretörése mutatja, hogy az emberek már látják a veszélyt és kezdenek felocsúdni a renyhe önelégültségből.

- labal -
megmondó
Alighanem a hattyúdala lesz Thomas Doll edzőnek az Európa Liga selejtező második fordulójának visszavágója Herningben.
  • Újabb izmus az EU-ban: idiotizmus
    Az elmúlt évszázad még a legrokonszenvesebb izmus, a humanizmus fogalmát is beszennyezte, mert ezt a szép eszmét megélhetési humanisták sajátították ki.
  • A 2006-os terrorkormányzás
    Az egészen durva kettős mérce azt mutatja, hogy rejtett érdekcsoport próbálja rombolni Magyarországot.
  • Háború előkészülete zajlik térségünkben
    Úgynevezett „migránsfalvakat” akarnak létrehozni, megsértve adott államok területi integritását. Háborúk kezdődtek ekként évezredek óta.
  • Civilizációs mentőcsónakok
    Jelenleg a civilizációs mentőcsónakok épségben való megőrzése lehet a társadalmi önvédelemnek a stratégiai célja.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI