Legalább a lehetőségeken belül…
Egy elképesztő menetelés után vagyunk. Törvénygyár a „megújuló Magyarország szolgálatában”.
2011. július 13. 11:45

Nyár. Forró nyár.

Lassan lecseng a parlamenti szezon. Egy elképesztő menetelés után vagyunk. Törvénygyár a „megújuló Magyarország szolgálatában” – valami ilyen lenne a szlogen. Horribilis statisztikák az üléseken eltöltött órákról, benyújtott módosítókról, meghozott törvényekről. Van Alkotmányunk, és hozzávaló sarkalatosunk is egynehány – éppen honvédelmi törvényünk is.

A költségvetés lábon maradt – még ha nagy áldozatok árán.

Szóval nagy harc volt. Ennél többet még soha senki nem végzett a magyar parlamentarizmus történetében.

Lehet fanyalogni sok mindenen. Az ellenzék meg is teszi. Az a dolga. A politika azonban a lehetőségek művészete. Túl a kommunikáció lehetőségein.

Ebben a borzalmas nyári melegben, itt a hűvös szobában mégis azon tűnődöm, megtörténik-e, megtörténhet-e a változás. Van-e lehetőség rá?

Meg lehet-e mozdítani a 48 százaléknyi inaktívat? Rá tudnak majd találni a munka értelmére? Törvények ezt nem rendelhetik el.

Meg lehet-e állítani a demográfiai süllyedést, így lassan nem csak a jövőnket, hanem a mindennapjainkat is felemésztő kataklizma árnyékában? Rálelhetnek-e azok a család és a nagy család értékére, akik ma egyedül nyaralnak külhonban és nem merik vállalni az élettel járó árat – sem anyagi, sem lelki értelemben? Erről sem lehet törvényt hozni.

Szóval a változásnak a lelkekben kell végbemennie. És erről meg aztán végképp nem lehet törvényt hozni.

Persze az embernek jót tesz, ha tudja, a parlament lelkében végbement a változás. Ha a szabályok azt mutatják, komolyan veszünk, kedves nemzet és tisztelt választópolgár.

Legalább a lehetőségeken belül…
 

PunkRhétor
MTI Hírfelhasználó