Ócsásítás
Az állam sok pénzért építtet házakat, ám az adósok valószínűleg tovább nyögik az adósságot, megfejelve a bérleti díjjal.
2011. augusztus 15. 16:28

Azoknak a devizahiteleseknek a problémájára, akik elveszítik a lakásukat, megoldásként kormányunk kitalálta a szociális családiház-építési programot. Ennek lényege, hogy 500 lakást építenek állami földterületen, első körben 80 készül el márciusra. A költségekről annyit tudni, sajtóhírek szerint, hogy az előkészítés kb. 700-800 milliót taksál, az építkezés pedig jövőre 4-6 milliárdot kóstál. Az nem derült ki számomra, hogy a belengetett összeg 80 vagy az 500 lakásra vonatkozik. De feltehetően utóbbira.

Érdekes, hogy a családiház-építési program nem bérlakás-építési program, holott állítólag bért kell majd fizetniük a költözőknek. A kormány földet is ad a házak mellé, ahol gazdálkodhatnak a telepesek, és a könnyűszerkezetes házak környezetbarát- illetve energiatakarékos megoldásokkal készülnek el. Nem vitatva, hogy megoldást kell találni a bajra, nem érthető az Ócsára tervezett építkezés.

Először is a legfontosabb: akik elveszítik a lakásukat, még egyáltalán nem szabadulnak az adósságuktól. A lakás a banké lesz, de a lakáspiac pang, fillérekért értékesíthető az ingatlan, és a bank valószínűleg kifizetteti a kölcsön és az eladási ár közötti különbséget az adósokkal ugyanúgy, mint a gépjárműhiteleknél.

Tehát az állam sok pénzért építtet házakat, ám az adósok valószínűleg tovább nyögik az adósságot, megfejelve a bérleti díjjal. Az sem kétséges, hogy a bank egy összegben akarja a pénzt, és csak méltányosságból törleszthetnek részletekben a szerencsétlenek, amire újabb kamatot terhel a bank.

Másodszor egyáltalán nem biztos, hogy a leendő telepesek gazdálkodni szeretnének majd az ócsai Illatos úti telepen, ahol a környéken ujjal mutogatnak majd rájuk, a hátuk mögött összesúgnak a boltban, és még irigyelni is fogják őket, mert nekik ingyen adott az állam lakást. Az adósok lakásának megvásárlásával el lehetne kerülni a bélyeget, mindenki maradhatna a megszokott környezetében, és nem zúdulna egy csomó ember egy infrastruktúra nélküli mezőre.

Bizony, sokkal egyszerűbbnek és kevésbé költségesnek tűnik kiváltani az adósokat azzal, hogy az állam felvásárolja a lakásukat a felvett hitelösszegért, a bank meg benyeli, hogy egy fillér kamatot sem kap rá. Az állam és a bankok közötti megállapodás nélkül nem rendezhető érdemben a százezreket érintő probléma. És tetszik, nem tetszik, a bankoknak veszteséget kell elkönyvelniük, még így is jobban járnak, mint a soha nem fizető adósokkal. Sokan azt hiszik, hogy az örökösöknek fizetni kell az adósságot, de ez nem igaz, csak az örökség értékéig felelnek, márpedig ha valaki nem örököl semmit, akkor nincs mit fizetnie sem.

Már csak az a kérdés, hogy ki találta ki megint ezt a teljességgel ésszerűtlen ócsai megoldást, mert ha netalántán szociálisan érzékeny Hegedűs Zsuzsa, akkor sürgősen el kellene felejteni. Mert aki tenyésztésre nyulakat oszt szegény embereknek, az minimum elemi állattenyésztési képzésre szorul. A nyúl ugyanis annyira kényes állat, hogy egy szúnyogcsípéstől felfordul. Aztán a hely, ahol a tisztelt hölgy a jószágot és vetőmagot osztotta, finoman fogalmazva, közbiztonságilag kevésbé kecsegtetően élhető, tehát ha valaki gondozná is az állatot, előbb-utóbb kifosztanák a mintagazdaságát.

Szerintem nem a szerencsétlen bebukott devizahiteleseket, hanem a hülye ötletadókat kellene ócsásítani, biztosan kitelne belőlük is egy telepre való.

Koronics Márton
MTI Hírfelhasználó