A neorasszista alapvető szellemi állapota
A Kossuth-díjas rasszista megbélyegezte Mátyás királytól Széchenyi Istvánon át magát József Attilát is, akit pedig dicsérőleg említ elmefutamában.
2011. szeptember 7. 10:40

A hagyományos rasszizmus mint tudománytalan elmélet elutasítása után a modern rasszizmus magába foglalhatja a más kultúrákkal szembeni megkülönböztetést is – olvasható a Wikipedia „Kulturális rasszizmus” című szócikkében. Amely így folytatódik: Példa: „A cigányok sokat lopnak.”, „Az arabok nőgyűlölők.”, „Az afrikaiak különösen agresszívek.”, „A zsidók mindig hazudnak.” „A magyar genetikusan alattvaló.”

Ez az utolsó mondat nem a Wikipedia-szerző agyszüleménye.

Egy Kossuth-díjas író fogalmazta meg, s tárta nyilvánosság elé. És itt folytatódhat a Wikpedia-idézet: Étienne Balibar francia filozófus a rasszizmusnak ezt a formáját „rasszok nélküli rasszizmus”-nak nevezi. Az ilyen feltevéseknek lehet statisztikai alapja, azonban az általánosítás megbélyegzi a közösség negatív tulajdonsággal nem rendelkező tagjait is.

„Megbélyegzi a közösség negatív tulajdonsággal nem rendelkező tagjait…”

Igen, a Kossuth-díjas rasszista megbélyegezte Mátyás királytól Széchenyi Istvánon át magát József Attilát is, akit pedig dicsérőleg említ elmefutamában. Mi több: magát Kossuthot is megbélyegezte, noha a róla elnevezett díjat esze ágában sem volt visszautasítani, a vele járó pénzt pedig bezsebelte.

„A jelenben élnek, akár az állatok” – írta a magyarokról a díjazott.

Állatseregletnek látja a magyar népet, amely „boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot…”

Vissza a Wikipediához: „A rasszizmus az utóbbi korszakban egyre inkább kulturális szempontokat, gyakran pedig egyes feltételezett közös tulajdonságokat vesz alapul, amelyeket egy-egy rasszra általánosan jellemzőnek tart.” Íme.

„…se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire” – írja a magyar „rasszról” a rasszista.

És itt már sejthetővé válik, mi a rasszizmus valós alapja általában. Nos ez maga a butaság. A Kossuth-díjas író elmefutama egy konkrét ponton egyértelműen elárulja, hogy a szerző nemcsak felületes, hanem ennél is súlyosabb gonddal küszködik.

Buta.

Olvassuk csak: „a kelet-német turisták előtt a határt megnyitó Horn Gyuláig…” Nos, régóta közismert történelmi tény, hogy a határt nem Horn Gyula nyitotta meg. Hanem Németh Miklós. Ha Némethen kívül még valakit meg kell említeni, akkor az Pozsgay Imre. Ők ketten döntötték el: „Küldjük a Gyulát.”
Nemcsak felületesség, hogy a Kossuth-díjas ezt nem tudja, hanem butaság is. Tudniillik egy külügyminiszter – Horn – nem döntheti el, hogy ő kiengedje-e a kelet-németeket vagy sem. Ehhez legalább kormánydöntés volt szükséges akkor is. Aki azt hiszi, hogy ezt egy pártállami külügyminiszter önhatalmúlag a kamerák kereszttüzében megtehette – úgy, hogy a már előzőleg lebontott vasfüggöny egy részét a jelenet kedvéért visszaépítsék -, nos, az reménytelenül buta.

A buta ember is mondhat azonban néha igazat. Vélhetően ez történt a korlátolt Kossuth-díjassal is. Mint az MSZP és az SZDSZ volt és mai vezetőiről fogalmaz: „közben az egész baloldali elit és tisztikar, beállt a harácsolók, a korruptak, a tolvajok közé (…) a kiskapukon át menti a rablott vagyonát...”

Kovács G. Tibor
  • „Tudományos” látásmód
    Ilyen körülmények között lefordíthatjuk-e Lenint magyar pénzből angolra?
  • Eltüsszentett forradalom
    Tényleg feltámadt a baloldali ellenzék, legalábbis sok éves tespedését felszámolva mintegy varázsütésre in concreto a tettek mezejére lépett.
MTI Hírfelhasználó