Szíves tájékoztatásul
A költségvetési lyuk betömését övező homályban néhány mondattal utat mutatott nekünk, de keveset tudunk.
2011. szeptember 12. 10:54

Tisztelt Miniszterelnök Úr!
 
Állampolgári kötelességemtől vezéreltetve kénytelen vagyok néhány szomorú összefüggésre felhívni szíves figyelmét. Ön a kiszivárogtatott hírek szerint állítólag azt ünnepelte, hogy nincsen ellenzékük. Sajnálatos módon ez nem így van.


A legfrissebb felmérések szerint ugyanis a Fidesz valóban vezet a parlamenti pártok körében, ám az állampolgárok komfortérzetét feszegető kérdésekből az derül ki, hogy a Fidesz-szimpatizánsoknak csak 56 %-a elégedett a kormányzati munkával, míg ezen körön kívül eső kóbor állampolgárok 2/3-a tökéletesen elégedetlen.

Megjegyzem erre több okuk is lehet, és ha Önök így folytatják, akkor ezek az ellenzéki állampolgárok elveszik Önöktől a jövőben remélt feles parlamenti létezés lehetőségét is. Persze ez most nem számít, hiszen hol vannak még a választások, addig akár villantani is lehet valamit, de higgye el, sokaknak keserű a szájíze. Ezek a sokak ugyanis a kolbászra szavaztak, amit a Fidesz valóban nem egyértelműen, de áttételesen a Gyurcsány és Bajnai kormányok intézkedéseinek ostorozásával meg is ígért nekik. Azonban úgy tűnik, hogy kolbászbőrre sem telik.

Őszintén megértem, hogy óriási gondokat hagyott hátra az előző kormányok felelőtlen gazdálkodása, viszont meg kell mondanom, egyáltalán nem érdekel, ahogy a lassan 2/3-ot elérő tömeget sem. Bármilyen elképesztő, de éppen most élünk, nevelünk gyereket, vagyunk nyugdíjasok és nem hatnak ránk a fiskális gondokat feszegető észérvek. Jól, és biztonságban akarunk élni, annak ellenére is, hogy a világgazdaság éppen most amortizálódik.

Megértem továbbá, hogy átalakításokat szeretne véghezvinni, és majdnem minden gondolatával, hosszú távú céljával egyetértek, (kivéve komoly mániáját az adósságcsökkentésre, ami véleményem szerint csakis a hitelezők érdekeit szolgálja, ahelyett, hogy a pénzt a hazai gazdaság élénkítésére, és munkahely teremtésre használnák fel), ám kénytelen vagyok leszögezni, hogy a kivitelezést nagyobbrészt rövidlátó, és nagyon finoman szólva, gyenge képességű személyek enyves markába helyezte. Akik ide-oda kapkodva nyújtanak be kínosnál kínosabban kidolgozatlan törvényjavaslatokat, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, továbbá közük nincsen a (már-még) hatályos jogszabályok előírásaival. Ebből adódóan dolgozók és vezetők, aktívak és inaktívak, és természetesen főként jogászok próbálnak jogértelmezni. Sikertelenül.

Megjegyezném még, hogy soha semmi nem indokolhatja a visszamenőleges jogalkotáson alapuló  jogalkalmazást, mert akkor az már nem jogrendszer, hanem valami egészen más, amire hirtelen nem is találok szavakat, vagy inkább talán nem akarok találni. Mindenesetre a jogbiztonságnak vége. Ami persze szerkezeti átalakításoknál még szerencsés is lehet, hiszen kevesebb a skrupulus, és mindenki befogja a pofáját. Az azonban problémás, hogy az Ön környezetében levők között ez már mesteri szintre emelkedett, munkatársai kussolnak, és csakis az Ön nagyrabecsült seggét nyalják, a háta mögött azonban fentiekhez hasonló hangnemben nyilatkoznak. Sajnálatos módon közölnöm kell, hogy történelmi tények tanúbizonysága szerint a seggnyalás művészete és annak élvezete még soha nem szolgált sem a Célszemély, sem a Haza üdvére.

A költségvetési lyuk betömését övező homályban néhány mondattal utat mutatott nekünk, de - attól tartok - keveset tudunk. A biztonság kedvéért elhelyeznék néhány megszívlelendő tanácsot.

Ne építsenek le álláshelyeket, mert a munkanélküliek ellátását valamilyen szinten ígyis-úgyis biztosítani kell, még fontosabb, hogy a munkanélküliség nyomort generál, amelynek a hatásait sokkal több pénzzel lehet majd kompenzálni. Figyelem: kompenzálni! Helyreállítani ugyanis soha többé nem lehet, azt amit az új generációktól megvontak. Ha a lányaink és fiaink nyomorban nőnek fel, akkor nem a tudás, hanem az étel megszerzése lesz az elsődleges céljuk. És minél nagyobb a nyomor, annál nagyobb az elkeseredés, és annál kevésbé válogatnak majd a megszerző eszközökben.

Ön erről nyilván semmit vagy igen keveset tud, hiszen sosem volt szegény, ahogy balgán ágáló Hegedűs Zsuzsa sem, továbbá barátai, ismerősei és munkatársai többsége is ahhoz a felső-középréteghez tartozik, akik ugyan állandóan még több pénzt akarnak, de valójában az ország lakosságának 85%-hoz képest kurva jól élnek.

A költségvetési lyuk betömése során - kérem - ne feledkezzen meg a nonprofit szervezetek állami támogatásának szigorú csökkentéséről, mert mégiscsak skandalum, hogy ezek a szervezetek százmilliárdokat kapnak állami támogatásként, de nem látszik sehol.

Ne feledkezzen meg az államkasszából fizetett vezetők, képviselők és egyéb tisztségviselők juttatásainak csökkentéséről sem, hozzáteszem: itt nem az államtitkáraira kell feltétlenül gondolnia, hiszen az ő bérük röhejesen kevés az elvégzett munkához, felelősséghez, valamint például az MTI vezéri vagy Médiahatósági jövedelmekhez képest.

Ne feledkezzen meg arról sem, hogy többé nem ad pénzt saját fogorvosának arra, hogy a fogturizmust fellendítse, mert az az Önhöz eljuttatott információk ellenére: fel van lendülve. Viszont sajnálatos módon magyar fogorvostól kapott számlát, a kezelések számához képest aránytalanul kis mennyiségben tud felmutatni magyar és külföldi állampolgár. Ezenkívül fogorvosainktól soha senki nem kérdezi meg, mi a lófaszból van hat autójuk a minimálbéres adózásuk mellett.

Ne feledkezzen meg a kormányzati vagy bármilyen állami kommunikáció dotálásának alapos megvágásáról, mert egyrészt kurva sokba kerül, másrészt nem segít. Nagy tévedés azt hinni, hogy 2002-ben a gyenge kommunikáció miatt veszítettek választást. A választást ugyanazért a hibáért veszítették el, amit napjainban kevéssé tisztelt munkatársai már felsőfokon űznek: az arcátlan pökhendiségért. A kormányzati hibákat, az állampolgároknak okozott problémákat semmilyen ügyes kommunikációs trükkel nem lehet elfedni, mert amikor a nép az urnák elé járul, akkor pontosan látja, hogy rücskös a bőre, mert bolhák szívják a vérét, hovatovább azt is, hogy az állami vezetéssel ellentétben neki púderre sem telik.

A kormányzás szolgálat a közjó érdekében, éppen ezért illik valóban alázattal fogadni a feladatot, és soha nem szabad elfeledni, hogy ugyan Isten a történelem ura, de szabad akaratot adott nekünk arra, hogy használjuk az eszünket és megcselekedjük a jót. Csakis a mi választásunkon múlik. Ezzel szemben kormányzati berkekben vezetőink egymás baráti kínzásával, intrikákkal, területfoglalással, karrierépítéssel, pénzszerzéssel, és legfőként seggnyalással töltik ezt az értékes történelmi időt. És ebben Önnek van felelőssége.

Legyen tisztában vele, hogy három év múlva nem az Ön sok szempontból tiszteletre méltó elképzeléseinek, hanem azok gyatra képviseletének sorsa fog eldőlni. És bármit súgnak Önnek, most nem úgy néz ki, hogy a mérsékelt jobb-, vagy baloldal javára.
 
Egy alapvetően szimpatizáns gondolatait lejegyezte:
Koronics Márton
MTI Hírfelhasználó