Vanek úr és a TBC-s lufi
Honvédelem márpedig kell. Az élet és az államélet része – még akkor is, ha utáljuk.
2011. szeptember 20. 10:25

A honvédelmet tanulni kell. Jó móka, amikor valaki 20 év előtti katonaélményeiből vezeti le a honvédséget. 20 év alatt a nemzetnek egy jelentős része, ami akkor volt katona, szívesen elfelejtette volna az egészet. Mert kitoltak vele, mert megszívatták, mert megalázták. Ez különösen az ántikatona, Vanek uraknak maradandó élmény – amilyen magam is lettem volna, ha nem vagyok kripli…

Pedig nagyon máshol vagyunk azóta.

20 év után az anyagi és a technikai lehetőségek a fasorban sincsenek. Ezért aztán nagy móka, ha kapunk ajándékba két helikoptert meg egy halom alkatrészt, amitől repülni tud majd a többi is. Nagy móka –mert nem tudunk rá többet költeni. Nem költ rá többet az ország! Helikopter pedig kell! Kolontár, meg az évente menetrend szerint megérkező árvizek tavaly is bizonyították.

Honvédelem márpedig kell. Az élet és az államélet része – még akkor is, ha utáljuk. A rómaiak azt mondták: mindent megelőz. Amíg ez így volt, a kultúrájuk is megmaradt. És persze nem csak azért, mert nem hordták szét a barbárok – hanem azért, mert a rómaiak sem váltak barbárokká.

A honvédelem egész rendszerét készül megújítani a mostani vezetés. Ezt a célt jelöli meg. A cél nagysága és a rendelkezésre álló eszközök aránytalansága teszik izgalmassá a feladatot. Tetszik ez mindenkinek, még nekünk Vanek uraknak is.

Az egyik legszebb történet ebben a közszolgálati egyetem története. Összerakják egy helyre mindazokat, akik a hazát szolgálják életvitelszerűen. Átjárhatóvá teszik az egyes hivatásokat, hogy szép nagy karriert futhassanak meg az aktív gyakorlótéri, vagy harctéri futrinkázás után is a falu jegyzőjeként vagy egyáltalán.

Ehhez újra szolgálatba helyezik történelmünk egyik legnevezetesebb kampuszát, aminek a nagy része most ebek harmincadján hever és rohad szét hosszú évtizedek óta. Egy egész városrészt fognak rehabilitálni ezért a célért.

És még a Természettudományi Múzeumnak sem kell költöznie: legfontosabb objektumait megtartja és kap egy új irodaházat. A tervek tükrében nem aggódom a kultúráért sem.

Az ott dolgozók állásaiért sem – még ha egzisztenciálisan is érzik most magukat megfenyegetődve. A kultúraiparban is minden kenyérkérdés. Nem sikerült belakni a Ludoviceumot – igen azt a hatalmas intézményt! – még a természetrajzi múzeumnak sem. Nincs rá pénze – honnan is lenne? Hát annyi baj legyen – de más se „sturmolja” be magát? Még akkor se, ha hagyományai, ha küldetése okán ott a helye. Inkább, mint a dinoszauroszoknak.

A helyzet most az, hogy mindenki jól járhat, ha jól akar járni. Aztán majd, ha lesz miből, megint el lehet gondolkodni mindenen. Az ország és a Ludoviceum nem maradhat így. Nem lesz háború – még ha sokan szívesen fel is forgatnák a dolgokat. Nem lesz harc – de a dolgok meg fognak változni. Mert meg kell változniuk.

A kérdés mármost, hogy van-e, lesz-e erő mindehhez vagy csak egy „TBC-s tüdő” fúj „kommunikációs lufikat” – amint azt SZBI kolléga állítja?

Az idő igaz, s eldönti, mi nem az.

Azt gondolom, mindenkinek az a jó, ha Hendének lesz igaza. Mert így ahogy vagyunk, nem maradhatunk: a honvédelmet is tanulni kell. Nekem is.

Persze dühösen nem jó véleményt írni. Legközelebb majd én sem fogok.

PunkRhétor
MTI Hírfelhasználó