Reszkessek? Reszkessetek? Reszkessenek?
Az atlantizmus és azon belül – ! – a globalizmus megbukott. Faktum. De meglepetésemre szinte csak a kormányzat belső köréből néhányan vették ezt észre.
2011. november 27. 12:39

Hideg van. Köd és homály. Rossz a levegő, fojtogat. Reménytelen szürkébe öltözött az ég, a mocskos felhőpárnák alatt por száll. Por és hamu.

Isa…

Elég a halotti beszédből!

Sok baj van honunkban. A hírek gazdasági vészhelyzetről szólnak; romlik a forint, leminősítés – jaj, de szép szó!; a lecsinálásra hajaz – dúl, az adósrabszolgaság erősödik, és folyik a bűnelkövető- avagy a bűnbak-keresés. „Orbán takarodj!” – hallik, persze (még?) finomabban, „Matolcsy? Ki vele!”

Az ellenzék ellenkezik, töppedtségét legalább hangfüggönnyel igyekezvén takarni.

És a nép –, például én? Kezdünk begazolni? Van, aki igen. Az én rosszkedvem méréséhez már méteres fokolót kell használni, de nem rottyantottam be. Sosem iszok mustot, nem bírja a szervezetem. Sosem veszem be a nyers híreket. Majd kiforrnak a dolgok!

Engem –, most is, mint általában –, a kultúra rossz helyzete keserít. A magyar kultúráé. Ha jobban ismernénk történelmünket, nem lehetne így megvezetni minket.

Az ellenzéki – helyesebben: a kormány gazdaságpolitikáját nem támogató – közgazdászok két nagy táborra oszlanak, de egyben azonosak: álláspontjuk szerint a kormány tök hülye. Ez a vezérmotívum, s az meg, hogy emellett még gaz hazaáruló vagy ostoba nacionalista-e, csupán választott felhang. Az érdekazonosság világos: ők, valamint rokonaik és üzletfeleik kívánnak a kormányrúdhoz állni.

Nem jó ez így. Mert az rendben van, hogy az ellenzék támadja a kormányt és hatalomra akar kerülni, s holdudvaruk ezt tudományos mezbe öltözve támogatja, de az már nincsen jól, hogy mindeközben alig-alig hallik elemző vélemény. Még a nem is régen hűvös elméjű elemzőnek tűnő fejekben is fölforrott az agyvíz, s az indulat veszi át a tárgyszerű vizsgálat helyét. Az egyszerű olvasó-halló-látó nép pedig ma sokkal kevesebbet ért meg, mint akárcsak pár hete is.

Most a világ van bajban, a nyugati világ. Az atlantizmus és azon belül – ! – a globalizmus megbukott. Faktum. De meglepetésemre szinte csak a kormányzat belső köréből néhányan vették ezt észre. És cselekszenek e tudás birtokában. Jól csinálják a dolgukat? Nem tudom. Hiba nélkül nem lehet cselekedni, a hibák aránya számít.

Van egy szép kis jegyzékem. Errata et corrigenda. Nem írom le.

És mit teszek majd a közeljövőben, ha megérkezik az igazi hideg? Nem tudom. De érzem: olyas idő közelít, ami mindent megváltoztat. Fanfárral vagy szirénával köszöntsük?

Reszkessek? Reszkessetek? Reszkessenek? 

Ma ne. Mert akkor holnap mit csinálunk?

Szabó Béla István
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
MTI Hírfelhasználó