A bázisdemokrácia és az LMP
Ha nincsen(ek) olyan központi személy(ek), aki(k) hitelesen tudná(k) képviselni az LMP politikáját, a szavazók nagy részéről lemondhatnak a „magyar zöldek”.
2012. február 14. 08:08

A Lehet Más a Politika ellenzéki szerepéről és az általa képviselt zöld ideológia meghonosításának esélyeiről számos írás látott napvilágot, korábbi elemzésébenaz MPK is átfogó képet adott erről a kérdésről. Az LMP lehetőségeit és politikai potenciálját azonban nem lehet kizárólagosan a programjának és ideológiájának perspektívájából megítélni, mert így pont az egyik legfontosabb szempontot hagyjuk figyelmen kívül: a párt belső felépítését. 

Bármely politikai szervezetet is vizsgáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy a belső struktúrájának típusa legalább annyira befolyásolja sikerességét, mint az általa közvetített üzenetek. Ennek megfelelően a lényegi kérdés, hogy az LMP bázisdemokrácia elvére épülő szervezete képes lesz-e megfelelni a kihívásoknak és ténylegesen hozzájárulhat-e a párt céljainak megvalósításához?

A bázisdemokrácia alapjai

A bázisdemokratikus felépítés az 1970-80-as években kialakuló zöld pártok egyik alappillére volt. Ennek az elvnek a követése több fontos ismérvben testesült meg, így például az imperatív mandátum alkalmazásában, a párton belüli transzparencia kiterjesztésében és a kollektív döntéshozatali formák valamint a kollektív vezetés intézményének alkalmazásában. A bázisdemokrácia igénye ugyanakkor olyan magasztos eszmékkel is párosult a zöldek körében, amelyet e pártok többnyire civil mozgalmi múltukból emeltek át. Ilyennek minősül a radikális oligarchizáció-, a bürokrácia- és a professzinalizáció-ellenesség, amely olyan kritériumok formájában jelent meg, mint a párhuzamos tisztségviselés tilalma, vagy a tisztségek viselésének időbeni korlátozása (amelynek szélsőséges formája akár a képviselők ciklus közbeni rotációját is lehetővé tette). Az említett elvek sajátosságaként említhető ugyanakkor az is, hogy a parlamentbe kerüléssel, a zöld pártok a professzionális politizálás követelményéhez alkalmazkodva fokozatosan feladták kezdeti bázisdemokratikus jellegüket, ami belső struktúrájuk és döntéshozatali mechanizmusuk átalakulásával is együtt járt.

Tapasztalatok itthon…

Az LMP által választott bázisdemokratikus út egyáltalán nem példa nélküli a modern magyar politikatörténetben. Az 1988-ban megalakuló Fideszt kezdetben hat egyenrangú szóvivő vezette és a párt döntéshozatali mechanizmusaira leginkább a decentralizáció és a tárgyalásos jelleg volt jellemző. A Fidesz négy éven keresztül működött ebben a formában, majd az ideológiai fordulattal párhuzamosan végrehajtották a párt szervezeti reformját is.  Ennek elsődleges célja a politikai hatékonyság központosítással történő fokozása volt. Hasonló utat járt be a frissen megalakuló SZDSZ is, amelynek irányítását két éven keresztül egy kilenc tagból álló ügyvivői testület végezte. Az ügyvivők törekedtek minden kérdésben egyeztetni és konszenzusra jutni a kialakulóban lévő tagsággal.

Láthatjuk tehát, hogy a kollektív vezetés a rendszerváltás idejében is megjelent. Ez főként ideológiai és politikai megfontolásokra vezethető vissza, hiszen mind a Fidesz mind az SZDSZ igyekeztek önön demokratikus jellegüket kiemelni, ezzel is megkülönböztetve magukat a hierarchizált és bürokratizált állampárttól. A bázisdemokratikus működés pedig erre kiváló alapot nyújtott. Az LMP most, több mint húsz évvel a rendszerváltást követően hasonló stratégiát követ. Programjában a közvetlen demokrácia intézményeinek megerősítését javasolja (népszavazás), valamint a kezdetektől fogva folyamatosan hangsúlyozza saját bázisdemokratikus identitását. Tehát az LMP kommunikációjában egyaránt kiemelt szerep jut a külső (politikai rendszer) és a belső (párton belüli) demokrácia iránti elkötelezettségnek is. A jelenlegi politikai klímában ez akár megfelelő hívószó is lehet a választók számára. Gondoljunk csak bele, hogy a demokratikus rendszer védelmében tüntetőknek reálisan vonzónak tűnhet az a párt, amelyik nem csak üres kommunikációs szólamként hangoztatja a demokrácia „sérthetetlenségét”, hanem belső működésével is példát mutat a demokratikus értékek tiszteletére.

A hazai tapasztalatokból leszűrhetjük, hogy a korábbi bázisdemokrata pártok csak rövid ideig őrizték meg kezdeti karakterüket, mert a professzionalizáció szükséges velejárójának tekintették a centralizációt. Úgy gondolták, hogy a hierarchizáltabb struktúrában egységesebben és hatékonyabban lehet irányítani a pártot és így sikeresebbek lehetnek. Összességében ez a várakozás be is igazolódott, hiszen nehéz elképzelni, hogy például a Fidesz akkor is hasonló politikai karriert futott volna be, ha megőrzi bázisdemokratikus jellegét.

…és külföldön

Ha körbenézünk a nemzetközi politikai színtéren, akkor azt láthatjuk, hogy a zöldek, amelyek a bázisdemokrácia fellegvárainak számítottak, több esetben jelentős átalakuláson mentek keresztül. Ennek eredményeképpen a kezdeti időszakukban közel hasonló felépítéssel és ehhez kapcsolódó elvekkel rendelkező nyugat-európai zöldek mára meglehetősen sokszínűvé váltak belső struktúrájuk és döntéshozatali mechanizmusuk tekintetében.

 

Ország (Párt)

A párt tisztviselői parlamenti képviselők vagy kormánytagok is lehetnek

A tisztségek viselése időhöz kötött

A döntéshozatalban a többségi elv érvényesül

Egyszemélyi vezetés

Ausztria (Grünen)

igen

n.a.

igen

nem

Belgium (Groen!)

nem

n.a.

igen

igen

Belgium (Ecolo)

nem

igen

igen

nem

Nagy-Britannia (GPEW)

igen

Az alapszabály szerint nem, de a párton belüli politikai kultúra kényszerítő erejű

igen

nem

Finnország (Vihrea Liito)

igen

igen

igen, de vannak abszolút többséget igénylő döntések

igen

Franciaország (Les Verts)

igen

igen

igen

nem

Németország (Grünen)

igen, korlátozottan

igen

igen

nem

Hollandia (GroenLinks)

nem

igen

igen

igen

Írország (Green Party)

igen

igen

igen

nem

Svédország (Miljöpartiet)

igen

igen

igen

nem

Portugália (Os Verdes)

igen

n.a.

n.a.

nem

Luxemburg (Déi Greng)

igen

n.a.

igen, de több döntés minősített többségű

nem

A fenti táblázat több lényeges vonásra is rávilágít. Az egyik, hogy mára a zöld pártok többsége feladta a széles konszenzuson alapuló döntéshozatali formát, amelyik gyakran a zöldek belső sokszínűségéből is adódott, és annak helyét a többségi döntéshozatal foglalta el. Másrészt e pártok többsége lehetővé tette a tisztségek párhuzamos viselését is, amelyik a párt és a kormányzat/frakció közötti hatékonyabb kommunikációt tette lehetővé. Harmadrészt pedig egyes pártok feladták a vezetés tekintetében a túlzott hatalomkoncentráció elkerülésére vonatkozó elvüket, és a professzionális politika követelményének megfelelően egyszemélyi vezetésre tértek át.

A bázisdemokráciát szem előtt tartó belső struktúra ugyanakkor nem csak a zöldekre jellemző, hiszen a magyar példák mellett ezt valósítja, valósította meg a 2001-ben alapított cseh Public Affairs (VV) párt is, amely a 2010-es választásokon 10.9%-t elérve bejutott a törvényhozás alsóházába, sőt később még a cseh koalíciós kormányba is bekerült. A VV újszerűségét a közvetlen demokrácia egyik legfontosabb intézményének, a népszavazásnak párton belüli alkalmazása adja. A fő politikai irányvonalakról és a pártot érintő legfontosabb kérdésekről közvetlenül a regisztrált tagság határoz internetes szavazásokon keresztül. Így olyan jelentős ügyekben is a tagság döntött, mint a kormánykoalícióhoz való csatlakozás, vagy a nyugdíj és az egészségügyi reform megszavazása.

A VV bázisdemokratikusságához kétség sem férhet, de mégis a közösségelvű politizálás felvállalása ebben az esetben megfér az egyszemélyi vezetéssel. A párt az Elnökségen (irányító testület) túl, rendelkezik külön elnökkel is Radek John személyében, aki mellesleg a választások idején az egyik legnépszerűbb politikus volt hazájában. A cseh példa azt mutatja, hogy a „mérsékelt” bázisdemokráciára eredményes pártot lehet szervezni. Ebben a konstrukcióban ugyanis a tagságnak döntésformáló befolyása van, de emellett rendelkezik egy karizmatikus vezetővel is, aki a párt „arca” és akivel a választók könnyen azonosulni tudnak.

Következtetések és megoldási alternatívák

A bázisdemokrácia legnagyobb hátránya, a lassú és körülményes döntéshozatal, máris zavart okoz az LMP működésében. A kormány diktálta rohanó törvényhozási tempó meglehetősen megnehezíti az egyes kérdések párton belüli megvitatását és a konszenzusos döntéshozatalt. A problémák egyik megoldási lehetősége lett volna a társelnöki rendszer bevezetése. Ennek révén ugyan lennének olyan személyek, akik kiemelkednek a pártból pozíciójuk révén, és gyakrabban megjelennek a sajtó előtt, ugyanakkor nem valósul meg a zöldektől korábban oly idegen túlzott hatalmi koncentráció, hiszen a vezetői hatalom két elnök között oszlik meg. E struktúra előnyökkel és hátrányokkal egyaránt jár. Pozitívuma, hogy lehetővé teszi a párt arcát adó politikusoknak, hogy egyszerre több helyen lehessenek jelen, ezáltal nagyobb médiafigyelmet képes biztosítani a pártnak. Továbbá abban az esetben, ha az egyik vezető távol van, könnyen helyettesíthető azonos kaliberű politikussal. A hátrányok között ugyanakkor meg kell említeni, hogy e rendszerben is szükség van a kommunikáció megfelelő összehangolására, és ki kell küszöbölni az esetleges rivalizációból származó visszásságokat is.

Ennél radikálisabb átalakulást eredményezett volna az elnöki pozíció létrehozása a párton belül, amely ugyanakkor a nyilvánosság előtt nem is merült fel, mint lehetséges átalakítási irány. Ez egyrészről érthető, hiszen az LMP kollektív vezetése és tagsága ragaszkodik a bázisdemokráciához, mert ez része a párt identitásának, hozzájárult a kezdeti sikerekhez, valamint erősíti a tagság kohézióját. Másrészről ugyanakkor érthetetlen, hiszen mint több nyugat-európai zöld párt, valamint a Public Affairs példája is mutatja, a bázisdemokrácia és az egyszemélyi vezetés a megfelelő struktúrák kialakítása mellett is megfér egymás mellett.

Az LMP kongresszusának most meghozott döntései azonban egyik irányba sem mozdították el a pártot, lényegében konzerválódott a kollektív vezetésen alapuló struktúra. Ennek megmaradása mellett érvelt a párt korábbi frakcióvezetője, Schiffer András is, aki a problémák megoldását a fontos szervek közötti „oda-vissza csatolási csatornák” kiépítésében ragadta meg. Hasonlóan érvelt a döntés mellett a párt új országgyűlési képviselője, Szél Bernadett is, aki a felelősségi kérdések tisztázását is elegendő módosításnak tartotta a konfliktusok kezelésére.

Azon túl, hogy erősen kétséges, hogy ezek a csatornák hatékonyan tudnak majd működni, és ténylegesen gyorsítani fogják a belső tárgyalásokat, a „személytelenség” problémája továbbra is fennáll. A magyar politikai kultúra sajátosságaiból adódóan egy dolog biztosnak látszik. Amennyiben nincsen(ek) olyan központi személy(ek) (elnök vagy társelnökök), aki(k) hitelesen tudná(k) képviselni az LMP politikáját, és akivel/akikkel a választók azonosítani tudnák a pártot, akkor a szavazók nagy részéről már előre lemondhatnak a „magyar zöldek”. Ráadásul amennyiben a párt önmaga nem hajlandó megteremteni azokat a személyeket, akik „arcot adhatnának a pártnak”, akkor azt egy külső szereplő, a média fogja megvalósítani, kiválasztva azokat a szereplőket, akiket rendszeresen megszólít. Ez pedig akár újabb konfliktusforrásokat is teremthet a frakció (mely tagjai e tekintetben mindenképpen előnybe kerülnek a pártvezetéssel szemben) és a párt vezetése, illetve tagsága között.

Csery Péter - Török Zoltán, Méltányosság Politikaelemző Központ
  • Orbán Viktor: az Európai Bizottság elnökének közleménye szégyenletes
    "Az Európai Bizottság elnökének közleménye szégyenletes, mert valótlan állításokra épül. A nemrég elfogadott magyar törvénytervezet védi a gyermekek jogait, garantálja a szülők jogait, és nem vonatkozik a 18 éven felüliek szexuális orientációval kapcsolatos jogaira, így semmilyen diszkriminatív elemet nem tartalmaz" - áll Orbán Viktor miniszterelnöknek az MTI-hez eljuttatott nyilatkozatában.
  • Piros-fehér-zöldben a stadionok
    Az Operaház új központja, az Eiffel Műhelyház is nemzeti színű kivilágítást kap szerdán este, a magyar-német meccs alatt – közölte az Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter az Origóval. Az intézmény ezzel csatlakozott ahhoz az egyre népesebb táborhoz, mely kiáll az ellen, hogy Magyarországot politikai indíttatásból, a labdarúgást felhasználva lehessen provokálni.
  • Az EU-nak hiányosságai vannak a nemzeti kisebbségvédelem terén
    Az Európai Uniónak hiányosságai vannak a nemzeti kisebbségvédelem terén, és a 47 tagállamot, köztük a mind a 27 uniós tagországot magában foglaló Európa Tanács féléves magyar elnöksége jó alkalmat kínál, hogy felhívjuk ezekre az elmaradásokra a figyelmet - jelentette ki szerdán Juhász Hajnalka, a KDNP országgyűlési képviselője az MTI-nek adott nyilatkozatában.
MTI Hírfelhasználó