Kossuth és Kádár
Mire emlékszik az utókor egy politikusból? A közhiedelemmel ellentétben a politikusok „túlélési rátája” sem jobb az átlagosnál...
2012. március 16. 09:34

Utcasarkon állva a két névtábla közül az egyik valamely politikusé vagy más hasonszőrű figuráé, gondolhatjuk. Ám ez nem igaz, az optikai csalódás oka, hogy a forgalmasabb közterületek valóban politikusokról (hadvezérekről stb.) vannak elnevezve. Ezeket a helyneveket ezért gyakrabban is említi a média, mint pl. a Szőlő utca nevét.

Tekintve, hogy hány politikus volt a magyar meg a világtörténelemben, a róluk elnevezett utcák száma, és ezzel „örök emlékezetük” aránya bizonyára nem haladja meg a nagy többségét. Ki tudna megmondani, hogy pl. Budapesten kiről kapta nevét a XIV. kerületi Komócsy utca vagy a II. kerületi Volkmann utca? Ezek a korukban jó nevű művészek mára utcanévvé dermedtek, oszt… kész. Vajon hányan tudnák megmondani, ki a csuda volt Lorántffy Zsuzsanna? Bizonyára utcanévnek született…

A közterületek elnevezése nem harmonizál sem a historikus emlékezettel, sem a politikusok valóságos értékével. Vegyük például Thököly Imrét, az egyik legnagyobb, hivatásszerű magyar hazaáruló nevét szinte minden településen viseli utca, és ez azt is jelenti, hogy magáról Thökölyről szinte semmit sem tudnak a ma élő magyarok. Utca ő, oszt jó napot.

Kossuth Lajosról, a magyarok Mózeséről minden településünkön van közterület elnevezve. Kossuth úgyszólván emblematikus magyar figura. Miért?

Megítélésünk szerint azért, mert Kossuth valóban zseniális – médiaszakember volt. Tökéletesen értette a sajtó hatalmát, tökéletesen használta föl céljaihoz a sajtót. Ezért tudott szegény („szlovák”) kisnemesi származékként akkora hírnévre, hatalomra és befolyásra szert tenni, amekkorára. 1848 előtt a sajtó révén emelkedett föl, 1848 őszén a legnehezebb közéleti műfajban, a népszónoklatban tüntette ki magát, a bukás után pedig tökéletes médiamunkával tolta le magáról a felelősséget, sőt elérte azt, hogy rajta kívül mindenkit sikerült többé-kevésbé befeketíteni a magyar nemzeti emlékezetben.

Kossuth emigránsként is Kossuth maradt. Szédületes szónoklataira belépődíjat szedtek az USA-ban… Cikkeivel, leveleivel elhatározó befolyást tudott gyakorolni évtizedig még a magyarországi belpolitikára is.

Legnagyobb eredménye pedig, hogy Magyarországot megkedveltette a nagyvilággal. Hogy a külföld gyűlölje a magyarokat, arra évszázadok óta nagy erők álltak sorompóba, nemzedékről nemzedékre. A XVI. század óta rossz, néha ijesztően negatív volt a magyarság megítélése Nyugaton. Kossuth ezt széttörte, ezzel óriási szolgálatot tett a magyarságnak 1849 után.

Nem Kossuth hibája, hogy a magyarság nemzetközi képe a XX. század elejére ismét elfeketedett. A sok gyalázkodás jócskán hozzájárult Trianonhoz. A húszas években Herczeg Ferencék megint tettek ezt-azt a magyarságkép javítására, ám a második világháború totális kommunikációs vereséget hozott.

Kádár Jánosról nincsen utca elnevezve. Pedig zseniális kommunikátor volt ő is. Mélyről indult (mint hazaárulót, tömeggyilkost, kommunistát idehaza és világszerte is gyűlölték), ám türelmes aprómunkával szépen kifehérítette a róla alkotott képet.

A békés, egyszersmind torzóban maradt magyar rendszerváltás egyik fő oka éppen az, hogy Kádár sok szállal kötötte a magyar kommunistákat a Nyugathoz, a „nyugati imperialistákhoz”.

Tegnap, a Kossuth téri március 15-ei ünnepségen érzékelhető volt, hogy Orbán Viktort néhányan már úgy ünnepelték, mintha afféle Kossuth Lajos-reinkarnáció volna.

Az orbáni életmű fele már készen van. Mondhatnánk, most tart ott, ahol Kossuth Lajos 1848-ban. (Érdekes, életkorra is kb. ugyanannyi.) A szabadságharcos „korszellem” is megvan, és Orbán is hozzájárult ehhez, akárcsak a maga idején Kossuth.

Adva van az eltaposni kész külföld is. A helyzet nem rózsás…

Orbán Viktor 2012. március 15-ei szónoklatának legfontosabb gondolata egy igen mély történelmi igazság: „A szabadság nem luxus”. Kifejezetten sajnáltuk, hogy nem idézte Petőfi zseniális párversét, A kutyák meg A farkasok dalát.

A teljes igazsághoz csak egy kiegészítést kell most megtennünk: az erény sem luxus.

Kádár János igen "eredményes" politikus volt. Kossuth felette „eredménytelen”. Azonban Kádár János életműve — éppen az igazság és az erkölcs hiánya miatt — a magyarság számára kifejezetten tragikus: erkölcsi és demográfiai katasztrófát eredményezett.

Kossuth életműve a kádárinak éppen a fordítottja: igazság és erkölcs győzelmét jelentette, és noha számos hibát követett el 1848/49-ben, a lényeget illetően ő tette a legtöbbet: lelkierőt, tartást, neme vágyat oltott a magyarságba.

Vajon Orbán jövője mi lesz? Ez immár a nemzeti kérdés…

Weiss A. Manfréd
  • "...a gyanúsítottat agyonlőtték"
    Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
  • Politikai stabilitás mint érték
    Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
  • Hollandiában mindig a bemázolt arcú Fekete Péter kíséri a Mikulást
    A Karácsonyt megelőző időszaknak minden országban és minden családban megvannak a hagyományai. Vannak, akik a megváltó eljövetelére készülnek, mások vásárlási lázban égnek. Sok gyerek pedig az adventi kalendárium ablakait nyitogatva türelmetlenül számolja vissza a napokat a Jézuska vagy a Mikulás és az ajándékok érkezéséig.
  • Szuperexpresszel a fapadosok ellen
    Legyőzheti-e a nagy sebességű vasút a repülőgépet? A most 25 éves Eurostar példája azt mutatja, hogy ha odafigyelnek a részletekre, a vasút versenyképes alternatíva lehet, és egyre inkább azzá válik, ahogy nő a szén-dioxid-mentes közlekedés jelentősége.
  • A Momentum identitástipró ideológiája
    Azokat az értékeket, amelyeket elődeink csendes hangyamunkával megteremtettek, a momentumosok most zsetonként herdálják el az egyre mélyebbre züllő európai politikai kaszinóban.
MTI Hírfelhasználó