Kossuth és Kádár
Mire emlékszik az utókor egy politikusból? A közhiedelemmel ellentétben a politikusok „túlélési rátája” sem jobb az átlagosnál...
2012. március 16. 09:34

Utcasarkon állva a két névtábla közül az egyik valamely politikusé vagy más hasonszőrű figuráé, gondolhatjuk. Ám ez nem igaz, az optikai csalódás oka, hogy a forgalmasabb közterületek valóban politikusokról (hadvezérekről stb.) vannak elnevezve. Ezeket a helyneveket ezért gyakrabban is említi a média, mint pl. a Szőlő utca nevét.

Tekintve, hogy hány politikus volt a magyar meg a világtörténelemben, a róluk elnevezett utcák száma, és ezzel „örök emlékezetük” aránya bizonyára nem haladja meg a nagy többségét. Ki tudna megmondani, hogy pl. Budapesten kiről kapta nevét a XIV. kerületi Komócsy utca vagy a II. kerületi Volkmann utca? Ezek a korukban jó nevű művészek mára utcanévvé dermedtek, oszt… kész. Vajon hányan tudnák megmondani, ki a csuda volt Lorántffy Zsuzsanna? Bizonyára utcanévnek született…

A közterületek elnevezése nem harmonizál sem a historikus emlékezettel, sem a politikusok valóságos értékével. Vegyük például Thököly Imrét, az egyik legnagyobb, hivatásszerű magyar hazaáruló nevét szinte minden településen viseli utca, és ez azt is jelenti, hogy magáról Thökölyről szinte semmit sem tudnak a ma élő magyarok. Utca ő, oszt jó napot.

Kossuth Lajosról, a magyarok Mózeséről minden településünkön van közterület elnevezve. Kossuth úgyszólván emblematikus magyar figura. Miért?

Megítélésünk szerint azért, mert Kossuth valóban zseniális – médiaszakember volt. Tökéletesen értette a sajtó hatalmát, tökéletesen használta föl céljaihoz a sajtót. Ezért tudott szegény („szlovák”) kisnemesi származékként akkora hírnévre, hatalomra és befolyásra szert tenni, amekkorára. 1848 előtt a sajtó révén emelkedett föl, 1848 őszén a legnehezebb közéleti műfajban, a népszónoklatban tüntette ki magát, a bukás után pedig tökéletes médiamunkával tolta le magáról a felelősséget, sőt elérte azt, hogy rajta kívül mindenkit sikerült többé-kevésbé befeketíteni a magyar nemzeti emlékezetben.

Kossuth emigránsként is Kossuth maradt. Szédületes szónoklataira belépődíjat szedtek az USA-ban… Cikkeivel, leveleivel elhatározó befolyást tudott gyakorolni évtizedig még a magyarországi belpolitikára is.

Legnagyobb eredménye pedig, hogy Magyarországot megkedveltette a nagyvilággal. Hogy a külföld gyűlölje a magyarokat, arra évszázadok óta nagy erők álltak sorompóba, nemzedékről nemzedékre. A XVI. század óta rossz, néha ijesztően negatív volt a magyarság megítélése Nyugaton. Kossuth ezt széttörte, ezzel óriási szolgálatot tett a magyarságnak 1849 után.

Nem Kossuth hibája, hogy a magyarság nemzetközi képe a XX. század elejére ismét elfeketedett. A sok gyalázkodás jócskán hozzájárult Trianonhoz. A húszas években Herczeg Ferencék megint tettek ezt-azt a magyarságkép javítására, ám a második világháború totális kommunikációs vereséget hozott.

Kádár Jánosról nincsen utca elnevezve. Pedig zseniális kommunikátor volt ő is. Mélyről indult (mint hazaárulót, tömeggyilkost, kommunistát idehaza és világszerte is gyűlölték), ám türelmes aprómunkával szépen kifehérítette a róla alkotott képet.

A békés, egyszersmind torzóban maradt magyar rendszerváltás egyik fő oka éppen az, hogy Kádár sok szállal kötötte a magyar kommunistákat a Nyugathoz, a „nyugati imperialistákhoz”.

Tegnap, a Kossuth téri március 15-ei ünnepségen érzékelhető volt, hogy Orbán Viktort néhányan már úgy ünnepelték, mintha afféle Kossuth Lajos-reinkarnáció volna.

Az orbáni életmű fele már készen van. Mondhatnánk, most tart ott, ahol Kossuth Lajos 1848-ban. (Érdekes, életkorra is kb. ugyanannyi.) A szabadságharcos „korszellem” is megvan, és Orbán is hozzájárult ehhez, akárcsak a maga idején Kossuth.

Adva van az eltaposni kész külföld is. A helyzet nem rózsás…

Orbán Viktor 2012. március 15-ei szónoklatának legfontosabb gondolata egy igen mély történelmi igazság: „A szabadság nem luxus”. Kifejezetten sajnáltuk, hogy nem idézte Petőfi zseniális párversét, A kutyák meg A farkasok dalát.

A teljes igazsághoz csak egy kiegészítést kell most megtennünk: az erény sem luxus.

Kádár János igen "eredményes" politikus volt. Kossuth felette „eredménytelen”. Azonban Kádár János életműve — éppen az igazság és az erkölcs hiánya miatt — a magyarság számára kifejezetten tragikus: erkölcsi és demográfiai katasztrófát eredményezett.

Kossuth életműve a kádárinak éppen a fordítottja: igazság és erkölcs győzelmét jelentette, és noha számos hibát követett el 1848/49-ben, a lényeget illetően ő tette a legtöbbet: lelkierőt, tartást, neme vágyat oltott a magyarságba.

Vajon Orbán jövője mi lesz? Ez immár a nemzeti kérdés…

Weiss A. Manfréd
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
  • Orbán: csak egy Európa van
    Mindig is tudtuk, a kettészakítottság idején is, hogy csak egy Európa van - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Páneurópai Piknik 30. évfordulója alkalmából tartott ökumenikus istentiszteleten hétfőn, Sopronban.
  • Magyarország Európában jelenleg a világító fáklya
    Udvarnoky László hangsúlyozta, hogy Magyarország már most fáklya a hanyatló Európában. Szerinte éppen ezért kétségbeesnünk nem szabad, mert igenis van esélyünk arra, hogy fennmaradjunk.
  • Megpróbálják besározni a történelmi megemlékezést
    Sokan megpróbálják elvitatni Magyarország történelmi érdemeit, amit az ország 1989-ben tanúsított – fogalmazott ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász az M1 Ma este című műsorában. A Századvég jogi szakértője a hétfőn Sopronba látogató Angela Merkel német kancellárt érő nemzetközi bírálatokra reagált.
MTI Hírfelhasználó