A magyarság pusztulása: beszédes számok
Körutazásra invitáljuk az Olvasót. Hol tart a magyar nemzet – a lélekszám pontosan előrajzolja a pályát. Vigyázó szemünket Tolnára vessük!
2012. április 2. 07:18

A KSH előzetes népszámlálási adatait ismertetve a minap megírtuk, hogy Békés megye valahol 1892 körül tart a lélekszámában — csakhogy most visszafelé halad, azaz fogy a népesség, szemben a világtendenciával.

Körutazásra invitáljuk az Olvasót. Javasoljuk a biztonsági öveket becsatolni…

Két megyéje van hazánknak, amelyben nem csökkent a népesség 2001 óta. Pest megyében 1223 ezerre nőtt, ez rekord.

Győr-Moson-Sopron megyében 2,4%-kal nőtt, 449 ezerre – ez viszont problémás. A megye Pozsonyhoz közeli részeit ugyanis évek óta vásárolják föl szlovákok. Erről a budapesti mainstream sajtó nem akar tudni, pedig a vidék egyre szorosabban kötődik Pozsonyhoz, aminek egyszer divergálás lesz a vége; erről meg aztán a „nemzeti oldal” sem akar tudomást venni.

Ezzel a „jó hírek" végére értünk. Most nézzük a rosszakat. Négy részre osztjuk a mai Magyarországot:

  1. Ahol a Kádár-kori népszám van meg.

Fejér megye az 1996-os évnél tart a leépülésben, Komárom-Esztergom már 1971-re csúszott vissza, és Veszprém sincs sokkal lejjebb: ott az 1965-ös szintet hozzák, egyelőre. A Dunától keletre csak Hajdú-Bihar „büszkélkedhet" hasonló népességgel: ők még az 1976-os szinten vannak.

Baranya és Borsod-Abaúj-Zemplén nagyjából az 1957-es lélekszámon van – ezekben várhatóan lassúbb lesz a zuhanás, mint a „kádári szféra” többi megyéjében (erre még visszatérünk).

  1. Ahol a Rákosi-kori népszám van meg.

Szabolcs-Szatmár-Bereg is hasonló helyzetű az előbbi kettőhöz, ám nagyobb bajt jelez, hogy ez a térség már csupán az 1952-es lélekszámot mutatja.

Budapest helyzete kettős, A maga 1.737 ezer lakosával valahol az 1956-os esztendő szintjén mozog — ám tudvalevő, hogy ugyanennyi lakosa volt a mai területű Budapestnek 1941-ben is, a háborús emberveszteség előtt. Budapestről szólva igen fontos volna látnunk, hogy miféle nációkból áll az elmúlt húsz év bevándorolt népessége, és mekkora számmal járult hozzá a főváros "ilyen jó" népességszámához...

  1. Ahol a Horthy-korszakbeli népszám van meg.

Ebbe a csoportba tartozik az ország középső traktusa: Nógrád megye (1935-ös szint), Heves (1930), Csongrád (1926), Bács-Kiskun (1924).

Ebből a részletes számok megismerhetése bizonnyal azt fogja kimutatni, hogy Szeged a „felelős” Csongrád ilyen „jó teljesítményéért”. Szegeden ugyanis jelentős a délről érkező népmozgalom, jönnek magyarok, szerbek, egyebek a volt Jugoszlávia területeiről. Különben Csongrád is ott volna, ahol az osztályos társai:

  1. Ahol a dualizmus korabeli népszám van meg.

Jász-Nagykun-Szolnok megye lakosságszáma már az 1906-os szintre sorvadt, Békésé pedig (amint megírtuk) az 1892-es állapotban.

De ne tessék még szörnyülködni, csak ha átértünk a Dunántúlra: Zala megye a maga 1916-os létszámával még „egész jól áll” – ha Vashoz hasonlítjuk, ott ugyanis már 1909-ig kell visszamennünk az annalesekben, hogy ilyen kevés lakost (258 ezer főt) mutasson a szám.

A negatív rekordot pedig Tolna megye „érte el”: 231 ezer lakosával már az 1875-ös szintre fogyatkozott! Nem sok kell hozzá, és Tolna „kiesik a rostán”, azaz a modern statisztika 1870-es kezdete óta mindig többen lakták, mint sejthetően 2015 után fogják. Tolna lassan „megérkezik” a kiegyezés évéhez… Százötven évvel a kiegyezés után Tolna megye népessége kisebb lesz, mint a "deáki tett" idején volt.

Amiről a számok nem beszélnek – egyelőre

Két dolgot alá kell húznunk. Először, hogy a mai népesség minden megyében sokkal rosszabb álllapotban van, mint a hajdani, amikor szám szerint ugyanakkora volt a vidék. Ugyanis ma öregekből jön ki a létszám, akkor meg gyerekekből, továbbá ma nem szülnek a magyar nők, akkor meg még szültek…

A második életbevágó adalék is ehhez kapcsolódik: a magyar nők mindig kevesebbet szültek, mint az együttlakó népek asszonyai, ezt tanúsítja a történettudomány. Azonban most úgy áll a helyzet, hogy a szülőképes korú nők egyre kevesebben vannak, ők egyre kevesebbet szülnek, és újabban tartós kapcsolatra is egyre kevésbé lépnek. A folyamat egyre intenzívebb.

Ezzel szemben az egyetlen mai együtt élő nép, a cigányság sokkal gyorsabban szül (válik anyává, nagyszülővé), és ami szintén lényeges: száz cigány nő több mint háromszor annyi gyereket szül, mint száz magyar nő.

Egyetlen kérdést kell megválaszolnunk: ki a felelős a magyarság pusztulásáért?

Weiss A. Manfréd
MTI Hírfelhasználó