Kereszt és kolonc
Mindenki cipeli a maga terhét, legfeljebb van, aki nem hajlandó beismerni. Mit cipel a magyar ember?
2012. április 6. 07:21

Azt mondotta volt az Írás szerint a Megkerülhetetlen Ember, hogy aki őt akarja követni, az vegye föl keresztjét, és induljon őutána.

Most ne azon rágódjunk, hogy szavainak magyar fordítása félreérthető-e, és hogy a kivégzőeszközre vagy a sátortartó eszközre utalt-e a felszólításban. Annyi bizonyos, hogy Ő fölvette a keresztjét, és azon a pénteken végigment az úton a Golgotára, és miközben a derék sakterek vágták sorban az áldozati bárányokat a választott nép fiainak, addig Ő maga lett a tökéletes áldozat. Az emberiség (nem csupán a régi szövetség népének) bűneiért engesztelő áldozat.

Lehet persze legyinteni, minek ez a hókuszpókusz, élünk és meghalunk – de még akkor is szép álmokat kíván a dal.

Higgyünk a Megkerülhetetlen Embernek vagy kerüljük meg, egyre megy. Végül mindenki homokos, szomorú, vizes síkra ér. Szétnéz, okos fejével biccent – és újra csak a Megkerülhetetlennel találja szemközt magát.

Nos: reméljünk vagy sem?

Mindenki cipeli a maga terhét, legfeljebb van, aki nem hajlandó beismerni. Mit cipel a magyar ember?

Ha hajlandók vagyunk csalás nélkül szétnézni, könnyedén, akkor azt kell mondanunk: a magyar ember nem vállalja a keresztet – hát kap helyette koloncot.

Tudja-e a nyájas Olvasó, mi az a kolonc? Egy méretes, ám értéktelen súly, amelyet a túl erős, túl mozgékony állat nyakába kötöttek, hogy kezelhetővé lassítsák. A kolonc: értelmetlen, fölösleges teher annak, aki cipelni kényszerül.

A kolonc nem kereszt. Ám az élet alaptörvénye így is leírható: ember, válassz, mit kívánsz cipelni: koloncot vagy keresztet?

Aki a keresztre szavaz, annak az élete küzdelmes, kínlódós, szenvedésteli lesz, alkalomadtán föl is feszülhet az ő keresztjére – csakhogy végül győzni fog! Az Élet oldalára állt, és jutalma maga az Élet lesz.

Aki ebben nem hisz, ezt nem reméli – nos, ő koloncot fog kapni. Idővel mind értelmetlenebb kínlódásokkal (másod- meg harmadállás, negyedik élettárs, huszadik szerető stb. stb.) tölti majd napjait, és végül nem marad más neki, csak a fáradtság meg a fájdalom. Végül nézheti élete végén a szomorú, vizes síkot. És azt látja majd, hogy a víz gyorsan apad, és sivataggá válik, amerre a szem ellát.

A friss népszámlálási adatok azt mutatják, a magyar nemzet az utóbbi úton halad. Az Élet keresztjét elutasító döntések szükségszerűen vezetnek abba a létállapotba, amelyben a magyarság most vergődik.

Elutasította a keresztet, megkapta a koloncot.

Cipelheti adósságait (devizahitel, államadósság, nyugdíj- meg tb-járulék), amelyek mindinkább húzzák a földre, mind cipelhetetlenebbek. Hogy a teher egyre elviselhetetlenebb, annak van egy nyilvánvaló oka: ha megszületett volna az 1956 óta elutasított 5,9 millió magzat, akkor most szerény becslés szerint is több mint 17 millióan lehetnénk, és a meg nem született legalább nyolcmillió emberből egyik korosztály sem volna még nyugdíjas. Ha az Élet keresztjét vállalta volna a magyarság, most egy virágzó haza elevenen lüktető falvain hajthatna keresztül az utazó. Ma viszont pusztásodó, sorvadó országot lát maga körül, aki hajlandó csalás nélkül szétnézni.

Vajon mi vár ránk? Maholnap a magyarság földre roskad, és megadja magát a sorsnak? Vagy megtér, átáll az Élet oldalára?

Na feledjük, a jó döntés után sem lesz könnyebb az élet.

Csak éppen a koloncunkat keresztre cserélhetjük.

Weiss A. Manfréd
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
  • Orbán: csak egy Európa van
    Mindig is tudtuk, a kettészakítottság idején is, hogy csak egy Európa van - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Páneurópai Piknik 30. évfordulója alkalmából tartott ökumenikus istentiszteleten hétfőn, Sopronban.
  • Magyarország Európában jelenleg a világító fáklya
    Udvarnoky László hangsúlyozta, hogy Magyarország már most fáklya a hanyatló Európában. Szerinte éppen ezért kétségbeesnünk nem szabad, mert igenis van esélyünk arra, hogy fennmaradjunk.
  • Megpróbálják besározni a történelmi megemlékezést
    Sokan megpróbálják elvitatni Magyarország történelmi érdemeit, amit az ország 1989-ben tanúsított – fogalmazott ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász az M1 Ma este című műsorában. A Századvég jogi szakértője a hétfőn Sopronba látogató Angela Merkel német kancellárt érő nemzetközi bírálatokra reagált.
MTI Hírfelhasználó