Egy nemzedék a csúcson
Az 1956 után születettek kezébe került Magyarország. Igazából most kezdődhet új időszámítás.
2012. április 17. 10:02

Az 1959-ben született Áder János lesz a köztársasági elnök. Az 1959-ben született Kövér László az országgyűlés elnöke. Az 1963-ban született Orbán Viktor a miniszterelnök. Egy nemzedék a csúcsra érkezett. Az 1956 után született korosztály kezébe került Magyarország vezetése.

Hasznos végiggondolni a nemzedékek történetét is. Az 1930 körül születettek gyermeki élményeiben ott él(t) a Horthy-Magyarország minden jó és rossz vonása: még őrizték azt az élményt, hogy milyen egy működő ország – hogy van köztisztaság, közrend, közoktatás, egyszóval követelmény; mások ellenben éppen ezek fájó hiányával szembesültek gyermekként. Aztán jött a közös élmény: a háború. Az egyiknek a szabad rablás élményét hozta – a másiknak a morális keretek, a világrend széteséséét. Az egyiket nem érintette meg mélyen, hogy a Vörös Hadsereg rabol – a másikat nagyon is mélyen érintette.

Aztán jöttek az 1940 tájt születettek. Ezeknek a háború maga volt a borzalom. Nem értették meg a történéseket, csupán féltek.

Mára ez a két nemzedék maradt meg 1956-ból. Az 1930-asok csinálták – egy részük odaveszett, egy részük emigrált. A harmadik csoport – maradt. Ki összeszorított fogakkal – gondoljunk Antall Józsefre – ki pedig azzal, hogy igen, tudomásul kell venni: Magyarországon szovjetizált élet lesz, ebbe kell beilleszkedni.

Az 1940-es években születettek egyik fele (nagyobbik fele) ki is élvezte a szocializmust (amit persze folyamatosan igyekszik letagadni), az igazság azonban Bereményi Gézáé, e nemzedék talán legnagyobb szóművészéé: „mélyvízi életforma volt, új kultúrának tűnt pedig”… Bereményi leplezte le a nagy hazugságot, hogy nincsen „Nagy Generáció”.

Most lássuk az 1956 után születetteket. Ők abban nőttek fel, hogy „hála Istennek, nem történik semmi”. 1913 után 1959 volt az első év, amelytől fogva tartósan meghaladta az életszínvonal az 1913-ast.

A nyílt terror 1961-től elpárolgott, Kádárék a hatalmat biztosan birtokolva nem keresték az alkalmat, hogy belekössenek a kisemberbe. Az életszínvonal mindig nőtt egy kicsit, a társadalom levegőhöz jutott.

Egyetlen árat kellett ezért megfizetni: lemondani a gyermekről. És a magyarok tömegei boldogan megadták ezt az árat… Az 1956. június 4-én engedélyezett abortusz „tömegsporttá” növekedett ezekbe az években. A kádári béke hamar átfordult csöndes tömegmészárlásba – csak erről a balliberális véleményterror máig nem akar tudomást venni.

Az akkor felnőtt nemzedék ellenben napi élményként raktározhatta el ezt is: kevesen vagyunk, több hely jut nekünk…

Ez a nemzedék, ha falun nőtt föl, végignézhette a kádári népellenes bűnök másodikját: az önkizsákmányolásba kergetett falusi lakosság életét. Azt, hogy kb. 2,2 millió ember hihetetlenül sokat dolgozik, s ezért cserébe valami kicsit javul az élete.

Ez a nemzedék, felnövekedvén, azt is észrevette, hogy a Párt = jólét munka nélkül. És ez a nemzedék e tekintetben élesen megosztottá vált: a hitványa más tinédzserként elment „KISZ-vezetőnek” meg más hasonló szervezetbe: magába a Pártba, netán a Munkásőrségbe, ifjoncként pedig az Ifjú Gárdába.

Ez a nemzedék pontosan megtanulta a szörnyű „magyar leckét”, hogy: aki politizál, az bizonyára szar ember. És a többség távol is tartotta magát a politikától. 1989 után be is teljesedett ezen a nemzedéken a platóni igazság: ha a jók átengedik a rosszaknak a polisz kormányzását, akkor ne is csodálkozzanak azon, ami történik velük…

1988-ban ennek a nemzedéknek a „legjobbjai” nagyon meglepték a Pártot: önálló politikai szervezetet alapítottak, és szervezetük, a Fidesz képesnek is bizonyult végigmenni a göröngyös úton: néhány év alatt (és megjárva a népszerűségi listát fentről leig) kitisztult benne a legfontosabb történelmi feladat: a Vörös Maffiát kell kiirtani a magyar nemzettestből.

A Vörös Maffia azonban igen életerősnek bizonyult. Mint igazi élősködő, képes volt addig tartani magát a nemzettestben, amíg szinte minden életerejét el nem szívta. 2008-ban érkezett el az agónia, a Vörös Maffiának döntenie kellett: ha marad, elpusztul a „gazdaállat”, Magyarország. Ha megy, akkor mutatkozik esély a menekvésre. Igen ám, de úgy kellene menni, hogy miután ismét feléled Magyarország, ismét lehessen szívni a vérét…

Most itt tartunk. Háború van, senkinek se legyenek illúziói.

Az 1956 utáni nemzedék fölért a csúcsra. Három prominens személyisége áll Magyarország legfőbb posztjain. Ők testesítik meg a mai magyar derékhadat. Magyarország, a magyar nemzet létezése a tét – és ebben a háborúban most a derékhadnak oda kell állnia a vezetői mögé.

Ha megint a dezertőrök (akiknek elődei Mohács előtt elfelejtettek megérkezni a király táborába…) lesznek többségben, akkor ezek az emberek elbuknak.

Hogy miért neveztük őket imént a nemzedékük legjobbjainak? Nem azért, mintha tökéletesek volnának, bár tehetségüket ellenfeleik sem kérdőjelezik meg. Azért, mert ez a három ember bizonyosan kitart vállalt politikai – ma már mondhatjuk: történelmi – célja mellett. Új, emelkedő pályára fogják állítani Magyarországot. Ha nem sikerül nekik, akkor sem fognak emigrálni, mint a magyar szarjankók végtelen hosszú sora, kezdve Thököly Imrén.

Ők tudják, hogy itt élniük, halniuk kell. Ők azok, akik tudják, merik és teszik is… Ők tudják: elbukni lehet, megfutamodni nem.

(Ha pedig megfutamodnának, akkor ők bizonyulnak nemzedékük leghitványabbjainak. És akkor azt is ki fogjuk mondani.)

Weiss A. Manfréd
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
  • Bogár László: Majdan = Hongkong?
    A tüntetők amerikai zászlókkal vonulnak fel, és a pekingi amerikai követség munkatársa, aki mellesleg a CIA fedett tisztje egy hongkongi hotel különtermében tart eligazítást.
  • Szarka László Csaba: Klíma-inkvizíció
    Kezdtem megbizonyosodni a felől, hogy sok minden nem stimmel a globális felmelegedés körül. Ma már egyértelműen látható, hogy a modell eltér a valóságtól. Úgy vélem, hogy e tényt – immár több évtizedes adatsor birtokában – minden kutatónak kötelessége lenne észrevennie, világnézettől függetlenül.
  • A magyar állam az evangéliumi értékekre kezdett épülni
    Ezek az uralkodók meglátták a kereszténységben a "társadalom egyesítő erejét" - jelentette ki. Stanislaw Gadecki kitért arra, hogy nehéz felbecsülni, mit adott Magyarországnak a kereszténység felvétele.
MTI Hírfelhasználó