Ki a magyar? – Ki a gyalázkodó?
Szerkesztőségünk levelet kapott. És válaszolunk rá…
2012. április 19. 08:11

Úgy volt, hogy a levéllel kezdjük ezt a cikket, ám a szerző letiltotta; nemcsak a nevének közzétételét, hanem az egész írását is. Legyen hát elég annyi, hogy a felütést közöljük, betűhíven:

Nem tesz Önöknek jót, ha álnéven írogató firkász  a GONDOLA hírportálján  a  „Magyar szarjankók” közé sorolja Thököly Imrét a kuruckirályt. Portáljukon szar zsidóról, szar cigányról sem írnak. Mi sem vagyunk másoknál alávalóbbak. Hogy szándékosság van-e abban, hogy mai aktív magyar fideszes politikusokról szóló cikkben,  lehet  magyar szarjankózni , azt nem tudom.

2012 van elég a magyar gyalázásból! Amit írni merészeltek, az ugyanúgy sért bennünket, mint a gyurcsányék tömegbelövetése.  A gyalázkodó sorokat tartalmazó levél http://www.gondola.hu/cikkek/80710-Egy_nemzedek_a_csucson.html  oldalon jelent meg.

A tudatlanságát nemzetgyalázásba burkolva pedig ne takarja senki. Thökölyt lehet nem szeretni, lehet szidni is, de magyar szarjankózás nélkül !

És még egy pici a levél végéről:

Rólunk külföldön mindig is tudták kik voltunk és kik vagyunk. A Pápa ha Magyarországra írt, leveleit a szkíta királyok, hunok és avarok leszármazottainak címezte.

A levélíró bocsánatkérésre szólít fel, továbbá megkéri a barátait, hogy továbbítsák az ő levelét, mert "elég volt már abból, hogy lábtörlőnek tekintsenek bennünket."

Most pedig válaszolunk:

Tisztelt Levélíró és Barátai!

A levél tónusa méltó ahhoz, akit védenek, Thököly Imréhez. A valóságos magyar múlt megismeréséhez íme néhány könnyen elérhető lehetőség:

Szíveskedjenek elolvasni Hahner Péter: Újabb 100 történelmi tévhit avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod… című hiánypótló, nagyszerű művének 31. fejezetét, a 111–114. oldalon. Alaposan adatolva megismerhetik belőle a „kuruckirály” életét, bezárólag mostohafiának, a nála 19 évvel fiatalabb II. Rákóczi Ferencnek a lesújtó véleményével: "anyám… kígyót fogadott az ágyába”. Ez a Hahner-mű kapható minden nagyobb könyvesboltban.

Ha a tudós Hahnert esetleg utálni méltóztatnak (talán liberális gazfickó?), akkor javaslom elolvasni a Hahner által is idézett Jókai Mórt, akinek Hahner idézte műve (A magyar nemzet története regényes rajzokban) ugyancsak hozzáférhető a komoly könyvesboltokban; sőt a neten is, tessék .

Ha Jókai is csupán egy firkász, akkor javaslom átolvasni a „millenniumi” Magyarország története VII. kötetét, amelyet a méltatlanul elfeledett csodálatos tudós, Acsády Ignác írt. A 337. oldaltól hosszan, alaposan, forrásadatokkal bőségesen ellátva sorolja Thököly Imre és a kurucok korabeli tetteit, történetüket.

Ha valakinek még ez sem elég, forduljon a „tízkötetes”, marxista Magyarország történetéhez, a III/2. kötetben találja részletesen Thököly pályáját.

Tényleg csak jegyzékszerűen:

  1. Thököly úgy lett „kuruckirály”, hogy 1682-ben a szultántól vette a címet, évi 40 ezer talléron, ami mindennek nevezhető, csak szuverenitásnak nem.
  2. Thökölyt három évvel később azért fogatta el a szultán, mert elege lett „szövetségesének” hamisságaiból, és remélte, hogy Bécset békére veheti rá azzal, ha átadja a „kuruckirályt”. Lipótnak nem kellett Thököly bilincsben. Ezután a derék kuruckirály évtizedig harcolt – a török seregben, a magyarok, az országot felszabadító keresztény seregek ellen. Thököly bocsátotta meg először a szultánnak, hogy elfogatta.
  3. Maga I. Lipót nem egyszer próbált Thökölyvel (is) normális kapcsolatra lépni, ám ez Thököly hamissága, megbízhatatlansága miatt lehetetlen volt. Sokatmondó adalék: éppen 1682-ben, amikor Thököly megveszi Sztambultól a királyi címet, a törvényes magyar király, I. Lipót helyettese, Esterházy Pál nádor megözvegyülvén feleségül veszi Thököly Évát, Imre húgát. Ehhez kér és kap uralkodói hozzájárulást! I. Lipót sosem éreztette sem a nádorral, sem feleségével, hogy bizalomvesztettek volnának. Lipót mélyen hívő, jámbor ember volt, akinek hadai a kor összes szokásos katonai szörnyűségét elkövették – de semmivel sem voltak rosszabbak a kurucoknál. A császári zsoldosok és a kurucok közti egyetlen különbség az volt, hogy a császáriak idegen katonák voltak, úgy fosztogattak, raboltak és erőszakoskodtak a szerencsétlen magyarok rovására, velük szemben Thököly kurucai viszont derék magyarként fosztogattak, raboltak és erőszakoskodtak – ugyancsak a szerencsétlen magyarok rovására.
  4. Thökölyt egyetlen dolog érdekelte: a saját hatalma. Ennek érdekében adta el hazáját, kurucai erejét és vérét bármikor és bárkinek, ahányszor csak kicsiny reménye mutatkozott annak, hogy ő maga jól jöhet ki a dologból. Előbb a francia királynak, aztán a török szultánnak, rövid időre a lengyel királynak, utóbb megint a Portának – a jellemtelenség Sztambult zavarta legkevésbé. Thököly rendre becsapta övéit is: Apafi Mihály erdélyi fejedelmet, Teleki Mihályt, Wesselényi Pált, mindenkit.
  5. Thököly semmivel sem volt kisebb zsarnok, mint a korabeli császári vagy portai hadvezérek. Kurucaival ugyanúgy kifosztotta a kezébe került városokat, falvakat, mint amazok. Aki szót emelt, megnézhette magát, semmivel sem bánt jobban a pórnéppel, mint vetélytársai. Az egyetlen különbség, ismételjük meg: Thököly magyar grófként, „kuruckirályként” pusztította Magyarországot, míg a császári meg a török vezérek legalább külföldiek voltak.

De legyen. Ha Levélíró meg a barátai bocsánatkérésre szólítanak fel Thököly leszarjankózása miatt, hát bocsánatot kérek. Azonban tudniuk kell - önmagukról is! -, hogy aki Thökölyt nagyra tartja, annak nem lehet kifogása Szálasi Ferenc, Rákosi Mátyás, Kádár János meg az 1990 utáni országherdálók ellen sem.

A mai politikusi garnitúrából leginkább Gyurcsány Ferenc emlékeztet Thököly Imrére. Meg kell tudni különböztetni az önös érdekből elkövetett országvesztést a mégoly nehéz, ám országépítő politikától.

Mert lehet lihegni a magyar nagyságról - de akkor legyünk következetesek: a pápa ha a magyar királynak írni akart, sosem kényszerült volna Thökölynek címezni a levelét. Akkoriban a törvényes, vitán felül jogszerű koronaviselő Habsburg I. Lipót volt. Igaz, a pápa nem érezte szükségét, hogy szkíta királyok, hunok és avarok leszármazottjának nevezze - adott viszont sok-sok ezer aranyat és összehozott egy eredményes nemzetközi szövetséget a török kiűzésére Magyarországról.

Weiss A. Manfréd

P. S.: Érdemes tudni magyarul is. Akkor nem okozna nehézséget különbséget tenni a 'szarjankó' meg a 'szar magyar', szar zsidó stb. között. És akkor jót derülnének a "gyurcsányék tömegbelövetése" fordulaton is... Szép nyelv a magyar, érdemes megtanulni, na.

Weiss A. Manfréd
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
MTI Hírfelhasználó