Az erkölcsi fallosz
Tevékenysége üzleti jellegűnek tűnik. Ettől ártalmas. Azokat is ellenszenvessé teszi, akiket – talán kéretlenül – képvisel.
2012. július 11. 15:06

Egy többé-kevésbé vitatott személyiségű, de fölöttébb megdicsőült férfiú ­– egyik rajongója szerint – falloszként emelkedett az erkölcsi világmindenség fölé. Állítólag azzal, hogy helytelenít egyes folyamatokat. Értékrendjének nem felel meg, amiről értesül.

Aggódik.

Nem a tanyákon megerőszakolt, agyonvert, feldarabolt idős emberekért aggódik. Nem a devizatörlesztés elől öngyilkosságba menekülő családfők miatt nyugtalan. Nem a milliószámra éhező gyerekek miatt izgatott.

Folyamatoktól tart.

A földgolyó egyes térségeiben ugyanis önállóan kezdenek gondolkozni bizonyos társadalmak. Újragondolják azt, amit évtizedeken át a fejükbe tömörítettek. Olyan évtizedek voltak ezek, amelyekben a legnyomósabb érv több ezer tank volt.

Harckocsik álltak a hivatalos értékrend mögött.

Noha a harckocsik már kivonultak, a fejekbe bebetonozott tévtanok továbbra is beletömörödnek a gondolkodásba. A társadalmak most szabadulni próbálnak a betontömböktől. Szabadon szeretnének gondolkozni. Szeretik – szeretnék – a szabadságot.

Az erkölcsi falloszt ez – nyugtalanítja…

Sok mindenkit nyugtalanít sok minden. Elszegényedés, bűnözési hullám, politikusi korrupció, züllés, iskolai agresszió, kettős mérce, drog, szekták, kisebbségi rasszizmus, demográfiai baj, fenyegető vízhiány, médiamanipuláció… Az erkölcsi falloszt nem ezek aggodalmasítják.

Ő a gondolkodásbeli görcsök feloldódása miatt – nyugtalan…

És azt hiszi, hogy ez bárkit is érdekel. Az erkölcsi fallosz ugyanis bődületes egót fújt maga köré. Ö maga a világmindenség, de legalábbis a földkerekség. S ha őt valami „nyugtalanítja”, akkor az – közügy…

Ám az erkölcsi fallosz nyugtalansága feltűnően szelektív.

Nem emelte föl fejét, amikor kékruhás azonosíthatatlanok embereket vertek vaspálcával, sérüléseket okoztak gumilövedékkel, zártak egyetemistákat köztörvényes bűnözők közé hetekig, majd ítéltettek el fiatalokat erkölcstelen bírókkal pártparancsra.

Akkor nem aggódott, hanem szégyenlősen lapított.

Az erkölcsi fallosz bátorsága is feltűnően szelektív ugyanis. Csak akkor nyugtalan és aggódó, ha testvéri tankok dübörögnek fel mögötte. Kockázatot soha nem vállal. Egzisztenciája biztos alapon áll. Az őt érő bírálatokat lesöpri – van tudniillik, aki személyazonosságát is megkérdőjelezi -, a kritizálók alacsonyabb rendűek.

Ő magasabb rendű.

Fölemelkedik, s a tévedhetetlenség sudár képviseletével csodálatot kelt. És ellenszenvet is generál. Tevékenysége ugyanis üzleti jellegűnek tűnik. Ettől ártalmas. Azokat is ellenszenvessé teszi, akiket – talán kéretlenül – képvisel.

Megélhetési aggódó.

Pedig már rengeteg pénzt keresett, soha nem lesznek megélhetési gondjai. Abbahagyhatná az aggódást. Ezzel talán mindenkinek jót tenne. Épp ezért esetleg le kellene állítani, hogy ne okozzon kárt.

Lesz-e baráti körében valaki, aki legalább kísérletet tesz erre?

Kovács G. Tibor
MTI Hírfelhasználó