Millenáris, 2002. április 21.
Orbán Viktor beszéde a Millenárisban
2002. május 15. 11:28

Jó estét kívánok, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jó estét kívánok, kedves barátaim!

Nos, mint az előbb hallhattátok, mint az előbb mindannyian hallhatták, a választások második fordulóját megnyertük, mégsem vagyunk felhőtlenül boldogok. Magyarország, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim, a hazánk hetekig két világ határán állt. Magyarország polgárainak többsége, igaz kicsiny többsége, két forduló eredménye alapján azt kell mondanunk, annak ellenére, hogy a választások második fordulóját szépen megnyertük, Magyarország polgárainak mégoly kicsiny, de létező többsége, úgy döntött, hogy a szocialista világ irányába billenti ki a mérleg nyelvét. Nem sokon múlott, mindösszesen hat parlamenti mandátumon, hogy nem a polgári világ hívei kerültek többségbe. Ezen a helyen külön is szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik a választások első fordulója után nagy tömegben mozdultak meg, és csatlakoztak a polgári összefogáshoz szavazataikkal. Mondjunk mindannyian közösen köszönetet a vidék Magyarországának, a kisgazdáknak!

Mondjunk köszönetet a kisgazdáknak, mondjunk köszönetet a magyar gazdáknak, akik majdnem megfordították az első választási forduló eredményét!

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi, akik a polgári jövőt választottuk, bár nagyon sokan voltunk, többen, mint valaha, de egy kicsit még mindig kevesen voltunk. Nem jöttünk el még mindig elegen. Azt kell mondanom, hogy a szeretet és összefogás ereje, bár hatalmasnak bizonyult, még mindig nem bizonyult elegendőnek. Magyarország egy demokratikus és nyugati ország, úgy illő hát, és mindenkit kérek, hogy ezt a lehető legteljesebb nyugalommal vegye tudomásul, mert a csend, mint tudjuk, erősebb, mint a kiabálás. Tehát úgy, ahogy hozzánk illik, ahogy a polgári összefogás esetében illendő, gratuláljunk a győzteseknek, és hajtsunk fejet a szavazók akarata előtt. Én percekkel ezelőtt ezt megtettem, és Medgyessy Péternek gratuláltam a választási győzelméhez.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azonban ezzel a történetnek még így nincs vége, mert vissza kell emlékeznünk arra, hogy 1998-ban azért sikerült egy új korszakot megindítanunk Magyarország életében. 1998-tól kezdődően lezártuk a XX. századot, amelyben a leszakadás, a vereség, a megaláztatás és balszerencse jutott a magyaroknak osztályrészül. Megadatott, hogy az új évezred első kormányaként elindíthassuk a XXI. századot. És akkor azt mondtuk, kell lennie egy független, erős, gyarapodó és művelt Magyarországnak, amelyet szabad emberek építenek a maguk számára, s amelynek törvényeit, szokásait a világdivatok koráramlataitól függetlenül maguk alakítják, a maguk szája íze szerint. Ezért az elmúlt négy év alatt, ne felejtsétek el, ne felejtsük el, kérem őrizzék meg az emlékezetükben, hogy az elmúlt négy év alatt megerősítettük a családokat, 230 ezer új munkahelyet hoztunk létre, visszaadtuk a munka becsületét, megvédtük a termőföldet a külföldi kézre kerülés veszélyétől, elsőbbséget és kiemelt elbánást adtunk a gazdáknak, elsőbbséget és kiemelt elbánást adtunk a magyar vállalkozóknak, hogy végre fővállalkozók lehessenek a saját hazájukban. Elindítottuk a Széchenyi Tervet. A szegény családok gyermekei előtt is megnyitottuk a felemelkedés lehetőségét a diákhitellel. Visszarántottuk a káosz széléről Magyarországot. A szervezett bűnbandákat meggyengítettük, és keményen felléptünk a bűnözőkkel szemben. Megalkuvást nem ismerően védtük gyermekeinket és a fiatalokat a kábítószer csábítása ellen. Soha nem látott mértékben támogattuk a magyar kultúrát, és megindítottuk a nemzeti újraegyesítést. Mert nem úgy van az, ahogy az előbb hallottátok máshonnan, egy másik pártközpontból, hanem az úgy van, hogy a magyarok jövője nem a 10 milliós Magyarországban, hanem a 15 milliós magyar nemzetben van.

Ismételjük, hadd ismételjem hát meg, hogy mindenhol hallatszon, ahol hallatszania kell: a magyarok jövője nem a 10 milliós Magyarországban, hanem a 15 milliós magyar nemzetben van!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim! A kormányzás számunkra mindig csak eszköz volt. A cél számunkra mindig a szabad, független, gyarapodó, művelt, egységes magyar nemzet volt és marad. Ma, ma este egy csatát elvesztettünk, egy eszközt, a kormányzás eszközét kiütötték a kezünkből. De a célok változatlanok. Elegendő, ha arra gondolunk, hogy a Kossuth téren több százezren, másfél, két milliónyian összegyűltünk, és emlékezzünk arra is, hogy Magyarország történetében a kommunizmus összeomlása óta kormányzó párt annyi támogatást, mint most a polgári összefogás, még sohasem kapott. Nyugodtan mondjuk ki, ennyi ember Magyarországon még nem állt ki valami mellett. A két hét a bizonyíték, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a két hét a bizonyíték arra, melyet magunk mögött hagytunk, hogy az elmúlt négy évben megszületett a szeretet, az összefogás, a szorgalom, a család és a haza értékei által egybekapcsolt nemzeti politikai közösség. Ez maga a polgári Magyarország, amely egyszer s mindenkorra visszavonhatatlanul megszületett! Olyan erő ez, amelyre lehet, és fogunk is jövőt építeni. Külön is szeretném megköszönni a fiataloknak, hogy az elmúlt hetekben ilyen hősiesen küzdöttek! Most egy kicsit megnehezült az idők járása, de sose felejtsék el, sose felejtsétek el, hogy az idő az Önök, a Ti oldalatokon van!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vesztettünk egy fontos csatát, de mint mondtam, az ügy jól áll. Tegyük fel a kérdést már így első este, bár talán ezzel megvárhatnánk akár a holnapot, de mégis, amíg így együtt vagyunk, tegyük föl a kérdést, miért történt mindez így. A következő napokban sok választ hallhatunk majd. Mindenkinek meglesz a maga válasza. Elemzők fogják majd ezekkel teleírni a lapokat. Nekünk is van egy válaszunk, nekem is van egy válaszom. Én azt gondolom, hogy mindig van egy magasabb értelme annak, ami az emberrel történik. Hogy pontosan mi is ez a magasabb értelem, az ma még nem világos. Ma még csak a büszkeséggel vegyes szomorúságot érezzük. A válaszhoz, mi volt mindennek, ami ma este történt, a magasabb értelme, nos ehhez a válaszhoz idő kell, és az idő el fog jönni. A történtek magasabb értelme velünk együtt világosodik majd meg. Van azonban, amit már most biztosan tudunk: tudjuk azt, hogy akiben van hit, remény és szeretet, annak a nehézség is javára válik. Tudjuk azt is, - és ezt biztosan tudjuk -, hogy csak a hitét vesztett embert lehet legyőzni. Azt is tudjuk, hogy amit létrehoztunk, az megmarad, tovább építik az emberek, még ha nehezebb is lesz nekik. Biztosan tudjuk azt is, hogy mi ellenzékben is a polgárok oldalán fogunk állni. A magot elvetettük, a palántákat kiültettük, ma már erősödőben vannak és termőre fognak fordulni. Nem fogjuk engedni ellenzékben sem, hogy a virágba borult fákat bárki is kivágja. Mindig ott leszünk, mindig figyelni fogunk mind a két és félmilliónyian. Mindig támogatni fogjuk a Parlamentben azokat a döntéseket - még akkor is, ha a mindenkori kormány összetétele számunkra nem igazán szívmelengető - de mindig támogatni fogjuk a Parlamentben az olyan döntéseket, amelyek az ország polgárainak érdekét szolgálják.

Megköszönöm mindenkinek a részvételt, a kitartást és a biztatást! Megköszönöm a hűséget, a munkát, és a hitet! Azzal a gondolattal szeretnék ma estére, és csak ma estére elköszönni mindenkitől, hogy ha becsukódik egy ablak, az azt jelenti, hogy valahol kinyitottak egy ajtót. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Címkék:
MTI Hírfelhasználó