Jó lesz-e nekünk is a hálózati kampánystratégia?
Bár a törvény tiltaná a szavazói adatbázisok építését, Amerikában is az volt az első, hogy igyekeztek beazonosítani a szavazókat.
2012. november 29. 14:00

Előre jeleznénk, hogy a címben feltett kérdésre nem tudunk válaszolni, de úgy véljük, sikerül majd rámutatni az amerikai választási rendszer és a magyar új választási rendszer közötti lélektani különbségekre.

Az amerikai kampány-tapasztalatok globálisak, s ami ott sikerült Obamának, azt többen igyekeznek majd kipróbálni másutt, így nálunk is, mégis óvatosságra intenénk a másolással, mert úgy tűnik a demokrácia keretei is mások nálunk, nem csupán az emberek.

Kezdjük az amerikai tapasztalatokkal. Felfigyeltünk már, és az MPK blogján is közzétettük a negatív kampány jelentőségét. Ezek mindkét részről, azaz a demokraták és republikánusok részéről is jelen voltak, tévéreklámokban, óriásplakátokban stb. Lehet, hogy mindkét oldal hasonlóképpen használta az internetet és a telefonos robotokat. Amiben azonban Obama kampánya más volt, az a hálózatkutatási és a szociálpszichológiai eredmények felhasználása.

Előbbi annyit tesz, hogy az Obama által győzelmi beszédében is méltatott aktivisták folyamatosan keresték a bizonytalankodókat, s főként azokat a helyeket, ahol megfordulhattak (pl. fodrászatok, bisztrók). A hálózatelméletek szerint ugyanis a csomópontokból néhány lépésre majd mindenki elérhető, amit ezek után az emberek úgy érzékelnek, mintha a politikus személyesen kereste volna fel őket.

Valamikor a médiában való megjelenés hozta létre ezt a közvetlenségi hatást (ld. Roosevelt heti rendszerességgel tartott rádiós megszólalásait), most már a média megkopott, megszokták az emberek (ki hallgatja már pl. Orbán Viktor heti rádiós szereplését?). Sőt, a médiát a választók már bizonyos távolságtartással is kezelik, mert gyakran lobbierőket és -érdekeket tételeznek fel mögöttük, és nem akarják, hogy manipulálják őket. Ellenben a környezetükben lévő véleményvezéreket továbbra is preferálják (mi sem véletlenül szerepeltetjük külön a „kettős kultivációs” kutatási módszerünkben a véleményvezéreket).

A másik, a szociálpszichológiai módszer, hogy az adott csomópontokat nem egyenként keresték fel az aktivisták, hanem csoportosan, és így létrejött a csoporthatás. Ez inkább kiváltja ugyanis az emberekben a csapatjátékos viselkedést, márpedig a csapatjátékosság egy választási történetben azt jelenti, hogy a bizonytalankodók is elmennek szavazni, mert ez a norma, és arra szavaznak, ahonnan a csoportnyomás érte őket.

Obama kampánya tehát a tudomány két zseniális meglátására épült, s talán ennek is köszönhette Romney-val szembeni győzelmét. Csepeli György azt is írja, hogy Obamáék nem izgatták magukat a közvélemény-kutatások miatt, nem abból építkeztek, hanem a fenti elméletekből (szerintünk is ráférne már egy módszertani fejlesztés a hagyományos közvélemény-kutatásokra. Ld. itt.).

Jim Messina kampányvezér szerint a közvélemény-kutatások azért nem zavarták, mert látták módszertani hibájukat. Vezetékes telefonokat hívtak a közvélemény-kutatók, és alulbecsülték a részvételre buzdítható kisebbségek arányát, egyszóval módszertani hibákat követtek el (ld. erről itt.).

Van amiben nálunk sem lehet feltartóztatni a technikát. Bár a törvény tiltaná a szavazói adatbázisok építését, Amerikában is az volt az első, hogy igyekeztek beazonosítani a szavazókat. Főként a bizonytalankodók voltak érdekesek, és az aktivisták a meglévő adatbázisokat vetették össze saját Facebook-os ismerőseikkel, hogy megtalálják azokat, akiket győzködni érdemes. Mert a csoportos megkereséseken kívül ezt sem hanyagolták el.

Látnunk kell azonban, hogy a magyar választások egy másik strukturális keretbe kerülnek majd, mind az amerikaiak, ezért nagyot lehet bukni azzal, ha átgondolás nélkül utánozzuk őket. Volt már ilyenre példa: Medgyessyt amerikai kampánycsapat segítette, és közvélemény-kutatás után ajánlották neki közjogi javaslatainak megtételét, amiért nagy árat kellett fizetnie. Mi most is óvatosságra intenénk. A struktúra ugyanis annyiban más, hogy az amerikaiaknál a bizonytalan szavazók utolsó pillanatig történő aktiválásán volt a hangsúly, a magyar helyzetben pedig a bizonytalanokat kizárhatja az előzetes regisztráció kényszere, és ez megnöveli a saját csapat mozgósításának jelentőségét.

Még nem tudjuk, hogy a nálunk kibontakozó keretfeltételek milyen kampányt tehetnek sikeressé. Csak a keretfeltételek eltérésére szerettük volna felhívni a figyelmet. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy sem a vesztes, sem a győztes nem fog olyan beszédet tartani, mint Romney meg Obama a választások után. Az együttműködésre való hajlandósággal és a közös felelősséggel szemben nálunk továbbra is várható a leszámolási mentalitás. Ezt mindenki ismeri, nem is erre szeretném felhívni a figyelmet, hanem egy másik különbségre: Obama beszédében az „emberek” oldaláról pozícionálta magát, már-már minden politikussal szemben. Ezt úgy érte el, hogy elnézést kért, mert olykor úgy tűnhetett a választóknak, hogy nem megfelelő színvonalon folyt a kampány. Hovatovább megköszönte, hogy e színvonal ellenére is hajlamosak voltak erőt venni magukon az emberek, és elmentek szavazni. A politikusi viselkedést meg azzal mentegette, hogy higgyék el, bármilyen is volt a stílus, a szándék mindkét oldalról az ország jobbítása és gyarapítása, s nem pedig az önző hatalmi törekvések. Nos, ilyet sem fogunk hallani Magyarországon, hogy a riválist nem pusztán csak a hatalom megszerzése motiválja.

Míg tehát Amerika abba az irányba mozdult tovább, hogy a választói aktivitás érték, hogy minél többen vesznek részt annál jobb, addig nálunk a választói törvényünk egy elitizmust tükröz, amelyben a könnyen manipulálható, de nem homo politicusok távoltartása valósul meg. Egy ilyen struktúra nem igényli majd az udvarlást a választóknak, itt a különböző oldalhoz tartozó választók nem szívességből mennek el majd szavazni, hanem kötelességtudásból, következésképpen a választásokat sem fogjuk a demokrácia ünnepeként megélni, sokkal inkább szorongató érzés lesz, és rémes következményektől is fogunk tartani, ha nem a nekünk megfelelő oldal nyer. Nem valószínű, hogy nem lesz kellő részvétel, de ha a közömbösek száma túl nagyra növekszik, akkor a demokráciánk legitimitási válságba is kerül, mert a hatalom mögött viszonylag kis számú aktív szavazó marad.

Míg Amerikában kiéleződés mellett az együttműködés, és a résztvevők elégedettsége kíséri a választást („jó amerikai vagyok, mert részt vettem”), addig nálunk egyre inkább izzadságszagúvá válnak majd ezek az események. Hosszú távon a duális rendszer kiéleződése mellé nálunk a kifáradás jelei rakódhatnak, ami pedig közömbösségbe, végül pedig legitimációs válságba juttathatják a demokráciánk.

Zsolt Péter, Méltányosság Politikaelemző Központ
  • A magyaroknak kultusza van Lengyelországban
    Az évszázadok során sokszor bebizonyítottuk egymásnak, hogy barátok vagyunk, és ha kell, kiállunk egymás mellett. Egy lengyel számára valahogy természetes, hogy a magyar csak jó ember lehet.
  • Lenyeli a főváros a vendéglátósok bértámogatásait
    "Csúnyán belerúgott" a főváros vezetése az egyébként is "földön fekvő" vendéglátósokba: a cégek számlájára éppen megérkeztek a kormány által folyósított bértámogatások, amikor a főváros inkasszózta a tavalyi iparűzésiadó-előlegeket.
  • "Versenyt futunk az idővel, tovább gyorsítunk az oltáson"
    "Versenyt futunk az idővel, tovább gyorsítunk az oltáson" - mondta a Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkára, az oltási munkacsoport vezetője a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs keddi online sajtótájékoztatóján.
MTI Hírfelhasználó