Achtung, die Kurve!
Itt az ifjúi lélek messze ható közösségi élményéről van szó. Ennek eufóriájáról. Igaz, az eufórikus állapot nem tarthat örökké.
2012. december 22. 11:20

Vigyázat, kanyar! – klasszikus útjelző tábla. Közismertebb magyar kifejezéssel: Vigyázat, jön a kanyar! Ma ez a népszerű „Achtung, die Kurve!” digitális játékként ismert a serdültebb s a most serdülő „Jungvolk”, azaz fiatalok előtt.

Ennek mintájára publicisztikai rovatunkban már korábban kitűztük az „Achtung, das Jungvolk” - Vigyázat, Fiatalok! – társadalmi útjelző táblánk. Bizony jön, jöhet egy Kanyar az országgyűlési választásokhoz vezető útvonalon is.  

Az ilyen figyelmeztető táblákat az észlelési és a reagálási idő beszámításával kötelező kitűzni. Tehát jóval a fenyegető veszély, esetünkben a kanyar előtt. Legyen az közúti vagy közösségi, tehát társadalmi kanyar. Mi majd két éve – pontosabban egy éve és tizenegy hónapja - tűztük ki a magunk „Achtung!”  tábláját itt, a gondola online-ban a 2010. január 20-i „Sohamár” című publicisztikánkban:

„Míg most a kormánypárt kampányának „főcsapás iránya” a nyugdíjasok széles rétege, nem árt figyelni a fiatalabb nemzedékre. Arra, amelyik történelmi tapasztalat híján nőtt föl. Átlátja ugyan a kampányfogásokat, de mindezt a megfigyelő, a tudatosan tartózkodó pozíciójából teszi. Bizalmatlanul.
A 2006-os választásokat követően már felfigyeltünk erre a jelenségre…,  az első szavazók közel 30 százaléka, tehát minden harmadik akkori 19-22 éves ifjú ember el sem ment voksolni…. Mi lesz, ha az akkori 30 % tartózkodó mellé a mostani első szavazók újabb 30 százaléka csapódik?!
Visszajönnek-e a korábbi fiatalság-elkötelező Fidesz-évek?

(…) Az eredeti kérdésre – a visszajönnek-e a korábbi évek – a válasz nagy valószínűséggel Edgar Allen Poe versének híres kifejezése, a „nevermore”, a „sohamár”. Ezt megerősítendő nem felmérések anyagát ismertetjük. Egy világ-életérzés kifejeződését citáljuk ide. A mai fiatalok jelentős részének az érzését.

A „Nevermore”, a „Sohamár” néven fut egy Seattle-i illetőségű amerikai progresszív metal banda. Híres daluk címe - Believe In Nothing, azaz Hinni a semmiben, vagy Higgy a semmiben, még magyarosabban fordítva Semmiben sem hinni. Nos, e népszerű nóta ilyen sorokkal végződik - kissé szabad fordításban:

Én még nem hiszek semmiben, / bajunkra gyógyszer így nem található,
Megváltás híján semmi nem lesz szent, / Számold napod, semmi meg nem ment,
Semmi sem végső, semmi sem való, / Reméled Holnapod! S a Ma - mire való?!”

A rossz közérzet és a transzcendencia iránti reménytelen vágy - ez a „Nevermore” nóta fontos üzenete. Azé a nótáé, amelyik nem kis népszerűségre tett szert az elmúlt néhány évben a fiatalok között. A múlt héten írtuk: „Ezt az értékválságot, a családi, társadalmi kötelékek meglazulását maguk a fiatalok is megsínylik. A munkaerő piachoz közeledve e rétegek a hadiállapot társadalmával találják szemben magukat. E háborúzó társadalomban az emberek lelkük mélyén antiszociálissá válnak. Melyik normális ember akar– a maga Sturm und Drang korszakában – ebbe beletörődni?!”

A most tüntetők nem kívánnak beletörődőek lenni. Úgy tetszik, maguk vették kezükbe sorsuk irányítását. Ez nem csupán a „Nevermore” együttes megénekelte „Reméld a Holnapot!” reménytelen állapota. Ez már a „Tégy, tegyünk érte!”  fázisa.

Akik mostanság az utcára mentek, azoknak nem kérdés többé, hogy „a Ma - mire való?” Azokat ezekben a napokban  - a számukra történelmi Má-ban - a most születő s jövőt formáló hitük eufóriája vezérli. Azok nem érnek rá olyan piszlicsáré kérdésekkel foglalkozni, mint a tízezer teljes ösztöndíjas hely, a további részösztöndíjas helyek, a diákhitel változó formája, benne az állami szerepvállalás olyan feltételei, mint a közszférában való elhelyezkedés és annak következménye. Továbbá mindezeknek a magánszektorban elhelyezkedőket illető következményei: a munkaadók állta kölcsön, melynek formája a munkaadó számára az állam által biztosított adó- és járulékfizetési kedvezmény, stb.

Itt az ifjúi lélek messze ható közösségi élményéről van szó. Ennek eufóriájáról. Igaz, az eufórikus állapot nem tarthat örökké.  Az „anger”-t, a dühöt követi az „after” - az „utáni” időszak. Ez lehet kiábrándult, vezethet közömbösséghez és józan helyzetértékeléshez is. Ám egyesek esetében ennek teljes ellentéte, az anarchikus ellenállás sem elképzelhetetlen.

Achtung, die Kurve!

- szil -
MTI Hírfelhasználó